„Újraírtuk a közösségi életünk forgatókönyvét”
Kartali Róbert
2020.12.31.
LXXV. évf. 53. szám
„Újraírtuk a közösségi életünk forgatókönyvét”

2020 a századik évforduló, a vírus elleni küzdelem és a politikai megmérettetés időszaka volt. Emberpróbáló, de egyúttal sikeres éve is volt a vajdasági magyar közösségnek — összegezte a Hét Napnak adott évértékelő interjújában Pásztor István. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a járványhelyzet miatt bőven akadt olyan feladat, amely nem politikai irányultságú volt. A bezártság idején például csaknem 900 aktivista segítette az idős polgárokat, és több mint 140 000 intervenció valósult meg, konfliktushelyzet nélkül. A választások és a gazdaságfejlesztés terén pedig 2020 a duplázások évének is tekinthető.

A járványhelyzetben az emberek azt szűrték le, hogy fontos a politika, és nem igaz, hogy nincs haszon abból, ha van politikai érdekérvényesítő erő. Ennek jelentőségét maga az élet bizonyította be. Az aktuális tapasztalat, a választáson való megmozdulás és a választási akarat kinyilvánítása között ez volt a kapcsolódási pont. Pásztor István szerint amennyire az idei évet terhelte a vírus, amennyi energiát elvont, és amennyi veszélyt, bizonytalanságot hordott magában, a választási eredmény szempontjából ez egyfajta pozitív visszacsatolást is eredményezett.

A választásokon a VMSZ történelmi sikert valósított meg. A számok tükrében ez több mint 400 politikai tisztséget hozott, a pártnak 9 köztársasági parlamenti képviselője, egy házelnökhelyettesi tisztsége, 7 államtitkára, a tartományi kormány házelnöki tisztsége és 11 tartományi képviselője lett, továbbá a VMSZ politikusai számos polgármesteri és képviselő-testületi elnöki tisztséget is betöltenek.


Fotó: Dinovizija

* Mely célok valósulhatnak meg a következő időszakban?

— Ez egy folyamatfordító eredmény volt, egy olyan választási eredmény, amelyik méltó az idei százéves évfordulóhoz. Visszaigazolását és megerősítését jelentette, ha másképp nem, akkor lelkiekben a mi generációnk részéről, hogy érdemes volt az erőfeszítés, a szenvedés, a szülőföldhöz és a nemzethez való ragaszkodás. Hátborzongatóan felemelő érzés, hogy ezt nekünk sikerült. Igazoltuk, hogy az egyetemleges nemzetben való gondolkodásnak, az elmúlt tíz évet jellemző nemzetpolitikai építkezésnek van értelme. Egy teljesen új nagyságrendű politikai mező nyílt meg előttünk. Ami a feladatokat illeti, azt kell megvalósítani, amire az emberektől a támogatást kértük. Nem egyszerű mindez, mert a körülmények sem egyszerűek. Egy partnerrendszeren keresztül kell mindezt megvalósítani, szót értve, elfogadtatva és elfogadva, kompromisszumokat kialakítva, és azokba beleállva. Egyrészről. Másrészről pedig azt gondolom, hogy nincs ennek alternatívája. Ezt nem lehet másképp csinálni, és csak ez a fajta együttműködés teremtheti meg a sikerességnek és a hosszútávúságnak az alapjait. Mi most újabb négy évet teremtettünk meg saját magunknak, megerősítve önmagunkat, a pozíciónkat, a tekintélyünket és az érdekérvényesítő képességünket. Hátradőlni nem lehet, már belátható távolságban van a következő megmérettetéseknek a sora. 2022-ben öt választás vár ránk, három különböző időpontban. Erre kell felkészülni, mert ezek fontos választások lesznek. A magyarországi parlamenti választás tétje, hogy folytatódhasson ez a fajta nemzetpolitika. A nemzeti tanácsi választás tétje, hogy a negyedik ciklusban is ezt a fajta politikai erőteret működtetve tudjuk építeni az itteni boldogulásunknak, identitásmegőrzésünknek az útját. A köztársasági elnöki — illetve ha lesz, akkor az előre hozott parlamenti — választás a szerb társadalomban létező politikai pozicionáltságunkat, a kiépítendő, megtartandó politikai szerepünknek és mozgásterünknek a meghatározása szempontjából lesz fontos. Az előttünk lévő időt részben arra kell fordítani, hogy azt, amihez a támogatást kértük, megvalósítsuk, lépésről lépésre, minél nagyobb hatékonysággal. Másrészről pedig úgy kell pozicionálni magunkat, hogy másfél év múlva ezt, amit most megcsináltunk, meg tudjuk tartani és erősíteni.

* Megköttetett egy koalíciós megállapodás is, mely dokumentumban jelentős célok lettek megfogalmazva.

