A szerb nyelvű sajtó nem mindig a valóságnak megfelelően tájékoztat

Június 22-én a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi nagytanácsa nyílt meghallgatást tartott annak a beadványnak a tárgyában, amellyel a temerini fiúk és ügyvédeik, valamint szüleik még az elmúlt év novemberében folyamodtak ehhez a hatósághoz. Mint ismeretes, az öt fiatalembert gyilkossági kísérlet miatt összesen 61 évnyi fegyházra ítélte az Újvidéki Kerületi Bíróság. A drákói szigorú ítélet megrázta a közvéleményt, és azóta mindenki kettős mércéről beszél.
A meghallgatás után mindössze néhány héttel a védők és a szülők a médiából szereztek tudomást a döntésről. A Szerbiai Legfelsőbb Bíróság indokolatlannak minősítette a kérelem beterjesztését, és elutasította.
A jogerős ítéletet még tavaly hozta meg az újvidéki kerületi bíróság, melyet Szerbia legfelsőbb bírósága megerősített. Az ítélet értelmében ifj. Máriás Istvánt 15, Illés Zsoltot 13, Szakál Zoltánt 11 és fél, Uracs Józsefet 11 és fél, Horváth Árpádot pedig 10 évi börtönbüntetéssel sújtják. A legfiatalabb vádlott Horváth Árpád volt, akit mindössze tizennyolc és fél évesen ítéltek el, szabadulásának ideje csak a huszonnyolcadik életévének betöltése után következik el!
- Gazemberség az egész. Jottányit sem enyhítettek az ítéleten. Tulajdonképpen ugyanaz történt, mint tavaly szeptemberben: a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság ismét megerősítette az Újvidéki Kerületi Bíróság ítéletét. Úgy gondolom, hogy a meghallgatás előtt a bírák már tudták, hogy milyen döntést fognak hozni. Kérdem én, melymás államban lehetséges ez? Legalább egy kis jó szándékot, együttérzést mutattak volna, de meg vagyok róla győződve, hogy ez is egy előre megírt színjáték volt - mondta Horváth Tibor, Árpád édesapja.
Mivel személyesen is jelen lehettem a meghallgatáson, szem- és fültanúja voltam több különös dolognak is. A hangszórók, amelyeken a bírákat lehetett hallgatni, azok vagy működtek vagy nem, de többnyire nem. Hihetetlen, hogy egy olyan intézményben, mint amilyen a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság, ilyen alapvető műszaki hiba előfordulhat egy meghallgatáson. Továbbá a másodfokon is megerősített ítélet felolvasásakor meglepő és félreérthető dolog történt: Nevenka Važiæ bírónő kacéran rákacsintott a mellette ülő bíróra, éppen akkor, amikor Slobodan Rašiæ bíró Máriás István büntetését (15 év) olvasta fel.
Horváth Tibor és még sokan úgy gondolják, hogy a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság valami miatt fedezi az Újvidéki Kerületi Bíróság ítéletét, a háttérben a szervezett bűnözést sejti. Az ügy újratárgyalása sokak számára veszélyes lehet, hiszen sok minden kiderülhet. A nemzeti hovatartozás ténye - az, hogy magyar fiatalok egy szerb nemzetiségűre támadtak - csak apropója az ügynek, a háttérben a kábítószer- vagy valamely más feketeügylet húzódhat meg. Ezt a feltevést támasztja alá az is, hogy az elsőfokú tárgyaláskor, amely a nyilvánosság kizárásával történt, egyszer sem hangzott el az, hogy a sártett, Zoran Petroviæ közismert kábítószerüzér volt. Már több alkalommal is összeütközésbe került a hatósággal, ezt rendőrségi akták tömege tanúsíthatja. A temerini incidens óta nyolcszor volt már dolga a rendőrséggel. Amíg mást egy füves cigi elszívásáért akár 5 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatnak, addig a kábítószer-kereskedő sérthetetlen.
