,,Megsúgom, mi lesz a tarisznyában, de ez maradjon titok - mondja a szabadkai Kosztolányi gimnázium igazgatónője, Varga Anikó, és már sorolja is. Lázasan, hevesen, lelkesen, ahogy szokta. Négy éve ismerem: mindig mosolyogva hagyom el az irodáját, teszem le hangja után a telefonkagylót. Megkapó az a szenvedélyesség, amellyel a tehetséggondozóról beszél. Akár építkezésről, akár a tantervről, a gyerekekről vagy a tanári karról van szó. Akár a tantermekbe varratott függönyökről vagy a könyvtárszoba parkettáján heverő színes párnákról. Szereti a feladatokat. Ez a 2007. május 25-e adta feladat pedig különösen szép: ballag a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium első generációja. ,,Mi most csináljuk a hagyományt - meséli. A ballagási hagyományok ügyében körbekérdezett néhány patinás intézményt, hogy megalkothassák a sajátjukat. Pénteken egy órakor a végzős gyerekek a tantermükben fogadják az ünnepségre érkező szülőket, nagyszülőket, itt veszik át a virágcsokrokat, ajándékokat. Az osztályfőnöki óráról majd a püspökségi gimnáziumtól kölcsönkért kolomp jelzi az utolsó kicsöngetést. Gaudeamus igitur..., búcsúztatás és búcsúzkodás. Aztán az iskola épülete előtt minden ballagó diák az égbe engedi a maga léggömbjét. Séta Szabadka utcáin, közös fénykép a főtéren. Elkísérem majd őket, hiszen városantológiai pillanatoknak lehetek tanúja. Kosztolányi városában ötven évvel ezelőtt zárta be kapuját az utolsó magyar gimnázium. Ötven év után, 2003 szeptemberében kezdhette meg munkáját a magyar tehetséggondozó iskola 24 diákkal. Előttem az első napokban készült csoportkép a kalendáriumunkból - fotós kollégám készítette. Most ugyanaz a fotó néz vissza rám az iskola ballagási meghívójáról. Ezek a gyerekek búcsúznak most az iskolájuktól. A Kosztolányi gimnázium első nemzedéke Szabadkán - és az ikerintézmény, a magyar tannyelvű matematikai tehetséggondozó első generációja Zentán.
Mindkét intézmény sikertörténet. Vitathatatlanul sikertörténet, pedig a kezdetekben (és később is) a vajdasági magyar politizálás nem minden szereplője tekintette annak. De hagyjuk a politikát, ne legyünk ünneprontók az első érettségizők és a két iskola tanári karának nagy napján. Azoknak, akik csak számokban, pénznemben kifejezve mérik az értéket, mégis megsúgom: a belgrádi magángimnáziumban 5500 euró a tandíj egy tanévre. Ezért számít kiváltságnak bejutni az állami (tandíjmentes) tehetséggondozó szerb gimnáziumba Belgrádban is, Újvidéken is. A mi szabadkai és zentai tehetséggondozónk pedig tandíjmentes - és anyanyelvű. Sikertörténet, mondom, de ez már az eredmény. Nehéz volt a kezdet. A tartományi parlament 2003. április 22-én fogadta el a két magyar tehetséggondozó gimnázium alapító okiratát - néhány héttel később, májusban már készen kellett állni a felvételi vizsgák lebonyolítására. Az intézményalapítás amúgy sem könnyű munkáját Szabadkán külön megnehezítette, hogy a Kosztolányi gimnáziumnak nem volt épülete. Szinte a semmiből kellett kezdeni, és azonnal. Ötven év álmodozás után megijedni sem volt idejük azoknak, akik 2003-ban a feladatot vállalták. Varga Anikó három évvel később, a karácsony előtti beszélgetésünk alkalmával mondta: köszönet a bizalomért. Köszönet mindenkinek, különösen pedig azoknak a szülőknek, akik 2003 tavaszán egy, a nulláról induló intézmény tanári gárdájára bízták a gyereküket, a hónapokig fizetés nélkül dolgozó lelkes csapat kezébe adták a gyermekük sorsát. Biztosan megköszönte már ezt a bizalmat korábban is. De más kicsengése volt a szavainak abban a karácsonyra készülődő intézményben, amelynek immár nemcsak remek új épülete, hanem új udvari szárnya is van. Otthonban ültünk, egy tágas, szépen berendezett otthon biztonságában. Egy családi ház bensőségességét árasztó intézményben, amelynek már szellemisége van.
A Kosztolányi gimnázium négy évvel ezelőtti elsős diákjainak a szülei most a ballagásra jönnek. Ez az ünnepség róluk is szól. Meg a tanáraikról. És mindazokról a politikusokról, akiknek jóvoltából Zenta is, Szabadka is várostörténeti mérföldkőként jegyezheti 2003-at, a magyar gimnázium alapítását. Városkrónikai évszám 2007 is, az első nemzedék ballagása. Szabadkán, a Kosztolányi gimnáziumban ők búcsúznak az iskolától: Baráth Attila (Magyarkanizsa), Bűn Katinka (Zenta), Decsov Emese (Péterréve), Dubac Klaudia (Bácskertes), Gazdag Emma (Oromhegyes), Göcző Szabina (Csantavér), Herceg Nelli (Bajmok), Kató Gyöngyi (Székelykeve), Kószó Márta (Torda), Márki Anna (Bajmok), Milivojević Sonja (Királyhalom), Molnár Ilona (Palics), Murényi Sztella (Csantavér), Ozsvár Endre (Csantavér), Polyákovity Izabella (Szabadka), Szakál Sára (Szilágyi), Szél Rebeka (Martonos), Szügyi Edit (Topolya), Sobloher Anikó (Kispiac), Šujić Kornélia (Palics), Tóth Laura (Szabadka), Urbán Noémi (Magyarkanizsa).