— Ez tartalmazza az összes olyan fontos elemet, amiről azt gondoljuk, hogy egy négyéves ciklusban megvalósítható, illetve azokat is, amelyekhez a választási kampányban a szavazópolgároknak a bizalmát kértük. A dokumentumot pedig azért tesszük közszemlére, hogy követni lehessen azt, amit csinálunk. Hogy ez egy folyamatos, szorító kényszer legyen, hogy akkor, amikor az ember összeveti a teljesítményt a megállapodással, minél kevesebb olyan kérdés maradjon, amit nem sikerül megvalósítani. Biztos, hogy marad, mint ahogy vannak dolgok, amik nem az előzőből, hanem az azt megelőzőből kerültek bele. Nem azért nem valósultak meg, mert mi nem akartuk, hanem azért, mert a körülmények úgy alakultak, de mindentől függetlenül továbbra is fontosnak tartjuk, és ismét megtalálható a megállapodásban. Ilyen például a mezőgazdasági termelők egészség- és nyugdíjbiztosításának vagy Vajdaság pénzelésének a kérdése. Ciklusokra visszamenően benne van, dolgozunk rajta, és addig, amíg nem sikerül megcsinálni, feladat marad.

* Az idei századik évforduló alkalmat ad az összegzésre is. Mi a véleménye, milyen helyzetben vannak a vajdaságiak a többi, anyaországon kívül élő magyarhoz képest?

— Nem lenne korrekt másokkal összehasonlítani magunkat. Mindannyian kisebbségbe szorultunk, mindannyian egy olyan helyzetben vagyunk, amit nem akartunk, és nemcsak mi nem akartunk, hanem azok sem, akik a kisebbségbe szorulás pillanatában elődeinkként itt éltek. Abban, hogy a kisebbségbe került magyar közösség az ottani többségi nemzettel és politikával milyen viszonyrendszerben van, és ebből hogyan tud építkezni, hogyan tudja önmagát megértetni, hogy tudja saját céljait elfogadtatni, hogy tud a többségi politikában partnert keresni és találni vagy nem találni, az nagyon különböző. Ezt lehet elemezgetni, de azt látom, hogy mindenki vívja a saját csatáját, és mindenki elkötelezett abban, hogy ezt a csatát sikerre vigye. Ami még mindannyiunkra érvényes és realitás, az az anyaország kormányának a támogatása. Ez a támogatás egységes és megkérdőjelezhetetlen mindenki irányába. Sőt, azt kell hogy mondjam, az, akinek nagyobb szüksége van a támogatásra, nagyobb figyelmet és támogatást kap, politikailag, erkölcsileg, kiállásilag. És ez nemcsak az anyaországra érvényes, hanem az összes határon túli magyar terület politikájára is, mert odaállunk, erősítjük egymást, próbálunk segíteni. Ezek azok a közös elemek, az összes többi különböző. Én inkább önmagunkkal hasonlítanám össze saját magunkat, azzal a jövőképpel, amit öt-tíz évvel ezelőtt megfogalmaztunk. Ilyen szempontból nincs szégyellnivalónk. Újraírtuk a közösségi életünk forgatókönyvét. Mi vittük bele ezeket az új elemeket, és ez az, ami különlegessé teszi a teljesítményünket, ami megkülönböztet bennünket a többi határon túli magyar közösségtől vagy sokuktól.

* Az idei esztendő a duplázások éve is volt. Egyrészt a választások tekintetében, másrészt pedig a gazdaságfejlesztés terén. Hogyan értékeli ezt?

— Az idei feladatok a kiszámíthatatlan elemektől függetlenül úgy valósultak meg, ahogyan azt megterveztük, sőt, sok vonatkozásban még jobban is. Például az idei évben annyian pályáztak házvásárlásra, vagy a kezdő vállalkozásból annyi volt, és annyi termőföldet vettek meg, mint amennyit az összes eddigi pályázaton összesen. És mindez a vírussal terhelt választási évben. Ez is a duplázások aláhúzásának a bizonyítását szolgálja, és visszaigazolja a szülőföldön magyarként való boldogulás elkötelezettségét. Ugyanis ha az emberek nem itt képzelnék el a jövőjüket, akkor nem vennének házat, nem indítanának vállalkozást és nem vásárolnának földet. Ez értelmet ad mindennek.

* Az idei Máért ülésén megfogalmazták, hogy 2021 legyen a nemzeti újrakezdés éve. A VMSZ hogyan képzeli el ezt, és hogyan tekint az utánpótlásra, illetve mekkora szerepet szán a fiataloknak a politikai életben?

— Folyamatos generációváltás történik. Felnövekvőben van egy másik generáció, és ez a fajta sokszínűség jellemzi a pártot, és ezt a folyamatot erősíteni kell. Az újrakezdés pedig részben a létező folyamatok továbbviteléről is szól, így azt gondolom, hogy a megkezdett politikai akciókat kell továbbvinnünk. A politikai miliő megvan hozzá, és úgy látom, hogy a források is meglesznek, innen is, és Magyarországról is, úgyhogy szerintem ez reális és megalapozott. Az újrakezdés elemeként élhető meg a vírus várható leküzdése is, amelyet követően talán vissza tudunk majd térni egy normális kerékvágásba.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..