Kanizsa hív, Kanizsa csalogat. Hallod?

Kanizsa hív, Kanizsa csalogat. Hallod?

Nem tudom, észrevették-e a kedves olvasók, hogy Magyarkanizsán mostanában szemmel láthatóan és füllel hallhatóan pezseg az élet.

És mindez egy olyan fiatalos lendülettel, erős és energikus csapattal, amely fürdőket képes felújítani, különféle EU-s projektumokat megpályázni és megnyerni, workshopokat és csereprogramokat indítani, filmklubokat és beszélgetéseket szervezni. Egy erős, fiatal gárda él és dolgozik most ott. Ezek a tenni akaró kezek és fejek mozgatják, mozdítják meg a kisváros néha egy picit „álló” vizét.

A kisvárosi lét jó. Illetve lehet nagyon jó, ha van mit csinálni, van hova menni a piacon és a munkahelyen kívül is. Ha nem annyira csendesek az utcák és a mindennapok, hogy egy kavics elrúgása a város másik végében is hallatszik. Hiszen az élet attól izgalmas, hogy hangja, lendülete, illata és íze van. Ha nincs, meg kell tölteni ezekkel, illetve egyensúlyba hozni a csenddel. És most éppen ez történik Magyarkanizsán.

 


Legújabb akciója keretében Magyarkanizsa önkormányzata — mely a YOUMIG projektum egyik szerbiai partnere — Magyarkanizsa község Ifjúsági Irodájában nyitott fórumot szervezett az ifjúsági migráció témájában, egyúttal bemutatta a Kanjiža Calling című filmet. Mindez a YOUMIG projektum része, melyről később még szólunk. A fő téma, mellyel a film foglalkozik: miért jobb itthon, mint külföldön, illetve miért jobb külföldön, mint itthon. Az esemény leírásában a következő szöveg szerepelt: „A külföldön élés most divatosabb, mint bármikor, az elvándorlás témája lassan már unalmas — most mégis ez kerül terítékre, hiszen vagyunk még fiatalok itt, itthon, akik nem akarnak elmenni. Vagy mégis?”
 



És valóban ez az a téma, amely mindenkit megmozgat. Hogy miért mennek el a barátaink, vagy miért jönnek vissza, miért nem találják fel magukat itt, s inkább dolgoznak egy gyárban, külföldön tíz órákat, fiókba dobva a diplomájukat. Miért találjuk meg olyan nehezen a helyünket? Valóban csak a pénz mozdít bennünket külföldre? Vagy más szempontokat is figyelembe kell venni?

Szabó M. Tamásnak, a film egyik szereplőjének a szájából hangzik el az a mondat, amellyel én, a cikk írója a leginkább egyet tudok érteni: „Aki töketlen itthon, töketlen lesz máshol is.” De természetesen mindenkit megértek, aki munkahely és pénz hiányában elindul, hiszen el kell tartani a családot, és ha jobban belegondolunk, annyira katasztrofális állapotok uralkodnak országunkban minden téren, annyira kicsi a fizetés, hogy a fiatalok elég nagy kihívás elé kerülnek az egyetem elvégzése után. Azt is mondhatjuk, hogy ahelyett, hogy élnénk, túlélünk. De van fény az alagút végén. A közösség összetartó ereje hegyeket képes megmozgatni. Úgy érzem, most újra van egy erős, hegyet mozgató közösség itthon. S ebbe beletartoznak azok is, akik elmentek ugyan, de hazajárnak, kétlaki életet élnek, és tudásukkal Vajdaságot is segítik, alkotnak itt is, külföldön is. Ezt Dragana Lukić-Bošnjak és Vígi László, a beszélgetés moderátorai és a projektum koordinátorai is kiemelték. A közönség is aktív volt, felmerültek saját élmények, látszott, hogy a téma mindenkit foglalkoztat, és mindenkinek van valakije, aki külföldre költözött, vagy aki Skype-nagymamaként küldi a puszikat az unokáknak. De nem könnyek között zártuk az estét, hiszen Európa ma már kicsire zsugorodott, és a távolság sem akkora már, mint régen volt, a repülőjegy mindenki számára elérhető, könnyen mozgunk a kontinensen belül, már nem azt éljük, mint a szüleink, nagyszüleink, akik abból a városból, ahol éltek és dolgoztak, csak a szomszéd faluba vagy nyaralni utaztak el, hiába volt több pénzük, mint nekünk most, akik jövünk, megyünk, tanulunk.
 


Vígi László a projektum kapcsán elmondta, hogy az ifjúság migrációja a Duna-régión belül egyre jobban fokozódik, és az adminisztráció minden szintjén kihívás. — Az ifjúság emigrációja negatív demográfiai következményekkel jár, ugyanúgy ahogy a lakosság elöregedése, a munkaképes lakosság, illetve az emberi erőforrás fogyatkozása és minden más nemkívánatos társadalmi változás a származási országokban. Hogy növekedhessen a migráció kezelésének hatékonysága, pontosabb adatokra és ismeretekre van szükség, melyeknek segítségével hatékonyabb helyi politikát lehetne megvalósítani.

