home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Újragombolás
Dr. Mészáros Zoltán
2019.11.03.
LXXIV. évf. 44. szám
Újragombolás

Magyarországon a kormánypártok érzékeny vereséget szenvedtek a fővárosban és több megyei jogú városokban a helyhatósági választáson. Vajon ez egy trend kezdete, vagy pedig egy kijózanító figyelmeztetés? Utólag persze könnyű okosnak lenni, de most már legalább levonhatjuk a következtetéseket.

Úgy tűnik, hogy az ellenzék talált egy működőképes modellt, a kormánypártoknak pedig nem volt erre ellenszerük. A működési modell nem új, sőt, amikor az első Orbán-kormány vereséget szenvedett, a pártban jól kielemezték a helyzetet, és a Polgári Körök mozgalma, valamint a jobboldali összefogás hozta el a megoldást („egy a tábor, egy a zászló”). Most az ellenzéki pártok fogtak össze. Egyetlen közös pontjuk volt: a mostani kormányzat, a Fidesz és Orbán Viktor támadása. És vélhetően egészen 2022-ig ez marad a közös nevező. Legutóbb, amikor a nemzeti oldal elveszítette az országgyűlési választást (2002-ben), ahhoz, hogy ismét hatalomra jusson, nyolc év kellett. Azt a nyolc esztendőt elvesztegetett időnek is tekinthetjük, sőt, visszaesésnek is. A nyolc év alatt a makroökonómiai mutatók romlottak, a családok helyzete rosszabb lett, a népszaporulat szintén csökkent, és nem utolsósorban Magyarország pénzügyi szempontból szinte kilátástalan helyzetbe jutott. A nemzeti oldal nem kellene hogy esélyt adjon a balliberálisnak nevezett pártoknak. Ehhez viszont az kell, hogy mielőbb megtalálja a megoldást, és abbahagyja a bűnbakkeresést, valamint az édes a citrom típusú hárítást és magyarázgatást.

A vereség az vereség, akárhogy magyarázzuk is. A budapesti és a vidéki kudarcokat nem lehet csak a győri polgármester erkölcsi megsemmisülése eredményeként értelmezni. Az, hogy minősíthetetlenül viselkedett egy jachton, s ezt valaki felvette, majd feltöltötte az internetre, hatással lehetett az emberekre, de hogy mennyire, azt senki sem tudja mérni, és amíg ember lesz a Földön, mindig lesz botrány is. Tehát nem csak ezért vesztett a nemzeti oldal ott, ahol vesztett, kár volna az egészet egyetlen bűnbakra fogni, és nem is vinne közelebb a megértéshez. Ennyit a bűnbakkeresésről.

Az sem adhat vigaszra okot, hogy Tarlós István több szavazatot kapott, mint amikor legútóbb győzött, és az sem, hogy országos szinten többen szavaztak a Fideszre, mint az EP-választáson, hiszen most nem erről szólt a szavazás, hanem arról, hogy mit gondolnak az emberek a falvakban és a városokban a helyi vezetőikről. A citrom (a vereség) tehát savanyú, akárhogy beszélünk róla. Az ellenzék viszonylagos sikere viszont azt vetíti előre, hogy 2022-ig jelentős készülődés lesz az úgynevezett balliberális oldalon, mely egyébként igazából se nem baloldali, se nem liberális. Ez egyúttal egy olyan kihívás is, amelyre jó válaszokat kell találni. Azaz módosítani kell az eddigi működésen.

 

Van mit értelmezni, de hogyan?

A választás estéjén Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy elemezni fogják a helyzetet. Erre szükség is van. És bizonyára sok őszinte beszélgetésre is, mert a jövőben arra is oda kell figyelni, hogy a Borkaihoz hasonló figurákat még az előtt zárják ki a politikai közösségből, hogy a botrányuk kirobbanna. Ez elég nehéz, mert haszonszerzés céljából mindig sokan akarnak az uralkodó párthoz simulni, miközben annak erejét elszívják.

