Új fejezetet kaptak az évekkel ezelőtt elképzelt, majd néhány esztendőn át zsinórban sikeresen meg is valósított ünnepváró műhely- és csapatmunkák a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon keretében és szervezésében.
Az idei újrakezdés dátumát (december 17-ét) a naptárak jegyezték, a debellácsi művház emeleti termeiben összesereglett különböző korosztályú kisgyermekek kreatív, röpke másfél-két órába sűrített szorgoskodását (a legkisebbek alkalmi festegetését, valamint a náluknál valamivel nagyobbacskák különféle mézeskalácsdíszeinek, üdvözlőlapjainak és papírtányér-alapú Télapóinak az elkészítését) pedig több hivatásos, félprofi, amatőr fotós. Fennen hirdetve ekképpen ország s világ előtt: maradtunk azért még idehaza is!
A péntek délutáni alkotóműhely az állami fenntartású Kolibri Óvoda és a helyi református egyházközség Őrláng-Én nevű játszóházának idősebb korosztályú növendékeit, továbbá a helyi Moša Pijade Általános Iskola elsős és másodikos diákjait, illetve az említett institúciók óvónőit és osztálytanítóit szólítá meg.
És bár igyekeztünk időben kijutni a helyszínre, az ugyancsak vendégként érkező magyar tannyelvű negyedikesek lelkes színjátszó csoportjának előadását — az echte (torontálvásár)helyi szellemi örökséget jelentő Kecskézést, melynek adaptációját tanító bácsijuk, Bakator János pedagógus készítette el — személyesen mégsem sikerült „elcsípnünk”. A róluk szóló fotográfiát Sasi Melitta óvó néni bocsátotta utólag rendelkezésemre/rendelkezésünkre. A többi fénykép a szerző munkája.
Fényképezte: Martinek Imre
