Ezúttal a horgosi Iringó csapata bizonyult a legügyesebbnek

Bár a pancsovai sportcsarnokban a toleranciakupa válogatómérkőzései zajlottak a hétvégén, sőt ünnepi keretek között novemberi díjakat is osztottak a város napja alkalmából, több tucat fiatalt mégis merőben más indíttatás vezényelt a Temes-folyó torkolatvidékére. Történetesen a horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület Ropogó, illetve az Iringó Környezetvédő és Honismereti Civil Szervezet azonos nevű táncegyüttesét, az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ Csűrdöngölő, valamint a fejértelepi Ady Endre Művelődési Egyesület tánccsoportját. Csizmát húztak a ''mundér” becsületét védő fiatal házigazdák is, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Maroknyi tánccsoportjának ''kamarásai”. Harmadízben rendezték meg a Silladri Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztivált, melyet 2004-ben indított útjára a Vajdasági Magyar Folklórközpont (VMF) és a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. A szabadkai társszervező közbenjárására a rendezvényt a budapesti Oktatási és Kulturális Minisztérium is felkarolta, a szintén budapesti székhelyű Martin György Néptáncszövetség pedig a szakzsűriről gondoskodott. A produkciókat Pukli Gabriella és Vörös Árpád, a budapesti TÉBLÁB Alapfokú Táncművészeti Iskola néptánc-pedagógusai, szakmunkatársai értékelték, de véleményüktől függetlenül maguk a fellépő csoportok vezetői is leadhatták voksukat. Ez utóbbiak összesített szavazata alapján a második díjat a házigazda Maroknyi csapatkapitánya, Miucza Stevan vehette át, a rendezvény fődíjában pedig a Tóth Jolán vezetésével működő horgosi Iringót részesítették a budapesti szakvéleményezők.
Élmény volt megtapasztalni, hogy a találkozó harmadik felvonásában is magas színvonalú alkotásokat hoztak a fáradalmas ideutazást is vállaló fellépők, akiknek azt a feltételt szabták, hogy a Kárpát-medence magyar népitánc-hagyományaiból merítsenek. Akárcsak szépapái(n)k idejében, a rendezvényen most is mellőztek minden színpadi körülményt, vagyis nem volt fénytechnika, hangosítás... Sőt mi több, csupán tizenhat négyzetméternyi területen illett bizonyítani! A teljesebb összhangot egy pazar szőtteskiállítás is biztosította, melyen nemcsak az al-dunai székely közösségekben gyűjtött bukovinai festékes szőnyegek mai használatra készült darabjai kerültek közszemlére, de azok az autentikus mintázatú másolatok is, amelyeket a VMF másodéves szövőiskolásai készítettek záróvizsgájuk alkalmával. Ezenkívül Erős Mária és János székelyvarrottasaiból is nyílt egy alkalmi kiállítás, Fehér Attila pedig a bukovinai székelység örökségéből készített tartalmas történelmi és néprajzi video-összefoglalót Ki népei vagytok? elnevezéssel.
Az eredményhirdetés izgalmát csillapítandó a szinte testvérként visszatérő kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes ''toppantott”. Az előző esti, Torontálvásárhelyen való vendégszereplésük után a pancsovai publikumnak is bemutatták az Együttélésben elnevezésű, erdélyi magyarcigány--román párhuzamokra épült táncösszeállítást. A táncban elmesélt történetet Pillich Balázs, László Csaba és Mátéfi Csaba koreografálták, a zenei kíséretről pedig a Sóvirág zenekar gondoskodott. A rendezvény utáni táncházi hangulatú barátkozáskor a tánccsoportokat kísérő Juhász, Csörömpölő, valamint az Árgyélus együttes zenészei is társultak hozzájuk. De ami még inkább számít, hosszú idő után ismét, ha csak néhány röpke órára is, fiatalok népesítették be a pancsovai magyarság kultúrfészkecskéjét! Ünnep volt az ünnepben.