home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Útbaigazítani az olvasót, hogy véleménye legyen
L. Móger Tímea
2020.11.03.
LXXV. évf. 44. szám
Útbaigazítani az olvasót, hogy véleménye legyen

Fekete J. József, vagyis JJ, szikics, Nettitia K. Froese, Mihályi Czobor, Ephemeria Silver (és sorolhatnám az írói entitásokat, melyek által jelen van a közéletben, az irodalomban) Bácskossuthfalván született, Zomborban él. A magát ízig-vérig zomborinak, nyugat-bácskainak valló, József Attila- díjas irodalomtörténész, író, kritikus, publicista több mint húsz próza- és esszékötettel, valamint számos szakmai díjjal büszkélkedhet. Legutóbb rangos állami kitüntetésben részesült: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Palicson Csallóközi Esztertől, Magyarország szabadkai főkonzuljától. Fekete J. Józseffel az életműről, annak elismeréséről, kezdeti motivációkról, olvasatokról, irodalomszervezői tevékenységről beszélgettünk.

* A főkonzulátusi ünnepségen mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke a nyugat-bácskai magyarság lelkiismereteként jellemezte az írói, újságírói, kritikusi tevékenységed. Hogyan érintett ez a rangos, magyar állami kitüntetés?

— Nem mentettem életet, nem találtam fel semmi világraszólót, egész életemben csak azt tettem, amit szerettem: olvastam, írtam, tanítottam, szerveztem. Ezt legközelebbi hozzátartozóim tették számomra lehetővé. Valaki meglátta ebben a munkában az értéket, felterjesztett, majd beindult a gépezet, és végül a magyar állam elnöke nekem ítélte a kitüntetést. Ez nem szakmai elismerés, hanem az államé és annak elnökéé, így a magyar nemzet egészének szeretném megköszönni.


Fekete J. József a kitüntetés átvételekor (Virág István felvétele)

* Melyek voltak azok a meghatározó közösségi és olvasói élmények, amelyek írót, publicistát, irodalomszervezőt, kritikust „neveltek” belőled?

— Alighogy megtanultam olvasni, édesapám elvitt a helyi könyvtárban rendezett könyvvásárra. Nézelődtünk, majd megkérdezte, melyik kiadványt vegye meg nekem, erre azt válaszoltam, hogy egyiket se, helyette írasson be a könyvtárba. Ez kétségtelenül sorsfordító döntés volt. Aztán a gimnáziumban kaptam egy feladatot, hogy bármely vajdasági magyar könyvről írjam meg a véleményem. Az akkor még működő zombori Forum könyvesboltnak köszönhetően járatos voltam a kortárs szerzők műveiben, ám végül a dolgozatom egy nem létező szerző nem létező könyvéről szólt, kitaláltam hozzá a szerző életrajzát, bibliográfiáját, az idézésre került költeményeit meg persze az elemzésüket. Jó munka, jó móka volt. Amikor Újvidékre kerültem, kinyílott előttem a film és a színház világa, én meg rájöttem, hogy mindenről van véleményem, melyet írás révén megoszthatok másokkal. Kezdetben filmről és drámáról, majd világirodalomról írtam, Hornyik Miklós és Végel László elejtett mondataiból értettem meg, hogy kritikusi vehemenciámat inkább a vajdasági magyar irodalomra kellene irányítanom. Később jött Szentkuthy, aki megnyitotta előttem a fajsúlyos szépirodalom háremének kapuját.

* Jól gondolom, hogy egy kritikus nevelni (is) próbálja az olvasót, illetve milyen megfontolásból kezdtél el műkritikákat írni?

— Azért, mert volt mondanivalóm. Írásaimmal nem akartam „nevelni”, hanem útbaigazítani az olvasót, hogy miként nekem, úgy neki is kell, hogy véleménye legyen. Tudatosítani kívántam benne a mű megértése iránti szándékának meglétét. Kritikáim egyfajta minták voltak az önálló vélemény kialakításához.

* Köztudomású, hogy mindenevő vagy, a legkülönbözőbb műfajú könyvekből szemezgetsz. Mi köti le jelenleg az érdeklődésed kritikusi szempontból, illetve mi olvasói szemszögből, vagy a két nézőpontot esetedben nem lehet szétválasztani?

— Az olvasással úgy vagyok, mint az evéssel. Ha sósat kívánok, akkor sósat eszem, ha édeset, akkor édeset. Így az íróasztalomon egyszerre több könyv és folyóirat várja, hogy ráirányuljon a figyelmem. Mostanság éppen a vajdasági magyar avantgárdról készülök egy átfogó tanulmányt írni, az anyagot már ki is gyűjtöttem hozzá. Másfelől sok krimit olvasok, pedig soha nem kedveltem ezt a műfajt. Viszont mostanság születnek olyan, a krimit is érintő, vegyes műfajú regények, amelyek elbűvölnek történetbonyolításukkal. Nem a ma divatos skandináv szerzők művei érdekelnek, hanem az angoloké és az amerikai angoloké. Persze illúzióromboló, amikor kiderül, hogy egy-egy menő szerző neve mögött hadseregnyi segítő apparátusa rejtőzik, de nem is a szerző érdekel, hanem a mű.

