Tavaly, október elején írtunk arról a Bánáti Újságban, hogy a terjáni temetőt jelölő napsugaras szilfakereszt elkorhadt és a földre dőlt. Akkori terepszemlénk óta sajnos semmi sem változott. Vrábel János népművész alkotása, melyet 1994-ben a falu felszámolásának negyvenedik évfordulójára emeltek, továbbra is az elvadult orgonabokrok között, a magas gazban fekszik.

Amikor a minap, Cs. Simon István hetvenedik születésnapján a csókai temetőben lévő sírjánál jártunk, szóba került szülőfalujának gyászos sorsa. Ismét megfogalmaztuk, hogy Terján Csóka történelméhez tartozik, Simon Pistának köszönhetően pedig bekerült a magyar irodalomba, hiszen költészetének legmeghatározóbb motívuma, örökös témája éppen ez a település volt, amely már csak a lelkekben és az emlékekben él.

A beszélgetés folytatásaként a múlt héten a helyszínre látogatott Balázs Ferenc, Csóka község polgármestere és Kormányos László, a Művelődési és Oktatási Központ igazgatója. A helyzetfelmérés után megállapították, hogy a kereszt menthetetlen, újat kell készíttetni.

Reméljük, hogy az önkormányzat és a művelődési központ támogatásával a jövő nyárra, esetleg két év múlva, amikor a terjáni lakosság kényszerű kiköltöztetésének hatvanadik évfordulójára emlékezünk, ismét faragott kereszt köszönti majd az arra járókat. Akik egy gondosan szervezett, méltóságteljes eseményre érkeznének. Az elképzelés megvalósításához egy-két civilszervezet — például a Cs. Simon István Baráti Társaság és a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület — tagságára, esetleg a még élő hozzátartozók segítségére is szükség lenne, mert vállalni kellene a temető alapos takarítását és a sírok rendezését is. Sőt, nem ártana a körülkeríteni a területet, kialakítani egy kis bekötőutat, lefotózni a még meglévő kereszteket, dokumentálni a felirataikat…