Borbás Edina hódmezővásárhelyi író, forgatókönyvíró, televíziós szerkesztő, műsorvezető, újságíró volt az Úriemberek Hete elnevezésű programsorozat vendége az Óbecsei Népkönyvtárban. Első regénye 2013-ban Hullámok csapdája címmel jelent meg, és az év strandregényének kiáltották ki. 2015-ben a Hullámok csapdája 2. című második regénye folytatta a sort, majd 2018-ban Tündérmesék címmel mesekötete jelent meg, aztán a Kék Macska című regénye 2018-ban, a Szeráj 2019-ben és a Zárva című könyv 2020-ban.
Nevéhez játék-, ismeretterjesztő és animációs filmek kapcsolódnak, valamint értékes díjak.
A rendezvény vendégével a regényeiről Fenyvesi Szilvia és Rab Virág Éva, a könyvtár alkalmazottai beszélgettek az intézmény nemrégiben kialakított és immár közkedvelt kuckójában.
Sorjáztak a kérdések, a mikor, a miért, a hogyan lett író. A mikorra nehéz a válasz, talán az lenne: mindig. A miértre az, hogy saját és mások szórakoztatására, tudásban való gazdagításra. A hogyanra viszont a tanulni vágyás (regényeit alapos kutatások előzik meg), a kiapadhatatlan érdeklődés, az igyekvés, hogy nyomot hagyjon maga után, a könyvei és egyéb alkotásai emlékeztessenek rá. 
Az ötletet az élet hozza. Valamit meglát, meghall, ihletet ad a pillanat, aztán lassan, lépésről lépésre kialakul a regény minden apró kis részlete a kor, a helyszín, a történet. Arra figyel, hogy az olvasó vele járja körül a helyeket, ismerje meg a helyzeteket, melyekbe bevezeti. Érezze a főhős érzelmeit, képekké alkossa a leírt színeket, ízekké a megemlített ízeket. Együtt vegyék észre a főhős örömét, dilemmáit, bánatát, vágyát, álmai beteljesedését. A zsánerekkel játszadozik, szinte együtt él benne a szerző és az olvasó, megesik, hogy könyvét úgy állítja be, hogy együtt figyelik a történéseket. Szövege világos, helyenként nyugodt, aztán váratlanul kanyart vesz, átitatja az érzelem és az erotika, majd lecsendesedik. Előre nem feltétlenül sejlik fel a sok esetben váratlan végkifejlet.
„Az írás magányos és nagy elhatározást igénylő dolog, ami miatt kiszakadok a munkából, és minden más eltűnik, csak marad a történet” — mondta Borbás Edina. Szereti a nyílt teret, a helyet, ahol nem zavarja meg a gondolatait semmi. Szereti, ha az olvasó „látja” a helyet, ahol van. Így változik lakberendezővé, akit nem szabad leállítani, mert a belső kép nem jön vissza. Nem csak szórakoztatni akar, a művészet, történelem és kultúra érdekli, ezt próbálja továbbadni. A történelem révén ismeri meg igazán, hogy egy-egy korban hogyan éltek az emberek. Ezt veti papírra, ebből lesz egy új regény, egy régmúlt időben élő figura a jelenben bemutatott személy.
Fényképezte: Szilágyi Edit
