Együtt

Júliusban szervezték meg immáron XVII. alkalommal a Batyu-tánctábort. Szervezője a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ, és a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt rendezvénynek tekinti. Minden valószínűség szerint ez Vajdaság legtömegesebb néptánctábora. Az idén Zentagunaras adott otthon a rendezvénynek. Részvevőinek száma ezúttal is nagyobb volt száznál. Kisimre Szerda Annával, a tábor egyik szervezőjével beszélgettem. Elmondta, hogy a gyerekekkel három csoportban, három helyszínen foglalkoztak. A helyi általános iskolában az alsósok mezőföldi, a tűzoltóotthonban a felsősök szilágysági, a színházteremben pedig a haladók kalotaszegi táncokat tanulnak.
- Immár XVII. alkalommal szerveztétek meg a Batyu-tánctábort. Az alapítása óta több helyszínen is dolgoztatok. Miért volt szükség erre?
- A Batyu-tábort először 1994-ben Becsén szervezték meg a Batyu együttes tagjai. A következő évben már Drea adott neki otthont, mert az előző táborhelyre menekültek érkeztek. '98-ig Dreán tartották meg, majd '99-ben a bombázások miatt elmaradt. 2001-től kezdve a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ a szervezője. Erre azért került sor, mert itt voltak/vannak azok az emberek, akik úgy gondolták, nem szűnhet meg egy ilyen jellegű kezdeményezés. A folytonossághoz szervezőként én is hozzájárultam: a Batyu együttes tagjaként, valamint a Művelődési Központ tagjaként is. Néhány tábort a pacséri általános iskolában tartottunk, de mivel elég távol van a falu Topolyától, költséges volt a táborozáshoz szükséges kellékek elszállítása, ezért kerestünk közelebbi helyet. Az utóbbi öt évben a zentagunarasi általános iskola ad otthont nekünk.
- Milyen az együttműködésetek a helyi önkormányzattal?
- Elsősorban az iskolával vagyunk kapcsolatban, mert a tábor központi helye ott van. Itt állítják fel a tábor lakói a sátraikat, itt vannak a zuhanyozók, a mosdók, az ebédlő, a kézműves-foglalkozások telephelye meg az esti táncházaké. A helyi közösség teszi számunkra lehetővé a tűzoltóotthon, a színházterem, valamint az ún. orvosi lakás használatát.
- Mint az előző években, most is sikerült több sikeres, tehetséges oktató révén emelni a tábor színvonalát. Mi az elsődleges szempontja az oktatók kiválasztásának?
- Elsősorban az a fontos, hogy jól ismerjék azt a táncanyagot, amelyet tanítanak, és hogy jártasak legyenek a vidék zenéjében, dalaiban, viseletében, néprajzában. Nagyon fontos az is, hogy milyen visszajelzést kapunk a táborlakóktól a táncoktató módszereivel kapcsolatban.
- Hány fiatal tehetség érkezett az idén hozzátok, és mely korosztály a legérdeklődőbb? Honnan érkezett a többség?
- Mintegy száz fiatal érkezett. A legfiatalabbak voltak az idén a legtöbben, de a korbeli összetétel nagyon változó: volt olyan év, amikor a legidősebbek csoportja volt a legtömegesebb, de olyan is, amikor a középső korosztály tagjai közül táncoltak legtöbben. Az idei táborba Topolyáról, Zentagunarasról, Martonosról, Szabadkáról, Csantavérről, Péterrévéről, Óbecséről, Kishegyesről, Pécsről, Marosleléről érkeztek részvevők, sőt néhány napra az Amerikai Egyesült Államokból is voltak vendégeink. A szervezőkkel, táncoktatókkal, zenészekkel, személyzettel együtt 130-an voltunk jelen.
- Hány éves kortól lehetett jelentkezni, és egyáltalán: hány éves kortól ajánlatos elkezdeni a népitánc-tanulást?
- Általában azok a gyerekek, akik jelentkeznek a táborba, már tagjai valamelyik táncegyüttesnek. Tehát a legfiatalabb táborlakó általában óvodás. A néptánc elsajátításáról azt mondhatom, amit Kodály Zoltán mondott a népdaltanulással kapcsolatban: kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni. Valahogy így van ez a néptánccal is...
