A barázdák mellől a katedrára
Szabó Eszter könyvének ünnepélyes bemutatója.
Verset mond Rekovics Regő mesemondó.
Egy zentai irodalomtanárnő önéletírása, mely csillagfényt hoz életünkbe, élettapasztalata és életkedve ragyogását, szavak szépségét.
„Tanárság! A diákok, a krétapor, az iskola bensőséges hangja. Nem cserélnék pályát. Aki nem próbálta, nem tudja, milyen az a sok mosolygós lurkó, aki számít rád, akiknek fontos vagy, ha te is komolyan veszed őket. Egyenrangúságot kell hirdetni, és ők soha nem alacsonyítanak le, ha magatartásoddal tekintélyt szerzel. Azt pedig nem ordítással, büntetéssel kell elérned, hanem csendesen, a szíveddel. Vedd komolyan a gyereket, ne hazudj neki, ne csapd be őt, ne akarj föléje kerekedni! Vedd emberszámba! Segíts neki, ha kell! Fegyelj oda rá, miért durcás, miért nem olvas helyesen, miért ír hibásan! Nézz a kérdéseid mögé! Tudd meg, kivel és hol él, milyen körülmények között! Mindjárt megkapod a választ feltett kérdéseidre, s a megoldás kulcsa is a kezedben lesz. A gyerek szeret, ha őt is szeretik, ha gonosz is veled egyszer-kétszer, harmadszor közelebb húzódik hozzád, negyedszer halkan kérdez, ötödször megsimogat. Az sem baj, ha ezt tizedszerre teszi. Te felnőtt vagy, segíts neki emberré lenni!” (Részlet a kötetből)
