Magyarittabén, a református templomban istentisztelettel kezdődött a március 15-ei központi megemlékezés. Marton Károly helybeli református lelkész hirdette az igét, Halász Béla református püspök pedig imádsággal és áldásadással zárta az istentiszteletet, majd a Kárpát-medence legdélebbi Kossuth-szobra köré gyűlt a magyarság, ahol elsőként közösen elénekelték a magyar himnuszt, majd rövid alkalmi műsor kezdődött: egy-egy szavalattal fellépett Szakáll Éva és Lehőcz Emma.
Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz címzett levelét Simon Ervin, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja olvasta fel. Az ünnepségen Kerekes József, a magyarittabéi tanácselnök mondott köszöntőt, felidézve a múlt eseményeit.
— Az ifjúság megmutatta erejét, történelmi léptékkel nézve is elvitathatatlan érdemeik és eredményeik lettek. Magyarország történelmében nem utoljára! Volt még diktatúra alatt forradalom, amikor szintén a szabadság utáni vágy és az elnyomás elleni küzdelem hajtotta a magyar ifjakat a gigászi túlerővel szemben. Lesz is még szükség az ifjúság elszántságára és a fiatalok tenni akarására, nyilvánvalóan nem forradalmi eszközökkel. Természetesen ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen nagy horderejűek és ilyen eredményesek legyenek, kellett még az összefogás és az egység. Sajnálatosan tapasztalható ma a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Ne egymásnak legyünk ellenségei az országunkban és városunkban, hiszen egyikben sem vagyunk mi olyan sokan. Csak úgy lehet eredményeket elérni és tetteket véghez vinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk, és annak véghez vitelére egységesek vagyunk. Tanulnunk kell őseinktől, mind elszántságot, mind elhivatottságot, tanulnunk kell a múlt buktatóiból. Meggyőződésem, hogy Vajdaságnak és az itt élőknek, a sok nehézség ellenére is, stabil a jövője. Érdemes itt élni, érdemes itt dolgozni, és érdemes ide családot alapítani. Jó a történelmi hőseinkre visszaemlékezni, és jó magyarnak lenni — mondta beszédében Kerekes József.
A magyarittabéi ünnepség szónoka Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke volt, aki beszédében kiemelte, a „múltunk szövevényes történelmi eseményéből merített tenni akarásra, hitre ma újra égető szükségünk van”.
— Minden közösségnek alapjoga úgy oktatni gyermekeit, hogy emberként és magyarként is megállja helyét, értéket őrizzen, teremtsen és továbbadjon. Ezt csak saját anyanyelvén teheti magas szinten és felelősen. Saját nyelvünkhöz, értékmentő és értékteremtő kultúránkhoz mi értünk a legjobban. Nem csak mi leszünk szegényebbek, ha nyelvünket nem ápolhatjuk, gazdagíthatjuk saját hagyományaink és igényeink szerint. Mi nemcsak egyénenként, hanem közösségként szeretnénk megmaradni és boldogulni szülőföldünkön, amelyet a velünk együtt élő, más nyelvet beszélő közösségekkel osztunk meg. Részt kérünk és vállalunk az ország közös ügyeinek szervezésében és működtetésében. Bár határok által szétszabdalva, Magyarországon kívül hét országban élünk őshonos számbeli kisebbségként a Kárpát-medencében és a történelem viharai által szétszóratva többtucatnyi országban diaszpóraként. Mindannyian az egységes magyar nemzet részei vagyunk — és azok is akarunk maradni. Országaink lojális állampolgárai vagyunk, ugyanakkor büszkén viseljük magyar állampolgárságunkat is, amely a szimbólumokon túl közjogilag is összeköt minket a nemzet államiságát megtestesítő Magyarországgal. Azt szeretnénk, hogy ez a kötelék minél erősebb legyen, a külhoni állampolgárságot pedig egyre több tartalommal töltsük meg — mondta Kovács Elvira, a VMSZ alelnöke.
Az ünnepség koszorúzással zárult, az emlékezők a Kossuth-szobornál rótták le kegyeletüket.
Fényképezte: Kónya-Kovács Otília