A falu betelepítésének azonban később is volt még néhány hulláma. A kishegyesiek közül sokan máig úgy tudják, hogy őseik Békésszentandrásról települhettek ide, az újságírók is általában erről írnak, a közéleti személyiségek, politikusok is ezt szokták mondani beszédeikben. Ez azonban valójában csak a lakosság mintegy felére lehet igaz. Dr. Szőke Anna néprajzkutató szerint ma már bizonyítható, hogy Hont, Nógrád és Árva (vár)megyéből palócok is települtek ide. Diószegi Vilmos etnográfus is foglalkozott a témával, és alá is támasztotta ezt a feltevést. Szőke Anna szerint az is egyértelmű bizonyíték, hogy a palóc hiedelmek, a mesevilág és a legendák még egy-két generációval ezelőtt éltek a kishegyesiek emlékezetében.

„Esténként a küszöbön vagy a kispadon ülve a holdat bámulva ezerszer elmesélte Cecilt és Dávidot. És én ma is ott látom a holdban Dávidot, ahogy hegedül, és Cecilt, aki táncol neki. Kérdezgetem a mai gyermekeket, ismerik a hiedelmet? Nem. Pedig a Cecil és Dávid képzettel származásunk eredete azonosítható be” — írja nagyanyjára emlékezve egyik művében. Egy másik bizonyíték, hogy ugyancsak néhány generációval ezelőtt élt még az a szintén palóc eredetű legenda, amely szerint a föld mélyén egy hatalmas hal van, mely ha megmozdul, akkor földrengés lesz. Dr. Szőke szerint azonban talán a leghitelesebb bizonyíték, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején az előretörő szerb csapatok elől menekülő palóc származású temeriniek kishegyesi rokonaiknál találtak menedéket. Abban az időben ugyanis még emlékeztek az emberek az eredeti rokoni szálakra, melyek később lassan a feledés homályába merültek.

Nagyhegyes volt az ikertestvére?

A korabeli dokumentumok szerint tehát 1769-ben, a tavasz első napjaiban érkeztek meg az első telepesek a mostani Kishegyes területére. Ezért döntött úgy a falu vezetősége 1994-ben, hogy ekkor ünneplik a falunapot. Kishegyes azonban minden bizonnyal sokkal régebbi település. 1769 csak a falunak a török idők elnéptelenedését követő újratelepítésének dátuma. Hegyes nevű községet a különféle okiratokban már 1476-ban említenek. Egy 1462-ből származó dokumentumban pedig Hegyesthurol nevű pusztáról írnak. Eszerint Mátyás király 1462. február 16-án édesanyja, Szilágyi Erzsébet kérésére neki adományozta a környező településeket a pusztákkal együtt. Ekkor említik a környék legtöbb települését is első ízben, például: Györgyént, Pacsért, Bajmokot. Kishegyest Hegyestwrol néven, mégpedig pusztaként, de nem sokkal később, 1476-ban a Maróthiak birtokösszeírásában már faluként szerepel, akárcsak a környék többi települése, például: Szegegyház, Feketeegyház, Nagyhegyes. A későbbi dokumentumok pedig külön tartalmaztak adatokat Kis- és Nagyhegyesről. Ez utóbbinak ma már csak a „hűlt” helye van meg, de a feltárt leletek szerint egykor még temploma is volt. A Krivaja abban az időben még nem hasonlított a jelenlegi szabályozott és főleg szennyezett önmagára. Bővizű folyó volt, halban gazdag, széles árterületekkel, megléte pedig nagymértékben hozzájárulhatott az itt élő emberek eredményes állattenyésztő és földművelő kultúrájának kialakulásához. 

A dicső múlt

Kishegyes múltjának legdicsőségesebb és talán legfényesebb pontja 1849. július 14-e volt, amikor is a magyar hadsereg Guyon Richárd honvédtábornok vezetésével itt vívta meg a szabadságharc utolsó győztes csatáját Jelasics hadai ellen. A hegyesi csata áldozatainak emlékére az ütközet színhelyén állítottak emlékművet. Az összecsapás eredetileg a három település, Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy határában zajlott, a történelem mégis (kis)hegyesi csataként jegyzi. 1874-ben szoborbizottságot alapítottak azzal a céllal, hogy az ütközet és az elesett hősök emlékére szobrot állítsanak. A tervet végül 1887-ben sikerült is megvalósítani. Az emlékművet, egy gránittalapzaton álló, acélozott vasba öntött obeliszket Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy hármas határánál állították fel. Trianon után azonban lerombolták. Az első világháborút lezáró békeszerződésig Kishegyes Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. Az obeliszk megsemmisült, az egykor rajta lévő emléktáblákat viszont 1997-ben — csodával határos módon — megtalálták a községháza padlásán. Az eredeti emlékmű mását 2000-ben helyezték el a Nyugati temetőben, 2010-ben pedig a templom melletti szoborparkban állítottak mellszobrot a csata győztes tábornoka, Guyon Richárd emlékére, akiről egy utcát is elneveztek a faluban.

Vissza a mába

A falunap tehát hivatalosan március 21-e, de az idén a falunapi rendezvénysorozat pénteken, március 24-én kezdődik. Maga az ünnepi műsor — tárlatmegnyitók és különféle programok után — március 25-én, szombaton, 19 órakor kezdődik a színházteremben. Immár hagyományosan egy beszámoló hangzik majd el az elmúlt év történéseiről, illetve átadják a falu elismeréseit a díjazott személyeknek és szervezeteknek. Mohácsi Zoltán, a helyi közösség tanácselnöke elmondta, hogy a műsort ezúttal is a Petőfi Sándor nevét viselő művelődési egyesület szervezi. A mögöttünk álló időszak eseményeiről azt nyilatkozta, hogy a közműszolgáltatásokat sikerült fenntartani, illetve esetenként még javítani is a minőségükön, ami egy ilyen nehéz időszakban jó eredménynek számít. Ezenkívül egy régi álom megvalósulása is elkezdődött. A központi tér kialakítását fázisokban tervezik elvégezni, az első munkaszakaszt sikeresen be is fejezték. A további fázisokat köztársasági, tartományi, esetleg EU-s forrásokra pályázva szeretnék mielőbb elvégezni. Mohácsi azt is elmondta, hogy az egykori szövetkezeti otthonban sikerült egy megfelelő próbatermet is kialakítani a néptáncosoknak. Egységesítették a szemétszállítást, és valószínűleg még az idén megkezdi működését a Regionális Hulladéktároló, ahova Kishegyesről is szállítják majd a szemetet. Ez jelentős változás lesz, egyúttal pedig lehetővé teszi a jelenlegi szeméttelep felszámolását is.

(Megjegyzés: az illusztrációkat a kishegyesi óvodások készítették a Helyi Közösség Naptára alapján)