- Egy semleges nyomozásra volna szükség, egy olyan szervre, amely nem részrehajló, és munkájába nem szól bele a politika sem. Azt hiszem, sose fog kiderülni az igazság, ha a szerb hatóságokra hagyjuk az ügyet. Ha valami úton-módon ki lehetne eszközölni, hogy külföldi szakemberek végezzék az újranyomozást, minden bizonnyal kiderülne az igazság. Ez azonban sajnos nem érdeke a Szerb igazságszolgáltatásnak.
Amíg eddig mások ennél sokkal enyhébb büntetéssel megúszták, addig a mi fiaink a lehető legszigorúbb büntetést kapták. Öten összesen 10 évet ültek, azt hiszem, eleget bűnhődtek, főleg azután, hogy a 16 hónapi vizsgálati fogság ideje alatt nem vizsgálták jól ki az esetet.
Máriás Ilona, Máriás István édesanyja azt mondja, nagyon szenvednek, amiért úgy érzik, hogy tehetetlenek, nem tudnak segíteni a fiúknak. Panasza szerint a szerb nyelvű média összevissza hazudozik. Az egyik lapban például az áll, hogy fia büntetett előéletű, nemi erőszakért nyolc évet ült. Az egész nyilvánvaló hazugság, hiszen Máriás István mindössze 21 éves volt, amikor a temerini eset történt.
- A vizsgálati fogság idején számos szabálytalanság fordult elő. Nem beszélhettem magyarul a fiammal, és amikor ezt szóvá tettem a börtönigazgatónak, megígérte, hogy elbocsátja az őrt, aki ezt megtiltotta. Persze, hazudott az igazgató is. Máskor meg, amikor az édesapámmal látogattuk meg a fiamat, azt mondták, hogy ez nem Magyarország, hanem Szerbia, és nincs jogunk magyarul beszélgetni, kötelesek voltunk szerbül beszélni a gyerekünkkel.
Máriás Ilona is a média révén értesült a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság döntéséről, és teljesen lesújtotta a hír.
- A szerb politikusok folyton azt hangoztatják, hogy jogegyenlőség van, márpedig ez nem igaz, gondoljunk csak Bálint Attila esetére. A fiatalembert elrabolták, pisztolyt szegeztek a halántékához, majd bele akarták fojtani a Dunába. Hat fiatal szerb férfi tette ezt vele, és nem egész 14 év börtönbüntetést kaptak érte. Az újvidéki kerületi bíróságon tárgyalták az esetet, és a fővádló is ugyanaz a személy volt mindkét esetben.
Nagyon fáj látni a fiamat szenvedni. Mi is szenvedünk vele együtt, amiért nem tudunk segíteni neki - mondta Máriás.
A szülők úgy vélik, hogy a szerbiai igazságszolgáltatás nagyon lekezelően bánik velük. Még egyetlen végzést sem kaptak a bíróságoktól, idáig mindig a médiából értesültek a fejleményekről.
Mike Eszter, Horváth Árpád védője július 10-én, hétfőn személyesen ment a Szerbiai Legfelsőbb Bíróságra, és így kézhez kapta a végzést a meghallgatásról. Mint mondta, addig nem akar nyilatkozni, amíg az ügy le nem zárul. Annyit azonban elárult, hogy van még egy lehetőség a rendkívüli jogorvoslatra.
Horváth Endre, Illés Zsolt védője szerint a bíróságnak kötelessége volna kikézbesíteni a védőknek az ítéletet, mégis elmulasztotta. Hivatalosan egyik védőügyvéd sem kapta még meg a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság döntését. Horváth Endre úgy gondolja, hogy a bírák már a meghallgatás előtt eldöntötték, hogy milyen ítéletet hoznak. A beadványok megalapozottak voltak, és egy demokratikus államban elfogadták volna őket. Ez is azt bizonyítja, hogy Szerbia még nagyon messze van a demokráciától, a jogállamiságtól.