Ám ennél is fontosabb érzékelni, hogy a Fidesz üzenete sok helyen „nem ment át”. Pedig a kormányzat és Orbán Viktor stratégiáját, a célok értelmét nehéz vitatni. A rezsicsökkentés, a családtámogatás, az adók visszaigénylésének lehetőségei, egyes adónemek csökkentése, a devizahitelek forintosítása, a bankok megadóztatása valóban érdekes, hasznos és fontos lépés volt. Hihetetlen, hogy ilyen sokan nem fogták fel, hogy a patrióta gazdaságpolitikának az alternatívája a nem patrióta gazdaság lenne, mely eladósodást és elszegényedést eredményez, a munka, a pénz és az emberek kiszippantását az országból. Ezenkívül a nyugati államok helyzetére tervezett gazdasági rendszer egyszerűen nem jó Magyarországnak, mert más pozícióból indult, illetve más pozícióban van. Tehát a nyugati modellek átvétele ugyanolyan veszélyes lehet (sőt volt), mint annak idején a szovjet modell átültetése is.

Még szinte hatalomba sem lépett az ellenzék, máris a főváros hitelfelvételeiről beszél. Pedig a kormányban értelmes emberek keresik a választ arra, hogy az aktuális feltételrendszerben hogyan alakítsák úgy a helyzetet, hogy a nemzet gyarapodjon. Lehet, hogy ez unalmasan hangzik, de jobb alternatíva nehezen képzelhető el. Egyébként meg az unalmas témákról is lehet érdekesen szólni, csak tudni kell. A Fideszhez közeli média ezt nem tudta.

A Fidesz—KDNP túlontúl leegyszerűsítette a saját propagandáját, és a migrációra, valamint a gazdaság teljesítményének felületes bemutatására korlátozta. Egy propagandának persze egyszerűnek kell lennie, azaz világosnak, mégis érdemes elmélyültebben, sokrétűbben feldolgozni a lehetséges témákat. A túl sokszor ismételt tartalmak unalmassá és érdektelenné válnak. Konkrétabban fogalmazva: nem hiszem, hogy egy magyarországi polgárnak szüksége van arra, hogy naponta többször ugyanazokat a mondatokat hallja ugyanazoktól az emberektől. Szerkesztői meg rendezői szempontból ez kényelmes, de az emberek ettől még unni fogják, és ekkor minden más válik érdekessé, aminek eltérő az üzenete, sőt, a hangvétele is. Az imamalomszerű propagandán mindenképp változtatni kell. Szerkesztői és újságírói szempontból ez jobb átgondolást és szervezést igényel. A mondandót többféle szinten és megközelítésben kell közölni.

Ezenkívül a negatív propagandát is az ellenzék alkalmazta jobban. A Fideszhez közel álló médiumok hónapok óta bizonygatták az ellenzék jelöltjeinek alkalmatlanságát, pedig erre inkább a kampány finisében van szükség.

 

Hogyan átfordítani a trendeket

Magyarországon valójában 1998 óta kampány van. Ekkor vesztett ugyanis újra az MSZP, és ekkor hirdette meg a permanens kampányt. Tette ezt úgy, hogy akkor a média nagyobb része a kezében volt. Azóta ez megváltozott, de időközben felértékelődött az újabb, rugalmasabb médiumok hatása. A botrányos videót is egy internetes portálon tették közzé, nyilvánvaló tehát, hogy az ellenzék sikerében az alternatív médiumok felhasználásának nagy szerepe volt. Ráadásul mindezt sikerült „szuper demokratikus” módon eladni, azaz a budapesti főpolgármesteri előválasztások jól a felszínen tartották a most győztes oldal, vagyis az akkori ellenzék témafelvetését. Bizonyára nem szándékosan, de az állami média az ellenzék térfelén való viták bemutatásával annak demokratikus imázsát erősítette. Ráadásul a Facebookból, a Twitterből és a YouTube-ból, valamint az egyéb alternatív platformokból ki-ki annyit fogyaszt, amennyit akar, miközben a hagyományos médiumok annyit közvetítenek, amennyit a szerkesztők gondolnak. Ha pedig a nézők ezt túl soknak tartják, akkor lehet, hogy fogják magukat, és átkapcsolnak. Másrészt a médiapropagandának érdekesnek is kell lennie. Az alternatív médiumokban az a jó, hogy a néző azt választja ki, amit érdekesnek gondol, míg a központilag szerkesztett médiatartalmak ezt nem teszik lehetővé.

Summa summarum, a mostani eredményeket jelentős mértékben a médiahasználat következményeként lehet értelmezni, azaz a polgári oldalnak újabb erőfeszítést kell tennie, és az alternatív médiában is meg kell jelennie, ezenkívül a hagyományos médiát is intelligensebben kell használnia. Először is például el lehetne magyarázni, hogy az ellenzék miért nem baloldali, illetve liberális. És ezt az intelligensebb médiahasználatot mielőbb el kellene kezdeni, a magyarázom a bizonyítványom magatartást pedig gyorsan abbahagyni.

