— A sporttagozat megnyitásáról ötödikes koromban hallottam először — meséli. — Nem tudom, miért, de már akkor úgy éreztem, sőt biztos voltam benne, hogy oda fogok jelentkezni, azt a szakot szeretném elvégezni. Ehhez természetesen a többéves sportolás, a sport szeretete és tisztelete szolgált alapul. Hét évig eveztem. A versenysportot azonban tavaly végérvényesen, önszántamból abbahagytam. Jelenleg edzeni sem járok, mert minden időmet a tanulásra fordítom, de az evezéssel nem szakítok végleg. Ez a hét esztendő sokat nyújtott ugyanis nekem: kiváló eredményeket értem el, és meglehetősen sok érem díszíti a szobám falát. Emellett fegyelmet, kitartást tanultam, fizikai erőnlétre tettem szert, és megtanultam tisztelni a sportot.

Aranyérem Mohácson

Kiváló bizonyítvány

Boglárka most harmadikos. Kiváló eredménnyel zárta az első félévet. Ahogy mondja, ő maga is meglepődött azon, hogy mindehhez volt elég ereje és kedve.

— Nagyon örülök a jó bizonyítványnak, már csak azért is, mert szeptembertől novemberig történelemversenyre készültem, azután pedig a cipősdoboz-akciót koordináltam az osztálytársaimmal együtt. Szóval szinte semennyi szabad időm nem maradt, de megérte. A Kárpát-medencei Honismereti Verseny csapatverseny volt. Iskolák vetélkedtek egymással, és a miénk a 2. helyezést érte el. A csapat tagjai Balázs Bettina, Kovács Klaudia és Lality Anita voltak, és dr. Dévavári Zoltán történelemtanár készített fel bennünket. A megmérettetésre a szabadkai Széchenyi István Általános Iskolában került sor, hét iskola tanulói mérkőztek meg egymással. Nagyon hasznos és szórakoztató rendezvényen vettünk részt, és mindannyian nagyon élveztük az egész napos programot.

A történelem a jövője

Boglárka édesanyja történelem szakos tanárnő. A történelem szeretete tehát hagyomány a Csőke családban.

— Bevallom, az általános iskolában még nem igazán kedveltem ezt a tantárgyat, de a középiskolában egyre közelebb került a szívemhez. Olyannyira, hogy jelenleg azt tervezem, a latin mellett a történelem szakra jelentkezem majd az egyetemen.

Megöröklött jótékonykodás

A gyermekek öröme a legszebb jutalom:
Bogi a cipősdoboz-akció koordinátoraként maga is osztotta az ajándékokat

A 2013-ban elballagott sporttagozat kezdeményezte és vitte sikerre a karácsony előtti cipősdoboz-akciót. Ennek lényege, hogy az adakozó polgárok apró ajándéktárgyakat — meleg sálat, sapkát, kesztyűt, tanszereket, édességet, játékokat stb. — raknak egy cipődobozba, melyet tetszetősen becsomagolnak, ráírják, fiúnak vagy lánynak, valamint hány éves gyermeknek szánják. Ezeket a sporttagozatos fiatalok begyűjtik, majd minden év karácsonyán szétosztják a rászoruló gyermekek között.

— Az előző generáció a mi osztályunkat bízta meg az kezdeményezés folytatásával. A hagyományokhoz híven mi is az iskolánkban szerveztük meg a gyűjtést, melyben nagy segítségünkre volt az iskola vezetőjén és tanári karán kívül Nyúl Zoltán baptista lelkész. Összesen 691 doboz gyűlt össze a jó szándékú embereknek köszönhetően. December 19-én adtuk át az ajándékokat Hajdújáráson, Dreán és Keviben. Másnap, vagyis december 20-án Nezsényben, Nagybecskereken, Módoson, Káptalanfalván, Maradékon, Pacséron és Bácskossuthfalván örvendeztettük meg a kicsiket. Nagyon büszkék vagyunk a teljesítményünkre, és bízunk benne, hogy az idén hasonlóképpen sikeres lesz a cipősdoboz-akció. Rengeteg helyről kaptunk dobozokat és segítséget. Legtöbbet a oromhegyesi általános iskolából, valamint nagyobb szállítmány érkezett még a VaMaDisz-től, a Tanítóképző Karról, egy oromi ifjúsági szervezettől és a horgosi általános iskolából is. Nagyon szépen köszönjük a kisgyermekek nevében is! — zárta a beszélgetést Csőke Boglárka, aki példaként szolgálhat mindannyiunk számára: lehetünk sikeresek a tanulásban és a sport terén is, mindamellett, hogy versenyeken veszünk részt, jótékonysági akciókat szervezünk. Legyenek tehát céljaink, az időnket és az erőnket okosan osszuk be, mert ez a siker kulcsa!