Ezekből az igényekből született meg a YOUMIG: A fiatalok nemzetközi vándorlásának hatásai — intézményi eszköztár és együttműködési csatornák fejlesztése című kutatás, melyben a vezető partner a budapesti székhelyű Központi Statisztikai Hivatal. A YOUMIG célja, hogy a fejlődőképességük kamatoztatásában és az emberi erőforrásokat illető jobb politika létrehozásában támogassa a helyi önkormányzatokat. Nyolc ország statisztikai hivatalának, tudományos intézményeinek, egyetemeinek és helyi önkormányzatainak együttműködésével fontos és korszerű adatok kerülnek felszínre, és ezek mind a részvevők rendelkezésére állnak.

De beszéljünk egy kicsit a filmről is, hiszen az est fénypontja mégiscsak ez volt. Oláh Tamást és K. Kovács Ákost kérték fel az elkészítésére. Nyolc miniatűr portrét tartalmaz, nyolc — a migrációban valamilyen módon érintett — kanizsai fiatal mesél a városhoz, az elvándorláshoz és a hazatéréshez fűződő viszonyáról. Ők: Aleksandra Pešić, Brana Bošnjak, Kiss Anikó, Muhi Kristóf, Oláh Dóri, Sóti Anett, Szabó M. Tamás és Vázsonyi Ákos.
 


— Az alkotás nagyon egyszerű vizuális elemekkel dolgozik. Nem akar több lenni annál, ami. Mindenkit a saját környezetében kerestünk meg, és az is célunk volt, hogy amit látunk belőlük, az őszinte legyen — mondta a filmet rendező K. Kovács Ákos, akinek az operatőri munkát is köszönhetjük. És ez nem túlzás: valóban meg kell köszönnünk neki, hiszen nemcsak az alkotás főszereplői, hanem a képek is mesélnek, művészien vannak megkomponálva, s a vágás ritmusára is könnyen táncolnak a gondolataink. — Nagyon fontos filmnek tartom. Előkészítés és gyártás közben többször eszünkbe jutott, hogy az egyik elkövetkező projektumban egész Vajdaságra kellene kitágítani a kört, melyben szereplőket keresünk. Nagyon sokféleképp kötődünk az otthonunkhoz, és nagyon sokfélék vagyunk. Ezt pedig testközelből megtapasztalni elképesztő volt. Úgy gondolom, a film egyik nagy erénye, hogy az elhangzottak írott formában is megállják a helyüket. Ez pedig Oláh Tamás érdeme.

 


Oláh Tamás véleményem szerint az egyik kulcsfigurája Magyarkanizsának. Színházat csinál, tanul, ír, és a Kanjiža Calling dramaturgja volt. Kíváncsi voltam, hogyan építették fel a film vázát. — A YOUMIG projektum keretében készülő nagyszabású felmérés elsősorban a számokról, a statisztikai adatokról szól. Nekünk viszont az volt a szándékunk, hogy ezt a meglehetősen bonyolult témát, az ifjúsági migrációt megpróbáljuk emberléptékűvé tenni. Azt szerettük volna, ha a puszta adatok helyett személyes történetek visznek bennünket közelebb a folyamatok megértéséhez. Meg akartuk keresni az arcokat a számok mögött.

Tamás hozzátette, nemcsak az érdekelte őket, hogy valaki miért dönt úgy, hogy elmegy, hanem az is, hogy mi hozza időről időre haza: — A film nem akar semmiféle álláspontot egyedüli igazságként feltüntetni, és teljességre sem törekszik. Elsődleges célja, hogy történeteivel dialógusokat gerjesszen.
 


Mivel Tamás és Ákos is elég sokat tartózkodnak külföldön, a filmet öt nap alatt forgatták le Magyarkanizsán. Elmondásuk szerint elég nehéz volt egyeztetni, hiszen mindenki szanaszét van a világban. Az volt a koncepciójuk, hogy az itthoni közegükben keresik fel a szereplőket.

— Mindenkit arra kértünk, hogy vigyen el bennünket egy számára fontos kanizsai — pontosabban községbeli — helyre. Ezeken a helyszíneken vettük fel az interjúkat. Mindenkivel körülbelül fél órát beszélgettünk, s ebből állítottuk össze azt a fejenként három-négy percet, amely a filmben elhangzik, miközben a mondatokat vizuálisan is alátámasztjuk Ákos képeivel — mondta Tamás.

Egy tömör anyag esetében mindig a vágás a legnehezebb feladat, vagyis annak eldöntése, hogy mit hagyjanak ki a kész filmből.

— Gondosan elraktuk a kivágott részeket is, hátha egyszer folytathatjuk a projektumot. Nagyon szívesen tennénk — tette hozzá Ákos.

Én pedig remélem, hogy lesz folytatása. Bízom benne, hogy mindig tudni fogjuk, honnan indultunk, illetve hova térünk vissza, hol az otthon, és hogy mindannyian megtaláljuk a helyünket ezen a Földnek nevezett bolygón.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink