A béke bennünk kezdődik

A béke bennünk kezdődik

Ferenc pápa arra buzdít a novemberi imaszándékhoz kapcsolódó videoüzenetében, hogy a béke megvalósítása a szívünkben kezdődik, és az erőszakot fel kell váltanunk a párbeszéddel:

„Mindannyian békét akarunk. Mindenkinél jobban vágyik rá az, aki elszenvedi hiányát. Mondhatunk csodálatos szavakat, de ha szívünkben nincs béke, nem lesz a világban sem. Az erőszak nullára csökkentésével és 100%-os gyengédséggel építjük az evangéliumi békét, mely senkit sem rekeszt ki. Imádkozzunk együtt azért, hogy mindig a szív és a párbeszéd nyelve győzzön a fegyverek nyelvével szemben.”

— Magára a békére több minden hat. Egyrészt a környezet, a külső körülmények, melyekben mozgunk, illetve az, hogy a lelkünkben mennyire vagyunk békében. A kettő persze valamilyen mértékben összefügg, hiszen ha úgy érezzük, hogy különféle igazságtalanságok érnek bennünket, jogainkban sérülünk, akkor az békétlenséget szülhet a lelkünkben — hangsúlyozza Magó László, a magyarkanizsai Szent Pál-templom plébánosa, akit arra kértem, a pápa imaszándéka kapcsán válasszon egy evangéliumi részletet.

 

„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” (János evangéliuma, 14:27)

 

— Utánanéztem az egyház megnyilatkozásainak a béke kapcsán, az általam választott evangéliumi részlet egy fontos irányadó, melyet idéz Szent XXIII. János pápa Pacem in Terris (Békét a földön) kezdetű enciklikája is, melyet 1963-ban adott ki az igazságon, igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről a nemzetek között. Ebből kiemelném a következő sorokat:

„Egyáltalán nem lesz béke az emberek összességében, hacsak előbb nincs meg az egyes emberek lelkében: hacsak tudniillik ki-ki nem őrzi meg magában azt a rendet, amelyet Isten megőrizni parancsolt. Erről így szól az emberhez Szent Ágoston: »Akarod, hogy értelmed alkalmas legyen legyőzni szenvedélyeidet? Rendeld alá a nagyobbnak, és legyőzi az alacsonyabbat: és béke lesz benned: valóságos, biztos, rendezett. Mi ennek a békének a rendje? Isten parancsol az értelemnek: az értelem a testnek: nagyobb rend nem lehet.«” (Pacem in Terris, 165)

— Nyilván az ember mindig törekszik többre, jobbra, boldogabb életre, és ezt ebben a világban nem tudjuk teljes egészében elérni. Az embert gyakran egyfajta nyugtalanság keríti hatalmába — tudvalevő, hogy minden kornak, életállapotnak megvan a maga szépsége és a maga nehézségei is. Mint minden ember, a pap is harcol bizonyos dolgokkal, előfordul, hogy ő is nehezen visel el bizonyos dolgokat, hiszen sokszor a hívek tőle várják el a lelki, anyagi vagy akár házassági gondjaik megoldását. Van, amikor tud segíteni, és egyfajta békét ad az illetőnek, de nem minden esetben. Előfordul, amikor maga a pap kevés ahhoz, hogy megoldjon bizonyos problémákat, ahhoz az illetőnek is lépnie kell, magában rendeznie a dolgokat, felmérnie, hogy egyáltalán mit szeretne az életben, mik a vágyai, a céljai, és látnia kell azt is, mi az, ami reálisan elérhető, s mi az, ami délibáb. Ha az ember rátalál a saját útjára, és nem mások életét próbálja meg élni, megvalósítani, akkor békesség lesz benne. Erre azonban az emberek nem mindig kaphatóak, hiszen a média, a közösségi oldalak révén különféle hatások érik őket. Régebben másként volt, sokkal kevesebb volt a hatás, sokkal egyszerűbb volt az élet, kevesebb dologgal is beérték az emberek a fogyasztói társadalom kora előtt.

Minden év január 1-jén ünnepeljük a béke világnapját. Ferenc pápa jövő évi üzenetének témáját november 6-án tette közzé a Szentszék. A Vaticannews.va magyar oldala a következőt írja erről:

„Minden állampolgárra vonatkozik a politikai felelősség, és különösen arra, aki megbízatást kapott, hogy védelmet nyújtson és kormányozzon.” Erre az előfeltételre alapszik a pápa által választott téma a következő békevilágnapra. A címe: A jó politika a béke szolgálatában áll.

