Magyarország és 1968

Magyarország és 1968

2018-at írunk. Pontosan ötven évvel ezelőtt volt az a bizonyos 1968. év, amikor Párizsban, Prágában és még vagy ötven országban diáklázadások törtek ki.

Erről az esztendőről mesélt a VM4K hallgatóságának dr. Murai András filmtörténész, filmesztéta. A hangsúly Magyarországon volt, pontosabban azon a kérdésen, hogy mi is történt ez idő alatt az anyaországban.

Dr. Murai András és Tóth Eszter Zsófia közösen írták az Európa és mi sorozat könyvét, melynek címe: 1968 Magyarországon — Miért hagytuk, hogy így legyen? A bevezetőben arról hallottunk, mennyire globális jelenség volt a tizennyolc-húsz éves diákok lázadása. Viszont minden országban valami más ellen tüntettek. Az apák generációja elleni lázongók Németországban például egyértelműen a náci elődök ellen léptek fel, Amerikában a vietnámi háború ellen s a feketék polgárjogaiért (ebben az évben lett merénylet áldozata Martin Luther King), és persze az elavult oktatási rendszerek, az ósdi tanárok ellen is lázadt a fiatalság világszerte.

1968 a ’60-as évek sűrűsödését jelöli. Az évtized politikai mozgalmait, kulturális és eszmei áramlatait, amikor is megszülettek az új ideológiák, az új baloldal, a marxizmus reneszánsza, megerősödtek a feminista és a női emancipációs mozgalmak, valamint az új művészeti áramlatok időszaka is megkezdődött.

Sokak szemében ’68 úgy él, mint a hippimozgalom, a szexuális forradalom, Woodstock és a már említett diáklázadások éve. Magyarországon ezzel szemben nem voltak lázongások. Abban az évben lehetett először Coca-Colát vásárolni (hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt beengedte az országba), pedig előtte az ital a rothadó kapitalizmus szimbólumaként volt emlegetve. Ebben az évben kezdték el gyártani a Túró Rudit, a boltok polcaira került az Omnia kávé, tehát egy szocialista fogyasztói társadalom kialakítása indult meg, a polgárok pedig élték békés Kádár-korszakbeli életüket. A Táncdalfesztiválon ebben az évben szinte minden díjat elvitt az Illés együttes az Amikor én még kissrác voltam című számával. A rendezvényt az uralkodó párt természetesen felügyelte, ezzel kerülve el az underground megjelenését. A fiatalok viszont teret kaptak, ezért nem nagyon lázadoztak.

Egy gyenge ellenszél azért mégis érezhető volt, hiszen a beatzenén belül Bob Dylan hatására megjelent a polbeat, mely irányzatnak a jeles képviselője, a Gerilla zenekar a politikai tartalmú dalszövegeivel például Che Guevara előtt tisztelgett, merthogy ő volt a lázadó ifjúság fő példaképe. Mao Ce-tung volt a másik „példakép”, így szó esett a maoista összeesküvőkről is, a rendszer és az állambiztonság erre való reagálásáról, illetve kemény fellépéséről.

Egy izgalmas részletet is felfedett előttünk dr. Murai: egy önégetéses forradalmi tettre mégis sor került az országban, ám azt öngyilkosságnak álcázta a hatalom. A tizenhét éves Bauer Sándor gyújtotta fel magát a Szépművészeti Múzeum lépcsőin, tettének okairól több búcsúlevélben számolt be.

A magyarországi ’68-as események tanulmányozásához a két szerzőnek sokat kellett kutatnia a levéltári dokumentumokban, valamint az akkori sajtótermékekben ahhoz, hogy megfelelően feltérképezze a közhangulatot, és megfejtse, miért nem lázadt Magyarország ifjúsága.

Végezetül az előadó néhány filmet is említett, mely 1968-ban készült, illetve 1968. évi eseményeket dolgoz fel. Ilyen például Jancsó Miklós Fényes szelek című alkotása vagy egy másik klasszikus, A sípoló macskakő. Szó esett továbbá betiltott filmekről is, melyek nagy részét csak a ’80-as években volt szabad bemutatni.

Hogy hasznos volt-e az előadás? Mindenképp. És dr. Murai András mindezt fogyasztható formában tálalta elénk.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink