Az Egészségügyi Világszervezet január végén hirdetett nemzetközi egészségügyi vészhelyzetet a kínai Vuhanból kiindult COVID–19 miatt, mely márciusra már világjárvánnyá vált. Április elején a pandémia regisztrált eseteinek száma világszerte átlépte az 1 milliót, mára pedig meghaladta a 80 milliót is. Ebből fakadóan az idén aggodalomban nem volt hiány, kényszerhelyzetből is kijutott bőven, és megpróbáltatásokból is akadt jó néhány. A tanácstalanság mintha kezdett volna megszokottá válni, aztán egyszer csak felcsillant a remény, hogy talán hamarosan újra minden visszakerülhet a régi kerékvágásba. Több vakcina is forgalomba került, így Szerbiában és Magyarországon is megkezdődött az oltás.

Mi, magyarok egy évvel ezelőtt még a nemzeti összetartozás évére készülődtünk, a trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából azonban a nagyszabású rendezvények helyett még inkább előtérbe került a közösségi összefogás, az egymás segítésének fontossága és persze az erős politikai érdekképviselet nélkülözhetetlensége. A negatívumok mellett így 2020-nak alighanem jótékony mellékhatásai is voltak: leckét kaptunk az élettől. A járványhelyzet rávilágított arra, hogy összefogással könnyebben leküzdhetőek az akadályok, és az együttműködés eredményes. Így a vajdasági magyarság történelmi sikerként élhette meg a júniusban megtartott választások alkalmával azt, hogy politikai érdekérvényesítő ereje sohasem látott méreteket öltött.

2021 pedig már a nemzeti újrakezdés éve lesz. A járvány leküzdése után lesz is mit újrakezdeni — nemzetileg, közösségileg, családilag és egyénileg is. Ehhez sok erőt, kitartást, reményt, türelmet, valamint sikerekben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!