Óriási volt az érdeklődés az újvidékiek körében a temeriniek vendégjátékára, melyet a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ nagytermében tekinthettek meg. Milyen lehet Portugália partján? Van-e a hullámzó víz mellett szerelem? Vagy csak a tengert, a nagy, feneketlen semmit láthatják a nyaralók? Ezekre a kérdésekre kaptak választ az előadás nézői. A darab egy kitalált, magyar falu és az ott élők züllött hétköznapjaiba nyújt betekintést, akik életét a nagyvárosi vándor, Bece érkezése fordítja fel fenekestül.

A történeten a nézők sokat nevettek. Az újvidéki Bíró Tibor is nagyon jól érezte magát.

— Az előadás nagyon jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Titkolózásokkal teli, élvezetes darabot láthattak a nézők, melyben a mindennapi elemeket nem szokványos színészi tehetséggel jelenítették meg. Színházba folyamatosan eljárok, a temerini csoport munkáját is figyelemmel kísérem, és elmondhatom, mindig nagyon színvonalas előadásokat láthatunk tőle.

A darabot, melyben a kocsma világát a kocsmáros egzotikus nők iránti vágyódása és a megcsalt feleség gyötrődései is átszövik, egykoron a leggyakrabban színre vitt kortárs magyar színdarabként is számontartották. Több nyelvre lefordították, 1999-ben pedig film készült belőle.

A darabra nemcsak az újvidékiek, hanem a környező települések lakosai is kíváncsiak voltak. Szabó Zsuzsanna Temerinből érkezett.

— Kötődöm a csoporthoz, hiszen korábban már játszottam vele, ezért különleges élmény újra és újra látni a színpadon. Első alkalommal sok apró részletet nem veszünk észre, hiszen számos érdekes eleme van az előadásnak. Emiatt is azt ajánlom mindenkinek, hogy legalább kétszer nézze meg a darabot. Szerintem az emberi sorsok nagyon jól vannak ábrázolva, mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló személyt, esetleg ráismerhet valakire a hétköznapokból.

Az előadás végeztével a csapatot László Sándor rendező, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára méltatta.

— Ebben a darabban kilencen játszottak, ez azonban nem a csapat teljes létszáma. Véleményem szerint most is mindenkinek megtaláltuk a megfelelő szerepet. Hét éve működünk, azóta pedig arra törekszem, hogy a lehető legtöbb embert foglalkoztassuk, illetve vonjuk be az előadásainkba. Például az Éjjeli menedék esetében, illetve a legújabb darabunkban, a Romeo és Júliában is nagyobb létszámmal dolgozunk. Vannak fiataljaink és tapasztaltabb szereplőink, szerintem a legnagyobb erősségünk éppen ez, hogy a különböző generációk együtt tudnak dolgozni, és szeretik is azt, amit csinálnak. A Portugál egy örökzöld történet. A kis, vajdasági közösségek, a kihalófélben lévő falvacskák, az isten háta mögötti helyek közel vannak hozzánk, ismerjük őket, és a mi mentalitásunk sem különbözik sokban attól, ami a darabban látható. Emellett a mű úgy szórakoztató, hogy nagyon mély drámai üzenete és mondanivalója is van, arról nem is beszélve, hogy remek színészi alakításokra ad lehetőséget, hiszen még a legkisebb szerep is nagyon jól meg van írva. Ezzel élnek is a színészek, s ki is használják. A megjelentetett elemek, akárcsak a trágár szavak, az eredeti darabban is benne vannak, ezektől pedig jómagam sem idegenkedem. Ezek mindennapos jelenségek, elég csak kimennünk az udvarra, s ha nem is a saját portánkról, akkor a szomszédéról hallunk ilyesmit. Sajnos, vagy nem sajnos, ez az életünk része, s mivel nem vagyunk álszentek, használjuk ezeket a szavakat. Nem ütköztünk különösebb nehézségekbe, mert óriási lelkesedéssel és odaadással dolgoztak a csoport tagjai. A lendület, a kedv, az akarás pedig nagyon jót tesz bármely társulatnak. Folyamatosan értesülök a közönség visszajelzéseiből, hogy a darabban felismertek valakit a környezetükből, a családjukból. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen ilyen típusokkal mindannyian találkozunk a mi kis mikroközegünkben, és ha egészen őszintén magunkba nézünk, saját magunkat is megtaláljuk.

A szerző felvételei