Mintha egy korszak nem engedné, hogy elfelejtsék, és a tárgyak a jelenben tartják nagyszüleink mindennapjait, életstílusát. Aki betér az adai tájházba, megkóstolhatja a körtefa folyékony termését, és visszautazhat a múltba.

A mai tájház a Svetozar Miletić utcában található, 1900-ban épült lakóházként, majd 1999-ben Ada község megvásárolta, és tájházzá alakította. A helyiségekben található tárgyakat az idősebb adai lakosok adományozták a tájháznak. Az Aranykapu Művelődési Egyesület tíz évvel ezelőtt lett megbízva azzal a nemes feladattal, hogy gondozza az épületet. Sóti Éva, az egyesület elnöke visszaemlékezéséből kiderül, hogy tíz évvel ezelőtt az volt a cél, hogy életre keltsék a tájházat, illetve segítsék a néphagyomány ápolását, és népszerűsítsék azt.

— Az Aranykapu Művelődési Egyesület szeretné, ha az adai polgárok élvezni tudnák a tájházat, melyet nagyszüleink dolgos munkája hozott létre. Most is az a cél, ami tíz évvel ezelőtt volt. Szeretnénk hagyományok házát teremteni belőle, ahol kosárfonók, nemezelők, kézimunkázók, gölöncsérek hetente megoszthatnák egymással és az érdeklődőkkel a tapasztalataikat. A gyerekeknek kézműves-foglalkozásokat és játszóházat szeretnénk szervezni, december közepén pedig betlehemi találkozót, mely a város más-más részein játszódik, a központi rendezvény pedig a tájházban.

A szerző felvételei

A háztető nagyon jó állapotban volt és van ma is, de mivel vert falú házról beszélünk, az épület és a hozzá tartozó melléképületek romos állapotban voltak, ezért legelőször a felújításuknak kellett nekilátni, valamint épült egy új kemence is. Minden év tavasza renoválással és meszeléssel kezdődik, hogy a tájház már a javított állapotában fogadhassa a látogatókat.

— Az első szoba tárgyai az 1920-as éveket idézik, és itt található a suttyós ágy, mely 1890-ben készült. Az ágy két végét összeköti egy léckeret, melyre ráhelyezték a gyönyörűen hímzett dunnákat és párnákat. Az ágy vége, illetve a középső része üresen maradt, oda fehér rongypokrócot terítettek. Erre azért volt szükség, hogy ha sok gyerekvendég érkezett, akkor oda be tudtak suttyanni, vagyis le tudtak pihenni anélkül, hogy az ágyat le kellett volna bontani. Így próbálták megőrizni a kikeményített párnák feszességét, hogy kímélték a gyakori használattól. A gyerekek gyakran megállapítják, hogy kevés ágy van a tájházban, holott sok gyerek élt egy családban. Ilyenkor el szoktam mesélni nekik, hogy nem mindig az ágy hosszában feküdtek a gyerekek, hanem keresztbe, a lábukhoz pedig széket raktak, és úgy aludtak. Még felnőttkorban sem adatott meg mindenkinek, hogy saját ágya legyen, ezért jó idő esetén a férfiak a gangon, a padon aludtak, hidegebb időkben pedig a kemence padkáján. Senkinek nem volt biztos fekhelye, hanem ami jutott. Nem azért mesélem el ezeket a történeteket és adatokat a gyerekeknek, hogy sajnálják az őseinket, hanem hogy megbecsüljék azt, hogy sok ruhájuk, cipőjük, saját ágyuk vagy szobájuk van, hogy megnyitják a csapot, és folyik a víz, valamint villanyáramot használnak otthon.

Az adai tájház hagyományosan három részben tagolt. Elöl a tisztaszoba található két ablakkal és a közöttük levő tükörrel, jobbról és balról pedig egy-egy ágy helyezkedik el. A szoba közepén egy asztal négy székkel, bal oldalon a szekrény, jobb oldalon pedig a bölcső található. Természetesen a tulipános láda sem hiányozhat a helyiségből. A szekrényben férfi- és női viseletek, kézimunkák kapnak helyet. A tájházban konyha is található, ahol falvédők, régi vasalók, vázák tükrözik az 1900-as éveket. A három szobát egy gang fogja össze, melyre az évek során felfutott a szőlő.

— Úgy tűnik, hogy lassan, de biztosan teljesül az az álmunk, hogy a garázsnak használt épületet egy kiskonyhává sikerül átalakítani, ahol főzni is tudnánk. Ennek a folytatása lesz a kerek botfából készült kiülőke, mely alkalmas lehet beszélgetésre. A hátsó istállóra csak egy jó ajtó és ablak hiányzik, s utána már szövésre és kosárfonásra használható a helyiség. Az elképzelések szerint az istálló folytatásaként egy olyan épületet szeretnénk megépíteni, amelynek az egyik oldala nyitott, és téli kirakodóvásárnak, néptánc- vagy hangszertábornak is helyet adhat. Az is a terveink között szerepel, hogy vendégszobákat alakítsunk ki a tetőtérben. Mivel a tájházhoz terebélyes udvar tartozik, sátortábort is el tudunk képzelni a helyszínen. A tájház belső része gazdagon berendezett, viszont nagy szükségünk lenne egy kisebb almáriumra, mert azzal még nem büszkélkedhetünk.

A tájház részt vesz a Múzeumok Éjszakáján, minden évben otthont ad a Mesterségek Napjának, a tökfaragásnak és a néhány napos táboroknak. Sóti Éva elmondta, hogy sok látogatója van a tájháznak, és igyekeznek a korosztályokhoz igazítani a régi kor és életmód bemutatását, hogy minél nagyobb élmény legyen a látogatók számára a nagyanyáink és nagyapáink múltja.

— Mindenkinek ajánlom, hogy keresse fel a tájházat, mert aki oda eljön, meghallja a csend meg a tárgyak hangját, és rájön arra, hogy a régi emlékek megnyugvást adnak.