Egy szűk nyakú üvegpalackban azonban sokkal bonyodalmasabb és időigényesebb művelet összeállítani egy ilyen makettet, ezért is hívják ezt türelemüvegnek. Ennek rejtelmeibe nyújtott betekintést lapunk olvasóinak Bato, aki autodidakta módon sajátította el ezt a művészetet. Apropó művészet, egyes palackokban hajók helyett miniatűr festőállványokat állított össze, melyeken saját, illetve ismert művészek miniatűr festményei láthatóak.

* Hogyan vágott bele a türelempalackok készítésébe?

— Régen kezdődött, ’71/72-ben, amikor a hadseregben szolgáltam, és minden katona foglalkozott valamivel. Volt, aki az Eiffel-tornyot, volt, aki különféle hajómodelleket készített. Én is belekezdtem egybe, de nem fejeztem be, mert akárhova fordultam, mindenki ugyanazt csinálta. Én pedig olyat szerettem volna, amit mások nem. Az első munkámat ott alkottam meg néhány drótdarabbal. Alaptudásom nem volt, csak kedvem és eltökéltségem, hogy a hajót beleépítsem az üvegbe.

* Ez az egyes számú parafa dugóval jelölt üveg nagyon szép, illetve az összes, melyet a nappalijában láttam, de befelé jövet bevezetett a műhelyébe, és megmutatta a saját készítésű egyedi célszerszámokat.

— Bizony ez nem úgy működik, hogy elmegy az ember a szerszámosboltba, és bevásárol. Ezek a szerszámok úgy születtek, hogy munka közben egyszer csak megállt a tudomány. Adódott egy problémás művelet, melyhez egy speciális szerszám kellett. Akkor kimentem a műhelybe, fogtam néhány drótdarabot, csövecskét, és megcsináltam az első segédszerszámot. Ez a mai napig így működik, ha nem tudok végrehajtani egy műveletet a már létező szerszámokkal, akkor csinálok egy újat. És ezekben az a jó, hogy amit egyszer elkészítek, azt utána többször is tudom használni.

* Meddig tart elkészíteni egy üvegbe zárt hajót?

— Egy átlagos méretű hajó elkészítése egy hónapig tart. Ha kettőt-hármat csinálok párhuzamosan, akkor is csak egy kicsivel kell több idő. Amíg az egyik üvegben szárad a ragasztó, addig a másikban tudok dolgozni. Így csináltam tíz évvel ezelőtt például kilenc hajót egyszerre, azzal, hogy mindegyiknél egy fázissal előrébb voltam. Ezzel mutattam be a munkafolyamatot Belgrádban egy kiállításon, ahol a Szerbiai Nemzeti Bank egy hatalmas teremében voltak közszemlére téve a munkáim a Múzeumok Éjszakáján, pontosan kilencvenkilenc üveg. Ott több mint kétezren látták, hogyan csinálom a hajókat, mert mindegyiken dolgoztam egy kicsit, amit kivetítőn lehetett követni. Nálam nincsen titok, én mindenkinek elmondom, hogyan kell, szívesen segítek, de eddig senki nem fogott komolyan hozzá, hogy kövessen. A kiállítást Dejan Lutkić színész nyitotta meg, és Tosio Conozaki japán belgrádi nagykövete volt az első, aki odajött hozzám, és gratulált. Ő volt az egyetlen a rengeteg ember közül, aki többször körbesétált, minden hajónál megállt, minden oldalról megnézegette őket. 

* A beszélgetés előtt mutatott egy hajót, mely még üvegen kívül van. A hajókat kétszer kell összerakni, egyszer üvegen kívül, majd üvegen belül?

— A folyamat úgy történik, hogy fogom az üveget, és körülrajzolom a formáját egy papírra, majd lemérem az üveg belsejét két, gumival egymáshoz rögzített pálcikával. Az üveg vastagságát kívülről nem lehet megítélni. Ez a méret azért fontos, mert igyekszem minden üveget maximálisan megtölteni. Mindig a lehető legnagyobb hajót építem bele, hogy az árbócok érintsék az üveg fölső részét. A hosszát persze méretarányosan alakítom. A hajó minden részét megcsinálom, az alkatrészeket gombostűkkel összeillesztem. Ezután szétszedem a hajót, és kezdem beépíteni az üvegbe. Ekkor már több idő kell hozzá, hogy megszáradjon a ragasztó, főleg, amikor már a cérnák is fölkerültek. A cérnákból van hét-tíz is, melyek kilógnak az üveg száján, és nem mindegy, hogy melyiket mennyire húzza meg az ember, mert ha rosszat, akkor az üvegen belül egészen más fog megmozdulni, mint amire szükség lenne. Nagy türelemjáték ez. Sokan csinálják úgy, hogy az üvegen kívül az egész hajót összerakják, de akkora a hajó összerakva, hogy az befér az üveg száján. Beteszik a hajót az üvegbe, leragasztják a talpára, meghúzzák a cérnaszálakat, felegyenesednek az árbócok és a vitorlák. Az olyan, mintha egy esernyőt nyitna ki az ember. Ilyenkor az egész hajó kicsi az üveghez képest. Ami engem zavar, hogy szinte mindenki azzal kezdi, hogy az üvegbe beletesznek valamit, műanyagot, gittet, gipszet, bármit, ami a tengert ábrázolja, arra építenek, és felhasználnak megvásárolt alkatrészeket is. Nálam ilyen nincs. Az üvegen kívül semmit sem veszek, ami pedig az üvegen belül van, az mind az én munkám.

* Mindezt nem tanulta senkitől, mindent maga tapasztalt ki?

— Így van, abban az időben, amikor kezdtem, internet még nem volt, szakirodalmat pedig nem találtam. Munka közben tanultam meg és jöttem rá mindenre.

* Az itt látható munkái között vannak hajók hatalmas üvegekben, vannak átlagos üvegek, de vannak extrém kicsik is, melyekben még apróbb hajócskák vannak. Ezekkel úgyszólván emelte a tétet, extra feladatot adott önmagának?

— Ez egy külön kihívás volt, de ilyet mostanában már nem csinálok. A legkisebb munkám egy kis izzó üvegében összerakott, 6 mm-es hajó, az üveg száján a nyílás pedig 2,5 mm. Szerszámok helyett tűvel raktam össze.

* Ezeket a hajókat meg lehet vásárolni?

— Az idő így is, úgy is elmúlik, így legalább hasznosan telt. Elég sokat eladtam belőlük. Remélem, hogy bírok még csinálni eladásra is, de ezek nem megrendelésre készülnek. A hajó ára pedig attól függ, hogy mennyi munka van benne, és mekkora üvegben van.

* Vannak itt olyan üvegek is, amelyekben festmények láthatóak.

— Ezek félliteres üvegek, mindegyikben van egy festőállvány, rajta kis festmény: olajfestmény, pasztell, akvarell, ezeket mind az ismerőseimtől, barátaimtól kaptam, úgyhogy arra nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy ennyi festő ismerősöm és barátom van. Ezeket egyszer kiállítottam Temerinben, valamint azokat a domborműveket, amelyeket sárga- és vörösréz kombinációból készítettem.

* A közeljövőben lesz újabb kiállítása?

— Volt tizenvalahány önálló kiállításom, jártam a MIRK-re, elértem, amit el lehetett érni. Az első MIRK-en, mely a ’70-es évek elején volt, megkaptam az első aranyérmemet, következett újabb három aranyérem, nagymesteri díjak, serlegek, plakettek. Egy kiállítást nagyon nehéz megszervezni, elszállítani ezeket a hajókat meg főleg. Van tíz vitrinem a kiállításhoz, de azok itt állnak, és gyanús, hogy valaha is kiállítok még.