Ezt a közösség számára jelentős oktatástörténeti témát Fodor István nyugalmazott levéltári tanácsos dolgozta fel. Iskola a szőlőhegyen című összefoglalójának a megírásakor a zentai Történelmi Levéltár anyagára, valamint Tóth Péternek és Kalmár Károlynak a Zentai Monográfia Füzetek sorozatban megjelent munkáira támaszkodott.

Szintén Fodor István volt a kezdeményezője annak az alkalmi összejövetelnek is, amelyet nemrégiben szerveztek meg a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában, mely jelenleg a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. A rendezvényen két különleges ajándékot is kaptak a diákok, egy festményt és egy kiállítást.

Fodor István és Gordán Kolos igazgató Burány Ferenc festményét mutatja a diákoknak (a szerző felvételei)

Felsőhegyen a szervezett iskoláztatás iránti igény 1855-ben merült fel, de az első kántortanítót, aki a községi pénztárból kapta a fizetését, 1870-ben nevezték ki.

— Abban az időben ezen a helyen, ahol most az iskola van, apró nádfedeles házikók álltak. A szövetkezeti otthon vagy művelődési ház sem létezett még, de a helyszín fontos, mert ott volt Eszes András háza. 1870-től, amíg fel nem épült a régi iskola, az ő lakóházában folyt a tanítás. Annak idején legkevesebb négy-öt, de néhol hét-nyolc gyermek is volt a családokban. Nekik, amint egy kicsit felcseperedtek, már dolgozniuk kellett, így csak télen tanulhattak — mesélte Fodor István. — Az első iskolának két tanterme volt, a tetejét fazsindellyel borították, egy kis torony tartozott hozzá haranggal. Kezdetben a kisdiákok csak addig jártak iskolába, amíg meg nem tanultak írni-olvasni és el nem sajátították a számtani alapműveleteket. Ehhez két osztály kellett, a különböző korosztályok, a 6—12 éves gyerekek egy tagozatba kerültek. Az első nyolc osztályt végzett generáció az 1953/54-es tanévben került ki az iskolapadokból. A falubeliek közül is sokan tanítók, tanárok lettek, és a felsőhegyi iskolában (is) dolgoztak. Pedagógusként magam is nagyon pártolom azt, hogy helybeliek tanítsák a gyerekeket, hiszen jobban együtt élnek és lélegeznek a településsel. Az első tanító, aki az egész élete során Felsőhegyen oktatta a nebulókat, Burány Ferenc volt. Ő festette meg a régi iskolaépületet, és ezt a képet adtam át az intézménynek. A festmény különleges sorsa is megérdemli, hogy elmeséljem. A tanító bácsi lánya, Iván Márta ugyanis Magyarországra, Békéscsabára költözött, és őrizgette ezt a százéves alkotást. Az egyik felsőhegyi asszony, Surányi Etelka közbenjárására meg az én segítségemmel a képet hazahoztuk, és Márta néni kérését teljesítve az iskola tulajdonába került. Nem árt, ha a mostani diákok is ismerik ezeket az adatokat, melyek a közösségük helytörténetét gazdagítják.  

Jelenkor: a Petőfi Sándor Általános Iskola Csokonai Vitéz Mihály Kihelyezett Tagozata

A 150 éves felsőhegyi közoktatásról szóló kiállítás pannóinak anyaga olyan iratokból és fényképekből állt össze, amelyek a zentai Történelmi Levéltárban, valamint Fodor István tulajdonában találhatóak, továbbá a falubeliektől is kapott néhány dolgot. Mint mondta, már csak azzal maradt adós, hogy az iskola újabb kori történelmét is megírja. Van egy érdekes, feldolgozásra váró dokumentum, az iskola évkönyve, melyet a legádázabb, háborús, inflációs időszakban is vezettek, és így sajátos kortörténetté vált, hiszen betekintést nyújt az akkori közállapotokba is.

Az egykori iskola helyét 1858-ban jelölték ki, a tervek is elkészültek, de a város sokallta a költségeket. Hosszas huzavona után az érdemi munka csak 1869-ben kezdődött meg, az épület pedig 1870 novemberére készült el. A diákok azonban nem költözhettek be, mert a homokos földből vert fal helyenként rogyadozni kezdett. A műszaki átvétele még a következő évben sem történt meg, 1873-ban pedig nagyobb javításokat kellett végezni rajta. 1884-ben bővítették, mert a faluban 180 iskolaköteles gyermek volt. Ez volt a régi iskola, mely mellett, tőle keletre épült fel 1953-ban a mai iskola — 2018-ban ünnepelték fennállásának 65. évfordulóját. A régit csak az új objektum elkészülte után bontották le. A falut 1961-ben kezdték villamosítani, de az iskolában, a pincében elhelyezett áramfejlesztőnek köszönhetően, már jóval korábban kigyúltak a fények. A tornaterem 1971-ben, az óvodával együtt épült fel. Mindezt — számos más adattal és hasznos tudnivalóval együtt — Fodor István Iskola a szőlőhegyen című írásából tudhatjuk meg, melyben a többi közt a névváltozatokkal is foglalkozik.

Fodor István a felsőhegyi kisiskolások körében

Az oktatási intézmény első elnevezése Felsőhegyi Elemi Iskola volt, mely az elmúlt másfél évszázadban többször változott, és leginkább a fennálló hatalomra utalt. 1926-ban Dositej Obradovićról nevezték el, 1941-től Magyar Királyi Állami Elemi Népiskola — Felsőhegyi Állami Elemei Népiskola lett, Csokonai Vitéz Mihály neve az 1950-es évek második felében kerül be az elnevezésbe (a pontos dátumra a kutatónak nem sikerült rábukkannia).

Az utóbbi években — a nyílászárók cseréjétől a kazán körüli gondok elhárításáig — több fejlesztés történt a felsőhegyi általános iskolában, és a közeljövőben újabb beruházások is várhatóak. Czegledi Rudolf polgármester elmondta, elkészült a tornateremnek a felújításáról és a fűtésének a megoldásáról szóló dokumentáció. A munkálatok elvégzésével azoknak a falubeli sportegyesületeknek is segítenek, amelyek ugyancsak használják termet.

Diáksereg