Termőtalajt kapott tehát ismét azon, idestova másfél évtizeddel ezelőtt tett ígéret és fogadalom, amely szerint — ha a Gondviselőnek is úgy lészen akaratja! — minden ötödik esztendőben hazajőnek erre az alkalomra. Bárhol is legyenek kerek e világon. Az itthon maradottak pedig fogadják őköt.

Tánccal és dallal üzenjük

Az erős négy napba szerkesztett rendezvénysorozatban, melynek fő szervezői ezúttal is a helyi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület és a református egyházközség voltak, egyaránt jutott hely képzőművészeti tárlatnak (Ömböli Lajos vojlovitzi amatőr festő alkotásait méltatva), történelmi töltetű visszatekintésnek (Lőcsei Antal mesefa tolmácsolásában), a bukovinai székelység dalai és táncai felelevenítésének… Ez utóbbi történéseket az Aprócska gyermek-, illetve az ifjúsági tánccsoport előadásában élvezhettük. Kosnás Andrea és Árpád koreográfusok, valamint Kerekes Márta, Ömböli Attila és Nagy Mónika csoportvezetők felkészítésében. Az újbóli közösségi egymásra találás napjait gazdagon átszövő társalgások sűrejében az idén is megtartották a hagyományos székely bált (a Tamásiban), a pörköltfőző versenyt (a Gyülekezeti Ház udvarán), de a gyermëkëcskék által gazdagon feldíszített kirvájfa is felállíttatott. Kiemelt vendégként és (interaktív) részvevőként/előadóként voltak jelen továbbá a Magyar Turán Szövetség délvidéki képviselői Link Lajos vezetésével.

A hertelendyfalvi székelykapu és a feldíszített kirvájfa

Az elcsendesedéssel és fohásszal elegy zárónap központi motívumainak mindenekelőtt a néhai falu centrumában felszentelt — dátumilag 1902. szeptember 28-án — s azóta rendületlenül őrt álló református templomban lehettünk részesei. Egy úrvacsoraosztással teljessé tett ünnepi istentiszteleten, melyen ft. Halász Béla tiszteletes úrnak, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökének meghívására az Úr ígéjét (Jn 17,20—21, 26) nt. Gyenge Károly hidasi lelkipásztor tolmácsolta, ágendás lelkészként pedig nt. Szilágyi Zoltán kőhalmi tiszteletes úr szolgált. Az elbocsátó áldás és a Székely himnusz akkordjai előtt lelkészek és világi elöljárók alkalmi gondolatai, ünnepi köszöntői követték egymást. Szívére és lelkiismeretére helyezve minden helybéli, pancsovai, hidasi, kőhalmi, verseci, maradéki, torontálvásárhelyi… jelenlévőnek: az egymás iránti szeretetnek, megbecsülésnek és tiszteletnek nincs alternatívája!

Az istentisztelet utáni fértályórában az egybegyűltek koszorúzással rótták le kegyeletüket Thomka Károly (1829—1895) telepítő lelkészük, valamint a hertelendyfalvi közösségben több mint fél évszázadon át szolgáló Kocsis Antal (1916—1991) lelkész és felesége, Kocsis Antalné Sejpes Mária (1919—2006) tiszteletes asszony sírjánál. Künn, a hertelendyfalvi temetőkertben.