2008 óta a Holt-Tisza Natúrparkhoz tartozik a Gyöngyszigeten található, 391 hektárnyi területen fekvő Rohonczy-birtok és -kastély is. Azt olvastam, hogy a víz által visszatükrözött fény miatt az egész térségben itt voltak a leghosszabb ideig tartó napsütéses időszakok, ami különösen jó hatással volt a gyümölcsök, a zöldségek és a szőlő termesztésére. A krokán szőlő bizonyára nem a Gyöngyszigetről ered, a források alapján vagy Franciaországból, vagy Algériából érkezett, de az nem vitatható, hogy Rohonczy Gedeon hozta be Európába. A fáma szerint a XIX. században több helyen is elültette, ám a hajtás csak a Gyöngyszigeten maradt életben.

Akit érdekel a téma, alaposabban is elmerülhet a Rohonczy-család történetében, de mi maradjunk csak Gedeonnál, akinek Budapesten is volt lakása, Törökbecsén egy tágas családi házat birtokolt, a Gyöngyszigeten pedig eklektikus, neoklasszicista stílusú, egyemeletes kastélyt építtetett, melyhez borospince és gazdasági épületek kapcsolódtak. Kétszer nősült, első házassága válással végződött, az özvegy Kreutzer Etelkát 1893-ban vette feleségül. Az asszony segített neki a birtok körül, és elviselte a kártyajátékot szenvedélyesen űző férje féktelen életmódját. A következő sztorit, mely a mai bulvársajtóban is megállná a helyét, több forrásban megtalálhatjuk. Rohonczy úr – becenevén Gida – egy alkalommal kártyán elvesztette a teljes birtokát a kastéllyal együtt. Ebbe természetesen nem nyugodott bele, és azt ajánlotta a partnereinek, ha sikerül fegyvertávolságról a felesége fejéről lelőni egy almát, minden adósságát törlik. Nos, a fogadást megnyerte, de hogy ezt miként fogadta az asszony, akit állítólag álmából ébresztettek fel a művelet végrehajtásához, mindenki képzelje el magának.

Rohonczy Gedeon kiváló minőségű gyümölcsökkel és zöldségekkel dicsekedhetett, melyeket dekoratív csomagolásban, védjeggyel és a családi címerrel különböző országokba exportáltak. Jelentős sikereket ért el például a Tisza Gyöngye nevű sárgadinnye – feltehetően a sziget is erről kapta a nevét, a dinnyék ugyanis a holdvilágnál óriási gyöngyöknek tűntek –, a csemegekukorica, a paprika, a paradicsom termesztésében, és díjakat nyert a mezőgazdasági kiállításokon. A korabeli dokumentumok alapján körülbelül 100 hold szőlője volt, 60 hold krokán és 40 hold saszla. A krokán kizárólag a nemeseknek, politikusoknak és a kor hírességeinek volt fenntartva, és ezt ajándékozta a világ minden tájáról származó barátainak.

A földbirtokostól nem állt távol a politika sem, országgyűlési képviselő volt, emellett aktívan részt vett az árvíz elleni intézkedésekben. A telivér lovak tenyésztése nemesi úrhoz illő foglalatosság, de ő a műkorcsolyázást is kedvelte, jelmezbálos jégünnepélyeket szervezett, és saját korcsolyafajtát talált fel, melyet nemcsak forgalmazott, hanem 1891-ben be is jegyeztetett az Egyesült Államokban. Kiváló kardforgató volt, jól kezelte a fegyvereket, és párbajba is gyakran keveredett. Életmottója szerint „aki a bort, a nőket és a jó zenét nem szereti – bolond marad élete végéig”.

Aki kíváncsi a Rohonczy-kastélyra, a Gyöngyszigeten aszfaltos úton közelítheti meg. Maga az épület beljebb található, az egykori park sűrű bokrai és fái között kitaposott ösvény hívogatja a látogatót. Az úrilak egyik oldalfalán, melyet elsőként pillantunk meg, szarvasmarhát, kost ábrázoló állatfejes domborművek tárulnak elénk. Ez számomra elég meghökkentő volt, hiszen az eddig felkeresett kastélyokon ilyet még nem igazán láttam. A bezárt bejárat – újabb kori üvegajtó – feletti homlokzatdíszen két oldalt egy-egy lófej, középen ötágú csillag maradványa, távolabb gabona és gyümölcsök láthatók. Bekukucskáltam, és vas csigalépcsőt észleltem, valamikor bizonyára fel lehetett menni a tetőre. Sőt, a régi képeslapok a tető közepén nyolcszögletű toronykilátót mutatnak, mely a későbbi átalakítások során tűnhetett el. A következő oldalfalon üres körök jelzik, ott lehettek a domborművek. A kastély hátsó része, a fákkal benőtt, omladozó terasszal nehezen közelíthető meg, bokrokon és magasra nőtt aljnövényzeten kell keresztülvágni, de a látvány megéri a kényelmetlenséget. Két dombormű, az egyik Bacchus, a bor és a mámor római istene, közöttük egy újabb ötágú csillag. Úgy vélem, azokon a helyeken, ahol most a kommunista éra jelképei terpeszkednek, valamikor a Rohonczy-család címere díszelgett.

A kiváló gyümölcsösök egy része kipusztult vagy tűzifaként „hasznosult”, a pince és az elvadult kastélykert is rendbetételért kiált. Az 1946 óta állami, majd bérlők tulajdonában lévő, műemléki védelem alatt álló épület már nem őrzi a régi idők szépségét és gazdagságát, de az állapota nem reménytelen, még fel lehetne újítani. Reméljük, a közeljövőben erről is beszámolhatunk!

Az összeállításhoz a helyszínen tapasztaltak mellett a www.hellovajdasag.com és Törökbecse Idegenforgalmi Szervezetének (novi-becej.travel) weboldalát használtam fel, valamint érdekes adatokhoz és információkhoz jutottam Gyémánt Richárd Egy igazi „Torontalicum”: A krokán muskotály és ami „mögötte” van című írásából, mely 2022 augusztusában az Aracs folyóirat XXII. évfolyamának 3. számában jelent meg.