Az ihletet a cselekvéshez maga az évforduló kínálta fel, a feladatot pedig a tanintézmény igazgatónője, Ksenija Carević, valamint Snežana Đorđević osztálytanító és Nagy Éva nyugalmazott tanítónő vállalta. Könyvvé formálni az iskola múltjáról szóló adatokat, melyekhez a statisztika helyett az emberi meglátások és az átélt élmények adták a kötőanyagot. Gondolva itt a kutatómunkát végző szerkesztők személyes tapasztalataira is, akik tanügyi munkásként tértek vissza néhai iskolájukba. Éva tanítónő például harminchét éven át, pontosabban nyugdíjaztatásáig tanított itt. Mint megtudtuk, a monográfia adatainak begyűjtését leginkább a hiányos dokumentáció nehezítette. 2001-ben ugyanis az iskola épületének nagy része leégett, vele együtt pedig a teljes levéltár. A múlt rekonstrukciójához szükséges adatokat végül a Pancsovai Levéltár anyagából, a családi fényképalbumokból, illetve a szóbeli visszaemlékezések nyomán sikerült begyűjteni. Valójában sokkal nagyobb terjedelemben, mint amennyit egy behatárolt keretfedezetű könyvbe bele lehetett volna csomagolni. A könyv kiadására is sajnos rányomta a bélyegét az anyagi támogatás hiánya, ezért csak szerb nyelven jelent meg, a mondanivalót pedig 85 oldalra kellett szűkíteni. Ellenben él a remény, hogy az első kötet másoknak is ihletet ad, hogy behatóbban foglalkozzanak az iskola történelmével.

A könyvbemutató elején az iskola szerb tagozatra íratott másodikosai adtak elő rövid alkalmi műsort. Saját dolgozataikból is felolvasva, melyekből néhány a könyvben is helyet kapott. Az interaktív találkozó keretében a szerzők a kiadvány létrehívásának körülményeit ecsetelték, a vojlovitzi iskola volt tanárai és tanulói pedig az e falak között eltöltött élményeiket idézték fel. 

Az első írásos emlék a hertelendyfalvi iskoláról 1884-ből származik. Az intézmény 1972-ig több objektumban is működött. Ekkor készült el az új iskola épülete, melyben azóta is folyik a tanítás, elfogadva és ápolva a többnemzetiségű közösségben élő nyelvi másságot. A hertelendyfalvi iskolában az érdeklődők a szlovák nyelvet napjainkban már csak környezetnyelvként tanulhatják, magyar nyelvű oktatás pedig csupán az alsó osztályokban folyik. Számokban kifejezve két másodikos, három harmadikos, illetve hat negyedikes kisdiákról beszélünk. Az utóbbi csoportból — többéves kihagyás után — az ősszel újra lehetne egy osztatlan felső tagozat. Egy szakszerűen és felelősségteljesen megközelített, nagy kihívás eredményeképpen, melyből szülőknek, közösségnek, politikumnak egyaránt ki kell vennie a részét. 

Alena Kulik felvétele