Csaknem hat hónapig elhúzódó fizetett szabadságon voltak a szerbiai köztársasági parlament képviselői. Pihentek, de a múlt héten végre újra elkezdhették a „munkát”. Persze ez alatt a hat hónap alatt azért történt egy s más.
A múlt héten a Vezérnek majdnem sikerült bekerülnie a Guinness-rekordok könyvébe. Azért csak majdnem, mert Fidel Castro 1986-ban a Kubai Kommunista Párt III. kongresszusán elmondott beszéde 7 óra 10 perces volt, és ő fejből szónokolt. A szerb miniszterelnöknek azonban van még mit gyakorolnia, mert felolvasással sosem fog a Guinness-rekordok könyvébe bekerülni. Most csaknem hat órán át olvasott a parlamentben — állva, szünet nélkül, pontosabban majdnem szünet nélkül, hiszen amikor a képviselők tapsviharba kezdtek, sikerült egy-két korty vizet innia. Mindennek ellenére ez történelmi pillanat volt a parlamentben, mert 2000 óta egyetlen szerb miniszterelnök expozéja sem volt ennyire hosszú. A képviselők a 450 oldalas kormányprogram kivonatos változatát hallhatták. (Vannak olyan országok, ahol még dívik az az avítt szokás, hogy a pártok programjával a polgár a választások előtt ismerkedik meg.)
A Szerb Haladó Párt frakcióvezetője a kormányprogram ismertetése után kijelentette, hogy pártja azért szavazza meg, mert most már annyira jó irányba halad az ország — hála a Vezérnek —, hogy jó néhány európai uniós tagállam is irigykedve tekint ránk, szeretne a helyünkben lenni. A Vezér egyébként rutinosan válaszolt az akadékoskodó újságírók kérdéseire — látszott rajta, hogy alaposan felkészült a témában —, például arra is, hogy miért volt szükség az április 24-ei választásokra, amikor az égvilágon semmi sem változott az országban. A válasz: a stabilitás és a béke miatt! És mennyire igaza van, hiszen itt nincsenek szomáliai vagy szíriai viszonyok, és mindez jórészt a Vezérnek köszönhető!
Panem et circenses! Hát, úgy látszik, egyelőre mindkettőből van elég.