— Az eddigi mindennapjaink egyáltalán nem hasonlítanak a mostaniakhoz, mert a tempót nem mi ketten diktáljuk egymásnak vagy ki-ki magának, hanem teszi ezt mindkettőnknek Zoé. Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, az ismerőseink elhalmoztak bennünket tanácsokkal. Azt is mondták, „majd meglátjátok, milyen nehéz is szülőnek lenni”. Mi nem ezt tapasztaljuk, noha tanulunk, a pelenkacserétől kezdve egészen addig, hogy felismerjük egy-egy sírás fajtáját. A kislányunk az első gyermekünk, de egyre inkább belejövünk, és nem nehéz apának, anyának lenni.

Az ünnepi készülődés Kardoséknál korábban is mindig idejében megkezdődött, és nem volt ez másként az idén sem. Krisztián továbbra is a „segédmunkás” szerepében serénykedik, és váltja valóra Tímea elképzeléseit. A csillogó-villogó dekorációk pedig a kicsi lányka figyelmét is lekötik, és már azt is emlegetik, hogy az idén még biztonságban lesz a karácsonyfájuk, de bezzeg jövőre… Közben arra is kitért a beszélgetés, hogy Kardosék nem úgy tervezték, hogy a házasságkötés után rögtön bővítik a családot, hanem úgy voltak vele, majd az is eljön. Nyolc évig élvezték kettesben az életüket, de most így hármasban sokkal jobb.

Tímea elmondta, számára a karácsony a legkedvesebb ünnep, fontos neki, hogy a család együtt legyen. Imád ajándékozni is, habár az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy mindig az utolsó pillanatban vásárolta meg a meglepetéseket. Ezúttal ebben is történt változás, hiszen az ajándékok már november derekán fel voltak sorakoztatva. Eleinte az foglalkoztatta, hogy egy ilyen kicsi gyermeknek mit is lehet ajándékozni, aztán kiderült, annyi mindent kap, hogy el sem fér egy csomagban.

Krisztián a Toša Jovanović Népszínház bábtársulatának színésze, Tímea pedig egy kozmetikai szalonban dolgozott, most anyaként „tevékenykedik” napi 24 órában. A csöppség pedig, amikor csak ébren van, szinte állandóan mosolyog, csillogó szemmel figyeli a körülötte ügyeskedő szülőket.

— Ha tudtam volna, hogy ilyen szülőnek lenni, biztosan nem várunk nyolc évig. Amikor összeházasodtunk, fiatalok voltunk, úgy gondoltuk, töltsünk el néhány évet kettesben. Sokat utaztunk, és közben a házunkat is csinosítottuk, mindent előkészítettünk arra az időszakra, amikor majd a kisbabánk megszületik. Azt akartuk, hogy mindent megteremtsünk, mire megérkezik a kis jövevény — foglalta össze gondolatait Tímea. Azt is elmondta, ennyire talán még sohasem örült a készülődés pillanatainak, minden egyes égő, villogó elhelyezése külön élmény, és látszik, hogy Zoénak is tetszik a sok fény. A babakocsijára is kerülnek fénylő macik, gömbök, minden az ünnepi hangulatot idézi. Sőt, a családtagok úgy döntöttek, hogy az előző évektől eltérően az idén élő fenyővel lepik meg magukat, gazdag, dús, hatalmas fát szeretnének venni. A fenyő díszei sem lesznek olyanok, mint eddig, mert az egyszínűeket most a tarkák váltják fel. 

Az idei karácsonyra elkészül Zoé első díszgömbje a tenyérlenyomatával, és ezt minden évben megismételnék, ameddig a lányka hajlandó „közreműködni”. Más tervekről is beszámolt az anyuka, ám azokat így karácsony előtt nem illene leírni, hiszen meglepetések lesznek, mégpedig a nagyszülőknek Zoétól.