Ének- és citeraszótól volt hangos a kollégium nagyterme csütörtök délelőtt, a tábor nyitónapján. A fiatalok különféle népdalokat énekeltek nagy átéléssel és lelkesedéssel, Juhász Gyula, a tábor fő szervezője és a szentmihályi Flaman István citerán adta a kíséretet. A tábort több csoportban szervezték meg: az általános iskolások a kezdő vonós és a kezdő citeraoktató csoportba jelentkezhettek, a középiskolások számára haladó vonós, haladó citera- és haladó énekoktatás szerepelt a programban. A fiatalokkal Flaman István, Hézső Zsolt (mindketten citeraoktatók), Juhász Gyula és Szabó András (mindketten vonóshangszer-oktatók) foglalkozott az öt nap során.

Juhász Gyula (jobbról) és Flaman István citeraoktatók

Tóthfaluban a ’90-es években rendszeresen rendeztek népzenei táborokat,  a sorozat azonban a 2000-es évek elején megszakadt. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy az első alkalommal megrendezett Dúrmoló téli népzenei táborral újjáélesszék ezt a hagyományt.

— Próbálunk olyan közösséget és közeget létrehozni, valamint utánpótlást kinevelni, amely szereti a népzenét, és szívesen foglalkozik is vele. A táborban jelen levő gyerekek év közben is muzsikálnak, itt pedig új énekeket, illetve technikákat sajátíthatnak el. Különválasztottuk a vonós- (ide tartoznak a nagybőgősök, brácsások, hegedűsök), valamint a citeracsoportot. Arra is odafigyeltünk, hogy külön legyenek választva azok, akik nemrég kezdtek hangszeres zenével foglalkozni, illetve azok, akik már bizonyos tapasztalattal bírnak. Bízunk benne, hogy a tábor hozadékaként még több citera- és vonószenekar alakul, amire nagy szükség van. A mi feladatunk fellépési lehetőség megteremtése számukra. Fontos, hogy a fiatalok, a szülők, a csoportvezetők megismerkedjenek egymással, eljárjanak egymás rendezvényeire fellépni, közös műsorokban, táncházakban vegyenek részt — mondta Juhász Gyula, a tábor fő szervezője, majd hozzáfűzte, hogy elsősorban a művelődési egyesületeknek köszönhetően növekszik a citera és a vonószenekarok száma a vajdasági magyarság körében. A legtöbb településre gyakorlott zenészek járnak, vagy egy-egy településen élő szakember foglalkozik a gyerekekkel, emellett egyre több olyan rendezvény van, ahol a gyerekzenekarok és -énekesek közönség elé léphetnek.

A szervezők sűrű napokat láttak elő a fiatalok számára, hiszen énektanulás, éneklés és hangszeres zene délelőtt, illetve délután is szerepelt a programban, ezenkívül az estéket táncház, közös muzsikálás, közösségépítő játékok és filmvetítés tette színesebbé.

— A tábor iránt nagyon nagy érdeklődés nyilvánult meg. Kezdetben mintegy harminc részvevőre számítottunk, a jelentkezéseket látva azonban gyorsan intézkedtünk, és még több helyet foglaltunk. Remélem, a tábor a következő években is hasonló népszerűségnek örvend. Az utóbbi néhány esztendőben megnőtt a néphagyománnyal foglalkozó gyerekek száma, hiszen felnőtt egy generáció, mely kijár a falvakba, és a helyszínen oktatja a fiatalokat. Ők az utánpótlásunk — mondta Virág Kiss Anita, a tábor egyik szervezője.

Flaman István szentmihályi citeraoktató harmincnyolc éve játszik ezen a hangszeren. Több mint húsz éve vezeti a citeracsoportot a Nagybecskerek mellett fekvő településen, citeraoktatói képesítést 1995-ben szerzett. Azóta rendszeresen találkozhatnak vele a fiatalok a Szentmihályon, Magyarittabén, Magyarcsernyén és Tordán megrendezett táborokban.

— Ahogyan a hangszeres zenéhez általában, úgy a citerához is elsősorban kitartás szükséges. Nagyon sok gyerek úgy képzeli, hogy ma elkezd tanulni a hangszeren, és holnap már művész lesz. Tapasztalataim szerint a jelentkezők 50%-а már az első egy-két hónapban lemorzsolódik, a megmaradt fiataloknak pedig a 75%-a folytatja a zenélést. Az utóbbi néhány évben nem volt utánpótlás Szentmihályon, mivel a citerán játszó fiatalok egy része egyetemre iratkozott, másik része pedig külföldre költözött. Remény azonban van, hiszen két hónapja négy új gyermekkel foglalkozom, aki nagy lelkesedéssel tanulja a citerán való muzsikálást — mondta Flaman.

Közös éneklés

Az első közös éneklés után az egyházaskéri Venyege Dávidot és a szenttamási Robotka Istvánt biliárdozás közben kértem fel egy kis beszélgetésre. A huszonöt éves Dávid négy éve citerázik a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületben.

— Abban reménykedem, hogy a táborban új dolgokat tanulok, még több, számomra új népdalt elsajátítok. Nagyon fontosnak tartom hagyományaink őrzését és továbbadását. Csókán gyakran helyettesítem vezető tanáromat, úgyhogy kisgyerekeket is tanítok citerázni — nyilatkozta Dávid.

István tíz éve, azaz négyéves kora óta hegedül a helyi művelődési egyesületben. A klasszikus zeneiskola elvégzése után kóstolt bele a népzene világába, táborokba járt, ahol megszerette ezt a műfajt.

— Korábban ketten hegedültünk a csoportban, mára azonban már hat fiatal játszik ezen a hangszeren. Nemcsak bel-, hanem külföldön is fellépünk, több alkalommal jártunk már Kiskunhalason, Újhartyánban... A táborban minél több dalt szeretnék megtanulni, hogy mindig naprakész legyek — mondta István.

A szervezők a táborból újra hagyományt szeretnének teremteni, a siker pedig — az idei évi érdeklődést elnézve — nem forog kockán. Búcsúzóul Gyula még megkért, hogy feltétlenül jegyezzem meg: Tóthfaluban egy kiváló közösségre leltek, a helyszín ideális, a személyzet kedves, úgyhogy máskor is szívesen jönnek vissza.