A jelenlegi perspektívából nehéz megítélni, hogy a XXI. században a hagyományos pénznemek szerepét valóban átveszik-e a virtuális fizetőeszközök, vagy az úgynevezett kriptopénzek végül csak egy olyan kísérletként kerülnek be a történelem- és a közgazdaságtankönyvekbe, amelyek megalapozták más innovatív pénzügyi megoldások elterjedését.

A virtuális pénzek árfolyama egyelőre nagyon ingadozó, ez az utóbbi időszakra különösen jellemző. Felfúvódások és kipukkanások követik egymást. A legismertebb kriptopénz, a bitcoin (BTC) árfolyama elképesztő magasságokba kúszott, átlépte az 5000 dolláros szintet. Mire ez az írás nyomtatásban megjelenik, talán még ennél is többet ér majd ez a blokkláncalapú, virtuális deviza. Ez meglepő fejlemény annak tükrében, hogy a 2009-ben megalkotott elektronikus valutát bő két éve még mindenki temette — 2015 derekán 200 dollárig esett vissza az értéke.

A modern kor és a világháló hozadékának tekinthető, hogy ma már kétszáznál több virtuális fizetőeszköz létezik a világon. Ezek közül minden bizonnyal a bitcoin (BTC) a legismertebb. Az alapötlet Satoshi Nakamotótól származik, aki 2009-ben hozta létre. Sokan azonban kétségbe vonják, hogy csak egy személy áll mögötte, illetve hogy a személy egyáltalán létezik-e, vagy ő maga is csak virtuális. A dolog úgy működik, hogy egy hálózat csomópontjain tárolják a fizetések adatait. Bárki létrehozhat a számítógépén saját bitcoinszámlát, mely aztán lehetővé teszi a BTC átutalását és fogadását. Viszonylagos bonyolultsága ellenére — sokak szerint — a mobiltelefonhoz és az e-mailhez hasonló gyorsasággal fog majd globálisan elterjedni, és néhány éven belül általános fizetőeszköz lehet belőle. A bitcoin töredékcímletekben (satoshi) is vásárolható. Nálunk kevesen tudnak a bitcoinról. A legtöbben csak annyit, hogy létezik ilyen virtuális pénz. A Szerb Nemzeti Bank többször is figyelmeztetett, hogy az országban a BTC nem számít legális fizetőeszköznek.

A bitcoinnal kapcsolatban azonban a jövő pénze tituluson kívül egy, a közgazdasági elméletben gyakran hivatkozásként emlegetett XVII. századi holland történet juthat eszünkbe: A világ első tőzsdéjét Amszterdamban alapították, és az első nagy tőzsdei összeomlás is Hollandiához kötődött. A tulipán a XVI. század végéig ismeretlen volt Európában. Népszerűsége gyorsan nőtt, egyre többen akartak vásárolni belőle. A virághagyma iránti növekvő kereslet a korlátozott kínálattal találkozva gyors árnövekedést generált. Ezért a gyors meggazdagodás reményében idővel nemcsak a kereskedők, hanem az iparosok és az állami alkalmazottak is a rohamosan dráguló tulipánhagymába fektették a vagyonukat. Amikor azonban eljutott az emberek kollektív tudatáig, hogy ez csak egy virág, a pánik hatására a tulipánhagyma ára meredek zuhanásba kezdett, ezzel pedig tömegek váltak földönfutóvá.

A BTC megjelenése, valamint az utóbbi években tapasztalt felemelkedései és bukásai erősen megosztják az elemzőket, illetve a befektetőket. Amíg némelyek a pénz jövőjét (vagy a jövő pénzét) látják benne, addig mások a következő pénzügyi összeomlás potenciális piacaként tekintenek rá. Közben a nagy jegybankok is kénytelenek reagálni. Kínában a hatóságok betiltották a bitcoin tőzsdei kereskedését. Korunk digitalizációs forradalma azonban nem csak egy-egy ágazatot állíthat kihívások elé, hanem még a jegybankok ama képességét is, hogy a gazdaságban megjelenő pénzkínálatot alakítsák. A közelmúltban Christine Lagarde, az IMF vezetője is a digitális fejlődés és a jegybankok kapcsolatára hívta fel a figyelmet.

Akárhogy is, de egyvalami biztosra vehető: a virtuális pénzek mögött számos olyan ötlet merült fel (például a blokklánc-technológia), amely hasznos része lehet — és jó eséllyel lesz is — a jövő modern pénzrendszerének. Máris vannak arra utaló jelek, hogy az új technológiákra építve a központi bankok is meg fogják alkotni a saját digitális pénzüket.