- Mely táncokat tanítottátok meg a gyerekeknek?
- A legfiatalabbak mezőföldi táncokat tanultak Kisimre Árpádtól és tőlem, a középső korosztály (felsősök) szilágysági táncokat tanult Kádár Elemértől és Szabó Esztertől, a legidősebbek pedig a kalotaszegi (inaktelki) táncok lépéseit tanulták meg Imre Bélától és Németh Nórától.
- Kire hárul ennyi gyerek felügyelete?
- Mint már említettem, általában olyan gyerekek, fiatalok jelentkeznek a táborba, akik tagjai valamelyik táncegyüttesnek. Velük jön a saját csoportvezetőjük, aki felügyel rájuk, és akihez fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. A csoportvezetők azután szükség esetén a tábor vezetőire, szervezőire támaszkodhatnak. Három szervező személy folyamatosan a táborban tartózkodik, és megoldja a felmerülő gondokat. Természetesen a táncoktatások és a kézműves-foglalkozások idején az oktatók felügyeletére vannak bízva a gyerekek.
- Milyen koncepció alapján jön létre egy-egy tábor? Van-e lehetőség évről évre újítani?
- Nem az a célunk, hogy állandóan valami újat találjunk ki, mert azt gondolom: ha valami jól működik, azon nem kell változtatni. Az viszont nagyon jó lenne, ha a táncoktatás egyetlen helyszínen folyhatna, ha nem kellene sétálni a tűzoltóotthonig, vagy nem kellene utazniuk a fiataloknak a színházig. Az lenne az ideális, ha módunkban állna pl. mozgatható csűröket felállítani az iskolaudvar területén.
- A programban szerepelt esti táncház, kézműves-foglalkozás, néprajzi előadás. Mi egyébbel készültetek még? Kérlek, mondj néhány szót arról is, hogy hogyan érezték magukat a gyerekek. Mi tetszett nekik a legjobban? Mekkora ''szabadság”-ot kaptak?
- Délutánonként és esténként 1,5-1,5 órás kézműves-foglalkozáson vettek részt a táborlakók. Dimény Ibolya gyöngyfűzést tanított nekik, Lukács Fodor Valériával nemezeltek, Rind Melittától pedig a bútorfestés alaptechnikáit sajátították el. Esténként közös éneklést tartottunk, majd táncházat, egy este pedig vendégül láttuk a topolyai Mara Amatőr Színház tagjait, és előadásukban megtekintettük Molnár Ferenc Liliom című darabját. A táncoktatásokon kötelező részt venni, a fiatalabbaknak pedig a kézműves-foglalkozásokon. Az esti táncházakban a legkitartóbbak természetesen a legidősebbek voltak. A gyerekeknek 11 órakor volt a takarodó, mert a napi 5 és fél óra tánc és az esti táncház igencsak kimerítette őket.
- A gálaműsoron mit mutattatok be? Hogyan készültetek? Hogyan sikerült elsajátítani mindazt, amit elterveztetek?
- A gálaműsoron a három csoport bemutatta a tanult táncanyagból összeállított műsorszámot, a zenészek dél-alföldi muzsikával kedveskedtek a közönségének, végezetül pedig elénekeltük a tábor himnuszát, egy al-dunai székely népdalt. A kézműves-foglalkozásokon készített munkákból kiállítást is rendeztünk. Amikor már elsajátították a gyerekek a tervezett tananyagot, 2-3 foglalkozás alatt fel lehetett készülni a gálaműsorra. Minden táncoktatónak van terve, hogy mit szándékozik megtanítani a táborlakóknak. Hogy ez mennyire sikerül, az attól is függ, hogy milyen képességű táncosai vannak, de az idén senkinek sem lehetett oka panaszra.
- Mi a rendezvény főüzenete?
- A népitánc-tábor nemcsak arról szól, hogy új táncanyagot tanulunk, amiből aztán otthon készítünk egy új koreográfiát - habár ez is nagyon fontos, hasznos -, hanem arról is, hogy hasonló korú, hasonló gondolkodású gyerekek találkoznak, ismerkednek, barátságot kötnek, és egy-egy versenyen, fesztiválon nem ellenfelekként, hanem barátokként üdvözlik egymást. Akik egyszer megérzik a tánctáborok ízét, azok visszatérő táborlakók lesznek.