Hatalmas kihívás, felejthetetlen élmény

Hatalmas kihívás, felejthetetlen élmény

Az Ultrabalaton elnevezésű verseny célja körbefutni Közép-Európa legnagyobb természetes tavát, a Balatont.

A rendezvény hatalmas népszerűségnek örvend, az idén is mintegy 1300 csapat és számos egyén vállalta, hogy legfeljebb 32 óra alatt teljesíti a 221 kilométeres távot. Közöttük volt a zentai és csókai részvevőkből álló SabeeApp Team is.

A hét futó, a három sofőr és egy kerékpáros kísérő összmunkája meghozta gyümölcsét: a 62 hétfős csapat közül a vajdaságiak a második helyen végeztek abszolút kategóriában, az összes csapat versenyében pedig az ötödik helyet szerezték meg. A távot 14 óra 43 perc 2 másodperc alatt futották végig, vagyis a percenként megtett átlaguk 3,59 kilométer.

A SabeeApp Team tagjai voltak: Kis Jovák Viktor, Hagymás Szabolcs, Varga Ákos, Dobó Ákos, Fodor Tom, Nagy Gellért Béla, Surján Gusztáv futók, Nagy Róbert biciklis kísérő, Mácsai Tünde, Almási Adrián és Sordje Rebecca sofőrök. Közülük négyen, Tünde, Viktor, Szabolcs és Róbert ültek le velem beszélgetni.

Kis Jovák Viktor már tavaly is részt vett ezen a megmérettetésen, ám — mint mondta — akkor nem hajtottak a minél jobb eredményre, ezért eldöntötte, jó lenne újra megpróbálni, viszont most már egy komolyabb csapattal. A tagok meggyőzését és a szervezést már tavaly megkezdte, a végső összeállításba olyan személyek is bekerültek, akiket korábban nem ismert, és valaki ajánlotta neki őket.

— A versenyzők indulhatnak egyénileg, vagy futhatnak kettes, hármas, négyes stb. csoportban, egészen tizenkét főig. Mi is kilenc embert szerettünk volna indítani, viszont már a nevezésnél nehézségbe ütköztünk. Amikor megkezdődött az internetes regisztráció, szinte azonnal össze is omlott a rendszer, annyian próbálták egyszerre elérni. Húsz perc után állt vissza, de addigra minden hely betelt. Szerencsére tavaly ott voltunk az Ultra Tisza-tó versenyen, és jogot nyertünk az Ultrabalatonon való részvételre. Ezt a kártyát használtuk fel, ennek ellenére ugyanakkora csapattal kellett rajthoz állnunk, mint akkor, vagyis hét fővel. A rajt és a cél Balatonvilágoson, a Club Aliga előtt volt, a 221 kilométeres váltóversenyt 47 szakaszra osztották, a két ellenőrző pont közötti távolság átlagosan 4-5 kilométer, emellett akadt 2 és 10 kilométeres táv is. Amikor a tervet készítettük, figyelembe vettük, ki mennyire van formában, mennyit edz hetente. Így Tom 40,2, Szabi 36,9, Béci 33,3, én 30, Surján doktor 29,1, Dobó Ákos 26,7, Varga Ákos pedig 24,8 kilométert futott. A csapatokat reggel 5 órától ötpercenként indították, az utolsó start a miénk volt 15.50-kor. Előre le kellett adni, hogy a távot hány óra alatt szeretnénk megtenni, és a szervezők annak alapján határozták meg, ki mikor kezdheti a versenyt. A lassúbbak előbb, a gyorsabb csapatok később indultak. Mi 14 óra 57 percet terveztünk, és 14 óra 42 perc alatt értünk célba. A hétfős kategóriában a második helyen végeztünk, az első helyezettektől 19 perccel maradtunk le, a harmadikak 3,5 órával utánunk érkeztek. Az összes csapat közül az ötödik helyet szereztük meg. A szakaszok alapján kategórián belül tizenöt, az abszolút mezőnyben öt első helyünk van, Bécinek három, Tomnak kettő. Számunkra ez rendkívüli eredmény. Az időt egyébként a szakaszokon belül csipekkel mérik, amikor az egyik futó beér, átadja a csipet annak, aki utána következik. Hetünk közül hárman számítanak profinak, Szabi és Béci a zentai atlétikai klubban versenyez, Tom is nagyon sokat edz, ám ő nem klubtag. Mi, többiek amatőrök vagyunk. 

