Szakmai egyeztetés a Magyar Percek stábjával

A közelmúltban tizenkettedik alkalommal rendezték meg Versecen a Herczeg Ferenc Emléknapokat. Az idei emlékülés előadói között - mintegy házigazdaként - Jódal Rózsa újvidéki írónő is jelen volt, aki gyermekkora Versecének képeit idézte meg meseformában.
* Mesét hozott, de a ,,mese' tartalma inkább a felnőttekhez szól. Többek szerint ez a leghitelesebben megalkotott városkép édesanyja, Börcsök Erzsébet, illetve Herczeg Ferenc elbeszélései után.
- Versec bennem él. Minden porcikámban benne van, hiszen a legszebb éveimet, s egyben talán a legnehezebbeket is itt éltem meg. A háború és az azt követő békeidők hozta megannyi benyomás, rossz és jó élmény mind itt van még bennem. Rengeteg dolognak, eseménynek voltunk szemtanúi, de mi akkor, gyerekfejjel, mindazt másképpen észleltük, mint a felnőttek. Ha nem is a szülővárosom, de a sajátomnak vallom Versecet, a sajátját pedig mindenki a legérdekesebbnek, a legigazabbnak érzi. Itt éltem egytől huszonéves koromig, és itt értek a legerősebb impulzusok is. Minderről regényt is szándékozom írni, mert egy városmesében az emlékeknek csak nagyon kis töredékét lehet megörökíteni. Különösképpen egy olyan városról szólóban, amely a nemzetek békés egymásra találásáról tud(ott) vallani.
* Az egymásra találás motívumával a dzsentri világ egykoron ünnepelt, majd a ,,felszabadulás'-t követő évtizedekben méltatlanul mellőzött írófejedelem, Herczeg Ferenc műveiben is találkozhatunk. Verseciként és íróként Ön hogyan jellemezné ezeket az emléknapokat, az író újbóli felfedezésének ünnepnapjait?
- Herczeg Ferencről sajnos, nemcsak nálunk és a többi, határon túlra szakadt nemzettársaink irodalmi körében, hanem Magyarországon sem volt ildomos beszélni. Viszont őt magát nem lehetett csak úgy, egy tollvonással kitörölni a köztudatból. Felmenőink személyesen is ismerték, olvasmányélményeik voltak vele kapcsolatban. Herczeg rengeteget írt és igen mozgalmas életet élt. Világfi volt, aki a magatartásával, az utazgatásával, a minden lében kanálságával is állandóan jelen volt. Munkáinak - amelyek sokáig lappangtak ugyan - halála után sem vesz(het)ett nyoma. Végül aztán előkerültek, friss kiadások láttak napvilágot, habár az író teljes rehabilitálásától még mindig nagyon messze vagyunk. Az a tény, hogy nemcsak Versec, de az egész magyar irodalom újra felfedez(het)te magának Herczeget, elsősorban a verseciek érdeme. Az elmúlt tizenkét év folyamán az emléknapok létrehívói igyekeztek szinte mindig másképpen megközelíteni ezt az életművet: hol tudományosabban, hol emberközelibben. Vagyis a mindennapok emberének is érthetőbben, érdekesebben. Öröm megtapasztalni, hogy a verseci Herczeg-napokra egyre többen érkeznek a határon túlról is. Szeretném, ha ezt a tömegességet a vajdaságiakra is tudnánk vonatkoztatni. Mind az olvasókra, mind a sajtóra. Az eseményeknek okvetlenül nagyobb teret kell(ene) szentelni. Azokkal is tudatni, akik nem lehettek jelen. Én mindenesetre merek álmodni arról, hogy egyszer majd ezt a gyönyörű, freskós mennyezetű városházi tanácstermet is sikerül kinőnünk ilyen alkalmakkor!
Az egyik előadó, Petyovszki István tanár úr a magyarországi Helvéciáról érkezett. å is egy mesével készült, az ünnepelt író Próbacsendőr című történetével. Ezt mondta:
- Helvécia és Versec között immár negyedik éve él a testvérvárosi kapcsolat, és viszontlátogatásunkat szinte mindig a Herczeg-napokra időzítjük. Jómagam másodszor lépek fel itt előadóművészi minőségben, habár csak pedagógus vagyok - viszont tizennyolc évig tanítottam, ebből kilencet alsósok között. Ez idő tájt tapasztaltam meg, mekkora jelentőségű a mese a gyerekek fejlődésében. Ebből kifolyólag, és Herczeg-rajongó lévén, nagy örömömre szolgált felfedezni, hogy a nagy drámaíró opusában mesék is találhatóak. Választásom különös indítékkal esett a Próbacsendőrre, mivel ebben a mesében az író humora is megmutatkozik. Igaz, az előadás után egy kolléganőm megjegyezte, hogy ha a gyerekeinknek történetesen ilyen meséket olvasnánk, elég nyugtalan álmaik lennének. Mert volt aztán ebben a gyilkosságtól kezdve az ördögökön keresztül minden! Akár a valóságban.
És van az esti tévéhíradóban, a nappali sorozatokban, a matinés rajzfilmekben... De ezt már mi tesszük hozzá renegátul, csendesen!