 

A politika és az erkölcs

Magyarországon a Fidesz csaknem tíz éve hatalmon van, vagyis a lakosság lassan elfelejti, hogy a Medgyessy—Gyurcsány—Bajnai-kormányzatot milyen visszásságok jellemezték, ráadásul az akkori állapotok felidézése ma már nem is igazán érdekes, sőt, már a híres Gyurcsány-beszéd sem az. Az előbbi történelem, az utóbbit meg túl gyakran használták.

A magyarországi lakosság egy része a politikumra vetíti a saját gondjait, és ezáltal érdekesek számára azok a tartalmak, amelyekre az ellenzékiek most jó hívószavakat találtak, és varázsszóként alkalmaztak. Úton-útfélen korrupciót kiáltottak. Ez Magyarországon rendkívül veszélyes fegyver, mert az emberek jó része szegény, vagy szegény sorból származik. Másrészt egy ilyen vádat elfogadni, szó nélkül hagyni nem jó, a vitába szállás pedig szintén azokat jutalmazza, akik előhozakodnak ezzel. Azt hiszem, ezt a kérdést a jövőben sokkal komolyabban kell venni. Ha valaki korrupciót kiált, meg kell hogy nevezze annak az alanyát is. Ha ezt nem teszi meg, valahogyan el kell érni, illetve olyan környezetet kell teremteni, hogy a vád súlya a korrupciót kiáltóra hulljon vissza. Ezenkívül hitelrontás, rágalmazás miatti perekben kell elégtételt venni, jó nagy, fájóan nagy összegekért perelni, hogy mindenki kétszer is meggondolja, mikor használja a korrupció szót. Ehhez persze az is kell, hogy a kormányzó párt tisztán tartsa a sorait. Nem elég, ha a vezetők többsége viselkedik és él példásan, ezt mutatja a viszonylagos mellékszereplőnek számító győri polgármester esete is.

A mostani választás relatív kudarcát lényegében véve négy tényező okozta. Egyrészt az ellenzék nagyon szilárdan és hosszasan tudta azt kommunikálni, hogy a kormány korrupt, és hogy diktatúra van kiépülőben. Ahhoz, hogy a diktatúra vádja ne állhasson meg, mélyebb betekintést kell adni a polgároknak az egyes döntések előzetes megfontolásába, az esetleges vitákba. Az alternatívákról is beszélni kell, és jól megindokolni a döntéseket.

A kommunikációnál maradva, az ellenzék vezette a témák felhozatalát, amire a kormányhoz közeli média lomhán és fantáziátlanul reagált. A kampány legvégén is egy-két botránnyal az ellenzék robbantott, amit a legjobb pillanatban tett. Ezzel szemben a kormányzathoz közeli média a menekültkérdés rémével (ami valóban az) riogatott, de ezt túl sokszor, sablonosan és felületesen végezte. Ezenkívül a gazdaság 3, 4 vagy 5%-os növekedésének kiemelésével kommunikált, ami nem mond túl sokat az embereknek, hiszen ők a szomszédos ausztriai, szlovéniai vagy szlovákiai fizetésekhez hasonlítják a sajátjukat.

Van tehát munka bőven. Változtatni kell a stíluson, új, tehetséges embereket szükséges bevonni a munkába. Át kell gondolni a kommunikációt, azt, hogy kinek, mit és hogyan, milyen csatornán közvetítenek. Ez egyúttal nagy felelősség is, hiszen a patrióta gazdaságpolitikán kívül nincs más, ami az egész magyarság számára megfelelő, a nemzeti együttműködésnek pedig valójában nincs alternatívája. Annyi biztosan látszik, hogy egyrészt érdemes a vidékre koncentrálni, másrészt megmozdítani azokat, akik nem voltak szavazni, de legfőképpen a kommunikáción kell változtatni, hiszen semmilyen észérv nem szólt amellett, hogy a választók ne a mostani gyarapodásban és nemzetépítésben legyenek érdekeltek. „Családbarátibb”, inkább az embert központba állító és a nemzetközi gazdasági folyamatokat közös haszonra váltó kormányzás Magyarországon kívül szinte sehol máshol nincs, illetve nem működik jobban Európában. Mégis újra kell gombolni azt a bizonyos mentét, mert 2022-re nagyon is készül az ellenzék, és vélhetően elegendő propagandistája meg pénze is lesz.


A nyitókép illusztráció: Mti.hu

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..