— Mivel 400 és 800 méteren edzek, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy sokkal hosszabb távon is kipróbáljam magam. Az első szakasz nehéz volt, viszont ahogy múlt az idő, egyre könnyebbé vált. Az is megtörtént, hogy a sofőr eltévedt, és nem ért oda a váltótársam, ezért nekem kellett tovább futnom plusz 7 kilométert, méghozzá éjszaka, amikor már eléggé fáradt voltam. A terepen lejtő és emelkedő egyaránt akadt, ügyelni kellett a többi futóra, a kerékpárosokra, az autósokra, a forgalomra, hiszen a közutakat azok is használták, akik nem versenyeztek — mesélte Hagymás Szabolcs, Viktor pedig hozzáfűzte, a gondos logisztikai előkészítés ellenére is előfordult, hogy a sofőr rossz helyre ment, vagy ottfelejtettek valakit az egyik ponton.

— Én még soha nem vettem részt ilyen versenyen, a terepet sem ismertem, bevallom, egy kissé ideges voltam — elevenítette fel az élményeket Mácsai Tünde. — A tömeg miatt gyakran nem lehetett az ellenőrző pontok közelében parkolni, előfordult, hogy a megengedett sebességet is túlléptem, mert sietni kellett. Én nagyon jól éreztem magam, sok emberrel megismerkedtem, amíg vártam a befutót.

— Az első ellenőrző pontnál kezdtem meg a munkámat, ami „kiválóan” indult. Amikor ugyanis leszedtük a kerékpárt az autó tetejéről, kiderült, hogy üres az első gumi. Vittem ugyan tartalékot, de amikor felfújtam a leeresztettet, úgy láttam, rendben lesz, ezért nem cseréltem ki. Ennek az lett a következménye, hogy minden ellenőrző ponton pumpálnom kellett, a hosszabb szakaszokon menet közben is. Az én feladatom volt, hogy kövessem a versenyzőket, biztassam őket, a szakasz vége előtt előremenjek, szóljak a következő futónak, hogy készülhet, éjjel világítsak. Én országúti bicajos vagyok, a táv nem okozott gondot, sokkal többet is tekertem már. Most pihenés nélkül nagyjából tizennégy órát kerekeztem, nem fáradtam ki, viszont a fenekem nagyon fájt, és megviselt, hogy nem alhattam — egészítette ki a történetet Nagy Róbert.

A csapatot több szponzor is segítette: nevezési díjjal és benzinpénzzel a budapesti SabeeApp szoftverfejlesztő cég, egy gépkocsi megtankolásával a Vitulus állatorvosi rendelő, gyümölccsel, ásványvízzel, energiaitallal és péksüteménnyel a Sentapromet, a Zensoft és a vasvári Fincsi pékség, vacsorával, ebéddel a siófoki Balkán étterem és panzió csókai tulajdonosa, szállást pedig egy barát adott nekik Nemesvámoson.

Az elhangzottakhoz Viktor hozzátette, nagyon jó csapatot sikerült összeállítani, a kerékpáros kísérőnek és a sofőröknek ugyanakkora részük van a sikerben, mint a futóknak. Beszélgetőtársaim ezután még elmeséltek néhány érdekes sztorit, majd azzal búcsúztak tőlem, hogy jövőre is mindenképp menni akarnak az Ultrabalatonra.


A SabeeApp Team felvételei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A hagyományőrzés jegyében
Riport
  • Mór Gábor
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink