Az évek során sok „bátor” sofőr ismerősömtől kaptam meg, hogy lassú vagyok, mint a csiga, és kész röhej, hogy betartom a szabályokat. Általában azt is a fejemhez vágják, hogy bizonytalan vagyok. Tisztázzuk egyszer és mindenkorra: én vagyok a világ legbiztosabb, legjobb sofőrje! Bennetek nem bízom, kedves vagánykodók! Bennetek, akik ledudáljátok a fejem, ha merészelek nem elkerülni egy előttem haladó traktort a kanyarban! Bennetek, akik látjátok ugyan, hogy ott a baba az autóban jel a hátsó ablakon, mégis anyáztok és mutogattok a három gyerekkel éppen csúcsidőben a napközi előtt parkolni próbáló, amúgy is ideges édesanyának. Bennetek, akik beálltok „a fenekembe” a pirosnál, hogy hangosan túráztassátok mögöttem a motort, és ráüljetek a dudára, ha nem indulok el abban a pillanatban, ahogy kigyullad a sárga lámpa.
Néhány évvel ezelőtt Temerinbe tartottunk. Egy beláthatatlan kanyarban felbukkant egy Yugo teljes sebességgel, a mi sávunkban. Ha akkor a számomra biztonságos 60 helyett 90-nel mentem volna, valószínűleg nem tudom úgy félrerántani a kormányt, hogy közben ne landoljunk az árokban. A Yugo még csak le sem lassított, szerintem észre sem vette, mi történt.
A minap Györgyén és Misityevó között egyszer csak elénk ugrott egy őz, és megint centiken múlott, hogy nem repültünk le az útról, vagy nem csapódott neki az állat a szélvédőnek. Ha 90-100-zal hajtok, mint az a terepjárós, aki néhány perccel korábban majdnem leszorított, hogy mindenáron kikerüljön, most valószínűleg lenne egy totálkáros autónk, vagy akár mi magunk is megsérülhettünk volna.
Nem értem, miért kell rávillogni, rádudálni arra, aki esetleg van olyan hülye, hogy betartja a szabályokat. Nem azért, mert hátha van rendőr valahol, és megbüntet, hanem azért, mert bennünket is hazavárnak. Ezért én sokkal súlyosabban büntetném a gyorshajtókat, a szabálytalankodókat és a „rendkívül türelmetleneket”. Azon is illene elgondolkodnunk, hogy kinek teszünk jó szolgálatot akkor, amikor a Facebookra kirakjuk, hogy a kékruhások itt meg itt mérnek, vagy akkor, amikor ugyanezt jelezvén rávillogunk a szembejövőkre. Vajon a rendőrséggel tolunk ki ilyenkor, vagy azokkal, akik egy-egy közúti baleset áldozatai lesznek mások türelmetlensége, vakmerősége, figyelmetlensége miatt?
Ér-e kétpercnyi időmegtakarítást és egy kockázatos kerülést egy emberélet? Gondolkodjunk el ezen, mielőtt legközelebb autóba ülünk, különösen akkor, ha így nyáron hosszabb útra indulunk. Balesetmentes közlekedést kívánok minden olvasónknak!
