Mottó: „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. […] Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János: Advent)
S amíg várakozunk, határokon innen s átal… meséljenek egy cseppet a fotók. Jelen-létéről annak a dél-bánsági szórványmagyarságnak, amely őseitől örökölt betlehemes és karácsonyi népszokásait immáron huszonnegyedik alkalommal kelté életre. Illetve mutatá be. Különböző korosztályok effektív megmozgatásával.
Történt pedig mindez álom havának negyedik napján. 2000 és 2002 után újból Sándoregyházán. A helyi Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület szervezésében.
Helyszíni összefoglalónk — annak teljes terjedelmében — hetilapunk december 15-ei nyomtatott kiadásában lesz olvasható.
A fényképeket a szerző készítette.