Egy furcsa gyűjtő és egy zeneszerző

Egy furcsa gyűjtő és egy zeneszerző

Október 28-a az animáció világnapja, s már rég vártam valamit annyira, mint a nem is olyan régen Locarnóban bemutatott magyar művet, Milorad Krstić Ruben Brandt, a gyűjtő című egész estés animációs filmjét.

Vártam és még várnom is kell rá néhány hétig, hiszen csak november közepén kerül a magyar mozikba.

Egy kicsit film noir, egy kicsit thriller, egy kicsit nyomozós, kalandos „múvi” ez, a stílusjegyek finom használatával s az általam már régóta imádott Milorad Krstić animált képeivel, tele művészeti referenciákkal, furcsa alakokkal (ez már a trailerből látszik). Alig várom hát, hogy nézhessem! S aztán újra meg újra, ahogy például annak idején a Macsakafogót. Itt az ideje egy újabb kultfilmnek.

Magyarországon nem mindennap készül egész estés animációs film, ezért aztán nagy érdeklődés övezte a Gyűjtőt. A kritika pedig csak szuperlatívuszokban beszél róla. Hogy csak néhányat említsünk:

„A Ruben Brandt, a gyűjtő hihetetlenül pörgős film, mely csordultig van művészettörténeti utalásokkal és a modern pszichológiából kölcsönzött ötletekkel, így mindkét téma szerelmesei bőven szemezgethetnek a számtalan vizuális és szóbeli hivatkozás közül” — olvashatjuk a Hollywood Reporterben.
„Milorad Krstić új alkotása az egyik legjobb európai animációs film a 2003. évi Belleville-i randevú óta” — vélekedik a Cineuropa.

A világpremier után a Variety.com a zenéről is írt, és kiemelte Cári Tibor zenéjét, mely klasszikus felvételekkel és kultuszklasszikusok hipszterverzióival fűszerezve tökéletes kiegészítője a filmnek. Így aztán megkérdeztem Cári Tibortól, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház zeneszerzőjétől, hogyan is jött létre ez az együttműködés, hogyan alkotta meg ezeket a filmes zenéket.

— 2012-ben a temesvári színházban rendezte Horváth Csaba a Peer Gynt című előadást, melynek én írtam a zenéjét, képi világát, díszletét pedig Milorad Krstić és felesége, Radmila tervezte. Itt találkoztunk először. Egy év múlva aztán megkerestek, hogy készül egy animációs film a kezük alatt, s azt ajánlották, csatlakozzak a csapathoz. Erre a felkérésre nem volt nehéz igent mondani, hiszen első találkozásunk óta izgalmasnak és különlegesnek találtam Milorad képi világát, ezért aztán igazi megtiszteltetésnek éreztem, hogy éppen rám gondoltak, amikor a Gyűjtő című animációs film zeneszerzőjét keresték.

* A rajzfilm témája, képi megoldásai, struktúrája is eléggé filmes. A zenében is erre törekedtél? Hozni a klasszikus bűnügyi, thrilleres hangulatot? 

— Nem feltétlenül kellett erre külön törekednem, hiszen a zenémről egyébként is már sokszor elmondták, hogy filmes hangulata van, így hát csak tettem a dolgom. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy könnyű volt az alkotás, sőt!
 


* Mennyire szólt bele a munkádba a rendező?

— Nem nevezném ezt beleszólásnak. Szinte ugyanúgy dolgoztunk, ahogyan a színházban szokás. A legmegfelelőbb motívumot, témát, hangulatot kerestük egy-egy jelenethez. Volt olyan zene, amely azonnal működött, aztán olyan, amely sok-sok formát öltött, mire eljutott a végleges változatig, és persze olyan is akadt, amely végül nem került bele a filmbe. Itt is, akárcsak a színházban, a rendező döntötte el, hogy milyen zenére van szüksége, s azon belül azt is, hogy melyik a jó verzió.

* A Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon került sor a bemutatóra. Milyen volt látni a már elkészült alkotást, benne a te zenéddel?

— Felejthetetlen élmény marad számomra, ahogy a filmet a 8000 férőhelyes, telt házas Piazza Grandén néztem egy óriási képernyőre kivetítve. Számomra is ez volt a premier, hiszen a végeredményt én is itt láttam először. Nagyon jó volt a hangtechnika a téren (szabadtéri vetítés volt), s a zenémet ebben a formában hallani, egy ilyen csodálatos helyen, igazán büszkeséggel töltött el.


Az interjú készítése után néhány nappal hozták nyilvánosságra az Oscar-jelöltek listáját, melyen nagy örömünkre a Ruben Brandt, a gyűjtő című film is szerepel a legjobb egészestés animációs alkotások kategóriájában. Szorítunk, hogy meg is nyerje. Egy gyűjtő nem is tehet másként.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Filmtabletták
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kísérletező vajdasági filmesek
Film
Facebook

Támogatóink