Marci, az egyszemélyes zenekar

Marci, az egyszemélyes zenekar

Szeretem a szerény és alázatos művészeket, s ilyen Roncsák Marcell is, aki fiatal kora ellenére nagyon éretten gondolkodik művészetről és zenéről. Hamarosan megjelenik első lemeze. Saját dalok, saját szöveg, saját hangszerelés. Emellett tanít, és már készül a következő lemez anyaga is.

* Honnan az ötlet, hogy albumot készíts? Régóta foglalkoztat a gondolat?

— Összegyűlt néhány szöveg, melyet valójában nem is dalszövegnek írtam. Ezek inkább csak kötetlen versek, írások voltak, de úgy éreztem, hogy még többet mondhatnak zenével, és megpróbáltam őket megzenésíteni. Nem erőltettem, csak kipróbáltam, mit tudok velük kezdeni, mert más módon nem tudnám előadni a szövegeimet. Azért írtam a dalokat, mert elsősorban nekem fontosak, nekem jelentenek valamit. Ezt a néhány számot, mely a lemezen szerepel, egy időszakban írtam, egy szép egységet alkotnak, ezért lett belőlük album.

* Te szólaltatod meg az összes hangszert a lemezen. Min tudsz játszani?

— Jelenleg a gitár a fő hangszerem. Az albumon még basszusgitáron is játszom. A másik a dob. A dobolást előbb kezdtem, mint a gitározást, de abbahagytam, amikor beiratkoztam az egyetemre.

* Miért?

— Amikor nem voltam itthon, elég nehezen tudtam gyakorolni, és magasabb szinten zenélni több hangszeren nem igazán lehet, szóval dönteni kellett.

* Miért pont a gitár mellett?

— Azért, mert dallamhangszer.

* És ritmus után csak dallamra lehet váltani?

— Sok ötletem van a dallamokat illetően. Mindig ebben tudtam kiélni a kreativitásomat. Ütőhangszeren nehezebb dalokat írni. Hát ezért maradt a gitár.

* És énekelsz is.

— Az éneklés új. Eddig még soha nem próbáltam, de amikor megírtam a szövegeket, nem tudtam volna elképzelni őket valaki más tolmácsolásában. Olyan személyes dolgokról írtam, amelyeket nem szívesen adtam volna más hangjához.

* És meg vagy elégedve a teljesítményeddel?

— Furcsa volt énekelni, de azt hiszem, meg vagyok elégedve. A hangom nem szokványos, nem is képzett, de nem ez a lényeg. Az egész albumnak más a története és a lényege. A dobokat is úgy vettem fel, hogy már négy éve nem is ültem mögéjük. Szerettem volna kapni egy nyersebb, érzelmesebb hangzást.


A fenti képre kattintva meglátogathatod Marci Facebook-oldalát!

* Nagyon találó az albumnak, azaz a Treasured Secretsnek a borítója, melyet Lak Róbert tervezett.

— Már általános iskolába is együtt jártunk Róberttel, s azóta is az egyik legjobb barátom, akivel mindig közös nevezőn vagyunk. Nem kellett neki túl sokat magyarázni arról, hogy mit is szeretnék. Az volt a furcsa, hogy egy éve kértem fel, fessen egy borítót az albumhoz, és végül nem készült új alkotás, hanem egy régi képét választottuk, mely tökéletesen illik a lemez hangulatához. De minden valahogy nagyon természetesen alakult. A régebbi munkáimra ez nem feltétlenül igaz. Akár versenyről volt szó, akár dalokról, nem erőltetettek, de mindig valami céllal jöttek létre. Továbbjutás, új videó stb. Most nem volt szó ilyesmiről, egyszerűen szerettem volna kimondani néhány fontos mondatot.

* Zenéltél már másokkal is, nem csak egyedül, de miért maradtál végül…

— ...egyedül? (Nevet.)

* Hát igen. Szólóban. Jobb így? Nincs kivel veszekedni?

— Velem nem lehet veszekedni. Zenei téren egy kicsit magamnak való vagyok. Szeretem a saját ötleteimet kivitelezni, nem szeretem, ha mások is beleszólnak, mert úgy már nem érzem magaménak őket. Talán ez az oka, hogy főleg egyedül dolgozom. Kevés zenész volt, akivel valóban megtaláltam a közös nevezőt.

* Azt olvastam egy interjúban, hogy amikor koncertben gondolkozol, akkor nem a hagyományos formát látod, hanem a kicsit rendhagyót szereted.

— Ezt mindenre vonatkoztathatjuk. Még ha ezek nem is teljesen újszerű dolgok, de szeretem őket egy picit kibillenteni a komfortzónájukból. Egy együttes elmegy koncertezni, vagy egy festőnek kiállítása van. Miért ne lehetne egybevonni a kettőt, mint ezt a mostanit Lak Róberttel? Nem újdonság ez, de én jónak tartom. Több érdeklődési körű embert odacsábít, és sokkal nyitottabb forma.

* Ha egy zenei stílust kellene kedvencedként megnevezni, melyiket mondanád?

— Hát talán az alternatív rock, alternatív metál. Igaz, ez kettő, de főleg ezeket hallgatom. Az albumra is egy picit ezek a stílusok jellemzőek, de leginkább azt mondanám rá, hogy kísérletező.

* Elkezdtél tanítani is.

— Ez egy nagyon új fejlemény, néhány hónapos. Gitárral kezdtem, de most már dobot is tanítok. Egyelőre főleg kezdőknek. Próbálom a diákokat afelé terelgetni, hogy megéri ezzel foglalkozni.

* Amikor azt mondod, kezdő, akkor hány évesekre gondolsz?

— Én főleg a középiskolásokkal foglalkozom, de akármikor el lehet kezdeni zenélni, nincs olyan, hogy kifutottunk az időből. Jelenleg nemcsak Szabadkán tanítok, hanem az internetnek és a Skype-nak köszönhetően Szerbia más városaiban és Magyarországon is vannak diákjaim.

* Tanultál Budapesten is.

— Igen, két évet a Vienna Konservatoriumban.

* Nehezebb Magyarországon érvényesülni? Vagy téged nem hajt annyira az érvényesülési vágy?

— Egyáltalán nem hajt. Az persze hajt valamennyire, hogy amit alkotok, azt befogadják mások is, de inkább az a fontos számomra, hogy az emberek meglássanak valami számukra különlegeset a zenémben, valamit, ami hatással van rájuk. De olyasmin nem gondolkodom, hogy minél nagyobb tömeget érjek el. Volt, amikor ez is fontos volt, persze. Fiatalabb koromban (ezen azért egy picit nevetünk), azaz néhány éve még számított, hogy minél többen hallják, amit csinálok, és sokan megnézzék videóimat az interneten, de utólag visszagondolva, most „hogy má öreg vagyok”, ezek igencsak felszínes vágyaknak tűnnek.

* Jelentkeztél a magyarországi Ki Mit Tube internetes tehetségkutatóra is.

— Igen. Ezt úgy fogtam fel akkor, mint egy reklámplatformot.

* Látod a hasznát?

— Persze. Sok ember kezdte el ezután követni a munkásságomat, tehát ennek is megvolt a gyümölcse.

* És új lemez készül már? Vagy ezt még korai megkérdeznem?

— Egyáltalán nem, hiszen már a második lemez anyaga is kész. A mostani albumot tavaly szeptemberben fejeztem be, s azóta körülbelül két lemezre való zenei anyagom készült már el. Az új dalok is ebben a felállásban (na jó, felállásról nehezen beszélhetünk, hiszen én magam vagyok a felállás), stílusban alakulnak. Szóval minden a legjobb úton halad, azt hiszem.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Garázsba a képekkel!
Képzőművészet
A szabadság más fokán
Képzőművészet
  • Gyurkovics Virág
  • 2016.05.23.
  • LXXI. évfolyam 20. szám
Facebook

Támogatóink