A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség tisztelettel és szeretettel vár mindenkit a XXX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitójára, amelyet szeptember 17-én, vasárnap, 17.30 órai kezdettel Palicsfürdőn, a Vigadó emeleti dísztermében rendez meg.
Az ünnepség a hagyományokhoz hűen ökumenikus áldásosztással, közös imádsággal bontja ki a közösség lobogóját. Igét Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye egyházmegyei kormányzója, Nt. Harangozó László református püspök és Nt. Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes hirdet.
Az idei ünnepség fellépői ismét olyan jeles hagyományőrzők és értékteremtők, alkotói és a közösséget építő erővel és hittel megáldott személyek, akik méltó örökösei a hetvenegy évvel ezelőtt, 1952-ben megrendezett Palicsi Magyar Ünnepi Játékoknak: így a palicsi Szederinda népdalkör, a törökkanizsai Tiszácska leánykar, az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ néptáncosai, Pálfi Ervin és Mezei Kinga Jászai Mari- és Pataki gyűrű-díjas színművészek, továbbá Németh György zongoraművész és Csonka Ferenc Halmos Béla-vándordíjas prímás.
Öröm és megtisztelő, hogy idén is a nyitóünnepség keretében nyújthatjuk át a Bodor Anikó-díjat: 2023-ban a Koncz Lázár vezetésével tevékenykedő oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népzenei szakosztálya nyerte el a rangos elismerést.
Örömteli az is, hogy a 2020-as év végén elindított, két és fél évig tartó Így kell járni... című néptáncoktatói képzést közel 30 fiatal végezte el sikeresen: számukra a tanúsítványokat úgyszintén az Ünnepi Játékok nyitórendezvényén adjuk át.
Rendezvényünk keretében Gyurkovics Hunor képzőművész alkalmi tárlatát is megtekintheti a közönség.
A nyitórendezvény idei mottóját az idén 75. születésnapját ünneplő Bordás Győzőtől választottuk:
„…van itt a földnek egy olyan halmazállapota, ami csak nálunk határozható meg színében, szagában, sőt talán még ízében is a legjobban…” (Részlet A mi porunk című novellából)
A VAJDASÁGI MAGYAR ÜNNEPI JÁTÉKOKRÓL
A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok – a hetvenegy évvel ezelőtt, 1952-ben, akkor csak egyetlen alkalommal megrendezett palicsi Magyar Ünnepi Játékok szellemében és annak folytatásaként –harminc éve kérdez rá és igyekszik választ adni azokra a vívódásokra, reményhangokra, együttes szólamokra, melyeknek közös nevezőjét ekképp fogalmazhatnánk meg: Ugye, lángol még szívünk?
S a válasz a hálaadás, a gondviselés, az oltalomkérés és összetartozás tanúságtételeként mint fohász zúgja igenjét. Annak az igenjét, hogy továbbra is támaszként és a legfontosabb kapaszkodóként akarunk jelen lenni egymás életében, hogy közös szolgálatunk a szülőföld megtartó erejében való hitet tovább legyen képes táplálni nem kevesebbért, de nem is „többért”, minthogy művelődési házaink, templomaink, rendezvényeink, közös imádságaink az elkövetkező századokban is bevilágítsák, bevilágíthassák a Vajdaság megannyi szegletét, örökségünk színhelyeit, az őseink, elődeink ránk hagyományozta kincses tájakat és jövőbe tekintő álmainkat.
A rendezvény a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye
