Miközben a Trump-féle kormányzat hivatalba lépése óta jelentősen javultak az Egyesült Államok és a közép-európai országok kapcsolatai, az Európai Unió és Washington között erősödtek a viták, ellentétek. Országunk a jövőben ebből profitálhat, de annak a veszélye is fennáll, hogy az EU és az USA érdekellentéteinek áldozatai leszünk. Ez utóbbinak kicsi az esélye, de mindenképp el kellene kerülni egy ilyen helyzetet.

(Szalai Attila rajza)

Az Egyesült Államok és Európa kapcsolata a II. világháború óta talán most van a legtávolabb egy ideálisnak nevezhető együttműködéstől. Amíg évtizedeken át Európa volt Amerika természetes szövetségese, Trump szemében ma már csak egy a sok gazdasági partner közül, miközben időnként geostratégiai riválisként tekint az EU-ra. Az elnök szemlélete nem érzékelhető az általa irányított adminisztráció minden lépésén, de visszatérő motívum az utóbbi négy évben. Trump győzelme esetén egyfajta puha kereskedelmi háború is kialakulhat az EU-val, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen forgatókönyv. Ennek hatásait mi is megéreznénk, főleg, ha itt lesz nálunk az USA egyik gazdasági hídfőállása, az Amerikai Fejlesztési Ügynökség központja.

Az egyik, majd a másik világháború példátlan pusztítása után az amerikai kormányoknak meghatározó szerepük volt Nyugat-Európa felemelkedésében. Az Európai Unió elődjének megszületése mellett is igen aktívan bábáskodott az Egyesült Államok. Trump viszont többször is utalt rá, hogy a meglevő gazdasági viszonyrendszer az EU-nak kedvez, és szándékát fejezte ki a változtatásokat illetően. Miközben például Kínával is jelentős kereskedelmi konfliktus van kibontakozóban, a Washington és Peking közötti viszony bizonyos nézőpontból mégiscsak egyfajta kölcsönös hasznokkal járó szimbiózis. Ez valójában nem is újdonság, számos ilyen példa van a történelemben, de persze minden eset egyedi.

Az EU és az USA kapcsolataiban a kényes pontok a mezőgazdasággal kapcsolatos intézkedések, az autóipari szabályozások és a vonatkozó adó-, illetve támogatási rendszer. Mindezt még megfűszerezi a koronavírus-járvány, így aztán váratlan fordulatok is adódhatnak. Mindenesetre ha a világgazdaságban a protekcionizmus válna meghatározóvá, azt mi is jócskán megéreznénk. Reális és nagy a veszélye annak, hogy ismét egy zárt és darabokra hulló világba jutunk vissza. A világgazdaság működésére persze úgy is tekinthetünk, mint egy nemzetállamok sokasága által meghatározott folyamatra. Valójában viszont azt tapasztalhatjuk, hogy mintegy negyven integrált térségben összpontosul a globális gazdaság meghatározó hányada. A vesztesek pedig azok, akik nem tudtak integrálódni.

A gazdasággal kapcsolatos döntéseket is gyakran a politikusok hozzák meg. A jövőben jó eséllyel azok a vezetők lesznek sikeresek, akik régióban gondolkodnak. Az általuk képviselt térséget — legyen az ország, szövetség vagy valamilyen unió — hatékony módon kellene integrálniuk a tágabb régió gazdasági „vérkeringésébe”. Nagy előrelépés lenne a világgazdaság egészére nézve is, ha az EU és Oroszország, az USA és Oroszország, illetve a Kína és USA közötti viszonyban javulás következne be. Most megvan az esélyünk arra, hogy ezeknek az esetleges folyamatoknak a katalizátorai legyünk, de az események sajnos kedvezőtlen fordulatot is vehetnek. Nem árt mindkét verzióra felkészülni.