* Egy korábbi interjúban említetted, hogy szofthorror (!) elbeszéléseket is írsz. Személyedet több írói entitás és tevékenység jellemzi. Jelen pillanatban melyik a domináns, mi mindenen dolgozol most, és mindebbe mennyire „szól”, folyik be a napi újságírói munka, vagyis a publicisztika műfaja?

— A szofthorrorral akkor álltam le, amikor összejött belőle egy kötetnyi. De egyéb témákkal kapcsolatos kötetkezdeményeim is vannak a számítógépben. Egy-egy téma csupán addig érdekel, amíg meg nem írom. Azzal már nem törődöm, hogy könyvvé álljon össze az anyag. Az alkotói entitások már hibernálták is magukat, egy új van kialakulóban. Gyerek- és ifjúkoromban nem törődtem a környezetemmel, elvarázsolt és el is szigetelt az irodalmi fikció világa. Pedig rengeteg érdekes ember között forogtam, számos izgalmas sorstörténetet hallottam, csak éppen nem jegyeztem meg őket. Most ezek közül igyekszem előbányászni a legmarkánsabbakat, amihez éppen az újságírói tapasztalat nyújt segítséget. Nem kell kitalálnom a dolgokat, hanem rekonstruálni az egyszer már létezettet.

* Sokunknak nagyon hiányzik a zombori zsebszínházi Találkozások rendezvénysorozat, melyben a vajdasági magyar művészeti közeg és a közélet jeles képviselőit mutattad be. Hogyan értékeled a mostani vajdasági irodalomszervezői légkört, immár távlati perspektívából, no meg a COVID—19 teremtette körülmények árnyékában?

— Örömmel állapíthatom meg, hogy az élet nem állt meg. Történnek a dolgok, a közönség igényli, akad, aki tesz is róla, hogy legyen élménye a közönségnek. A COVID-19 megölhet bennünket, de emberi természetünket nem semmisítheti meg!


Fekete J. József
Magánynapló

(részletek)

OPUS MAGNUM

„…Matatok a Szentkuthy-monográfia körül, írni kellene, olyan jó tempóval haladtam az első másfélszáz oldalon, amikor megtorpantam, utána kell olvasnom valaminek, aztán olvasok, és az olvasás újabb olvasáshoz vezet. Drága barátném, »Kedves Néném«, Juhász Erzsébet írta az olvasólámpa fénykörének rezervátumából, hogy az olvasás a legfőbb jó dolog a világon. Igen ám, csak azért írni is kellene, főként a határidős dolgokat. S ha egyszer megtorpansz az írással, jaj neked író!, íróasztalodról, polcaidról nyakadba zúdulnak a felütetlen kötetek, folyóiratszámok, előtolakodnak a csúsztatott határidők, mintha Isten feltekerte volna az idő rugóját, átfolynak az órák a bamba mélázáson, átperegnek a betűk az ujjaid alatt, és az Opus Magnum máris a háttérbe szorul, ha ki is kerül valami a szövegszerkesztőből, bagatellek azok, igaz, ezekért talán fizet valamelyik lap, a pénzből meg megint folyóiratot, könyvet veszel, és magad csapod magadra a tétlenségnek tűnő aktivitás koporsófedelét…”

„Boško Krstić írja a magyarul is megjelent, Vízöntő című regényében, hogy »Látszólag csak egy életet élünk, ami viszont millió élet, millió különböző világban és millió különböző időben.« S mennyire igaza van. Szentkuthy ugyanezt érezte, tudta, hogy más az alkotói pozíciója, ha az alkalomhoz nem megfelelő nyakkendőt öltött, ha gyomrában savasodni kezdett a bor zamata, ha szivárványhártyáján a hajnali vagy az alkonyati fény tört színképére, de mindezt ő egyetlen metafora irányába terelte. Én kedvelem, ha kicsit tudathasadásos vagyok, most egyik, vagy másik stílusban vagyok csak képes megszólalni, és ennek semmi köze a próteuszi hajlamhoz. Zsigeri késztetés, aminek nem kívánok ellent állni, hadd fusson minden a maga szálán, ha az esszé nyomán kipattan egy kis bagatell, vagy tanulmányírás közben nem hagy nyugodni egy emlék, vagy egy vágy, hadd folyjék. De ne a megkezdett műbe. Ahhoz Szentkuthy intellektusa kellene. Külön, mert az külön szerző fantáziája. S a szerzőnek neve van. Álneve. Ami nem szolgál egyebet, mint a szétszórás rendbe fogását…”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..