„Ez a küldetés abban áll, hogy védelmezzük a törvényt, és ösztönözzük a párbeszédre a társadalom szereplőit a nemzedékek és a kultúrák között. Nem létezik béke kölcsönös bizalom nélkül. A bizalom első feltétele az adott szó tiszteletben tartása. A politikai elkötelezettség — mely a szeretet legmagasabb fokú kifejeződése — aggódást jelent az élet és a Föld, a fiatalok és a legkisebbek jövője iránt. Amikor az embernek tiszteletben tartják a jogait — amint erre Szent XXIII. János Pacem in Terris (1963) k. enciklikája emlékeztet —, az felkelti benne a kötelességet, hogy tiszteletben tartsa mások jogait. Az ember jogai és kötelességei növelik a közösséghez tartozás tudatát, a másokhoz és Istenhez való kötődést (vö. Pacem in Terris 45). Tehát arra kaptunk meghívást, hogy elvigyük és hirdessük a békét, mint a jövő jó hírét, melyben minden embernek figyelembe veszik a méltóságát és a jogait” olvasható a téma bejelentését kísérő közleményben. (www.vaticannews.va/hu)

— Mindenképp fontos a bizalom — hangsúlyozza Magó László. — Bizalom a másikban, hogy valóban igazat mond. És fontos maga a megbocsátás is, mely valószínűleg nem olyan egyszerű, hogy egyik nap történik egy fájó dolog, és másnap az ember teljesen meg tud bocsátani, hanem ez egy hosszú-hosszú folyamat, idő kell ahhoz, hogy az ember meg tudjon bocsátani bizonyos sérelmekért. Valahol a családon belüli megbocsátás is hozzájárulás a világbékéhez, hiszen minden kicsiben kezdődik. Felmerül a kérdés, hogy meddig van az, amíg az ember meg tud bocsátani, meddig kell mindig újrakezdeni, mert hát attól, hogy az ember keresztény, még nem buta, látja a körülötte levő dolgokat, látja, hogy kiben bízhat meg, és ki verte át akár többször is. Nagyon lényeges mindebben, hogy legyen az embernek egy jó kapcsolata Istennel. Kérhet tanácsot a lelki vezetőtől iránymutatásként, de ő sem tud mindenhol ott lenni, mindenkin segíteni. Nagyon fontos a bensőséges Isten-kapcsolat, mely nem pusztán a kötelezően elmondandó imákból áll. Fontos, hogy nyugodt körülmények között próbáljam megbeszélni Istennel, hogy egy-egy helyzetben mi a legjobb. Bocsássak meg neki? Adjak még egy esélyt? Vagy ahogy szokták mondani, szent közömbösséggel viseltessek iránta, tudatában annak, hogy mindent megtettem, amit lehetett, de a másiknak is rendeznie kell a saját életét? A bensőséges Isten-kapcsolat a záloga annak, hogy az ember jó döntéseket hozzon.

A világbéke témájára terelődve a plébános hangsúlyozza, reálisan kell gondolkodni, teljes béke valószínűleg soha nem lesz, hiszen nemcsak az egyik fél szükséges hozzá, aki akarja, kéri, hanem az is, aki elfogadja.

— Maga a kezdeményezés, az imaszándék jó, és ehhez a mi közösségünk is hozzájárulhat, hiszen számos dologban jeleskedünk a nyugati társadalmakhoz képest. Nem azt mondom, hogy nem lehetne jobban, viszont híveink imádkozzák a rózsafüzért, járnak szentségimádásra, elmennek különféle karizmatikus találkozókra, Taizé-imaestekre, keresztény gyökerű rendezvényekre, Háló-találkozókra, szentmisékre. Nyilván mindig lehetne nagyobb a részvétel, ám a nyugat-európai gyakorló hívek átlagához képest mi még mindig jól állunk. Az, hogy az ember imádkozik a békéért, azért, hogy békességesebb légkör uralkodjon akár a saját családjában, saját városában, országában, biztosan nem hiábavaló.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kezdődik a nagyböjt
Képmás
Facebook

Támogatóink