A szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a Katona József Színház koprodukcióban készítette el legújabb előadását. Az ősbemutató október 4-én volt Szabadkán.

A színpadon ingoványos, képlékeny talaj sejteti a darab kényes témáját. Ezen a talajon csak az állhat biztonsággal, aki mindkét lábára támaszkodik. Vagyis mindkét fél helyzetét megpróbálja megértetni a rendező, és érzékeltetni azt, hogy az előadásban kifejezésre juttatott tulajdonságok — legyenek azok a magyar fél rettegésének következtében előtörő, vagy a partizán fél kegyetlenkedése során tanúsított viselkedésből leszűrhető gyengeségek és gyarlóságok — nagyon is emberiek.

Máté Gábor rendezésében előtérbe kerülnek a háborúban megmutatkozó pozitív emberi kapcsolatok, a nemzetiségen és érdeken felül álló kötődések is. Az előadásból hamar kiderül, hogy nem tettesekről és áldozatokról, hanem mindkét fél esetében áldozatokról beszélhetünk csupán. Szívszorongató, megrázó érzéssel járnak az emberi esendőség és felemelkedés felismerésének pillanatai. A tragikus történeteken kívül az alázatos és odaadó színészi munka vált ki ilyen érzést a nézőben.

Egyelőre azonban korai volna ennél többet mondani, hiszen az előadás megtekintése csak a tapasztalás első fázisa. A Vörös befogadása ugyanis késleltetve van: az előadás során a vérünkbe ivódva áramlik szét a testünkben, húzódik be minden sejtünkbe és molekulánkba. Valódi hatását azonban csak egy későbbi, lappangási időszak után fogja kifejteni. Ha jól működik, mint egy, a szervezet immunitását segítő oltás, belülről emészti majd fel a bennünk dúló mérgeket. És akkor talán ezektől a régen cipelt terhektől is megszabadulhatunk.