Két hátizsákkal és két szütyővel nevezett a Több, mint érték — Bácska kulturális örökségének újrahasznosítása elnevezésű, magyar—szerb IPA CBC-projektum keretében kiírt kézművespályázatra a fiatal adai bőrmíves.

— A két hátizsák különlegessége, hogy dédapám malmos zsákját használtam fel, melyet a padláson találtam. Nézegettem, hogy mit is lehetne ebből a jó kis haszonzsákból kihozni. Bőrrel kombinálva egy nagyon jó, funkcionális hátizsákot készítettem belőle.

Koós Dezső 

* Mióta foglalkozik bőrművességgel?

— Hat éve. Még egyetemista voltam — a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán tanultam —, amikor egy nyári gyakorlat alkalmával Ópusztaszeren az Akhal Ménesben Cseppentő Attila bácsiéknál, illetve az Ópusztaszeri Nemzeti Parkban lehetőséget kaptam, hogy lovasíjászattal, illetve hagyományőrző bemutatókkal, íjászattal foglalkozzak, viszont a lovasviseletemhez hiányzott az öv, a tarsoly, illetve több más bőrkiegészítő. Választhattam, hogy veszek magamnak egy vásári portékát, vagy megalkotom magam. Megragadtam a lehetőséget, kaptam ollót, kést, egy jól elhasznált lóbőrt, mely szőnyegként funkcionált előtte, ezt használtam fel, szabásmintát terveztem, kivágtam, majd kezdetleges öltésekkel, de valahogy mégiscsak megalkottam az első tarsolyomat, illetve az övet is. Két évig lavírozgattam autodidakta módon, ezután jött egy nagy lendület az életemben azáltal, hogy 2018-ban beiratkoztam a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumba bőrművesnek, Benő Tamás mester keze alá, ahol két gyönyörű szép évet tanultam, tehát 2020 nyarán fejeztem be, így „papíron is” népi bőrműves vagyok. Ezt a tudást folyamatosan kamatoztatom, gyakorlok, fejlesztem magam. Én vagyok az első kézműves a családban, és elsősorban egyedi megrendelésekre dolgozom, illetve ha időm engedi, a saját kedvemre, elképzeléseim szerint alkotok. Mindenképp szeretnék még több időt ráfordítani, hogy minél jobban ki tudjak teljesedni. Szeretek új textúrákkal, anyagokkal is megismerkedni.

Nagyon sokféle tárgyat, technikát, alapanyagot vonultat fel a kiállítás. Varrás és foltvarrás, hímzés, szövés, horgolás, csuhé- és gyékényfeldolgozások, lakástextília, táskák, öltözetdarabok, gyermekjátékok és megannyi más pályamű érkezett be.

— A kézművespályázat egy IPA-projektum része, melynek az a célja, hogy a tárgyi és kulturális örökségből olyan elemeket fedezünk fel, amelyek valaha őseink életmódjának természetes részei voltak, és mi ezeket visszatanulva egy kicsit fenntarthatóbbá, környezetkímélőbbé tehetjük az életmódunkat — hangoztatta a megnyitón Vázsonyi Csilla, a VMMI könyvtárának vezetője. — Ebben a szellemben hirdettük meg ezt a pályázatot, melyre öltözeteket, használati tárgyakat vártunk, legyen az egy egyedi tárgy vagy kollekció, garnitúra. Álmunkban sem gondoltuk, hogy ennyien fognak pályázni, kilencvenöt egyéni, illetve csoportos jelentkezés érkezett. A kiírásba belefértek a kortárs kézművesműfajok és a népi kézművesség szakágai, a természetes, illetve az újrahasznosított anyagokból készült alkotások. Olyan munkákat vártunk, amelyek nem az anyagot, hanem a tudást hasznosítják újra, tehát valamilyen hagyományos mesterségen alapulnak.

A beérkezett alkotásokat a Mezei Erzsébet képzőművész, keramikus, Mészáros K. Ágnes kézműves-vállalkozó, keramikus és Kovács Nádi Karolina, a Hagyományok Háza Vajdasági Hálózata kézművesprogramokért felelős munkatársa összetételű zsűri értékelte, illetve válogatta össze a kiállítás anyagát.

— A zsűrizésnek köszönhetően beleszerettem a kukoricacsuhé technikájába, ez egy nagy felfedezés volt számomra — mondta Mészáros K. Ágnes. — A kézművesség szerves része az életemnek, kutatom, hogyan lehetne a mindennapjaimból kiszorítani a szemetet, valamint a nem természetes anyagokat, és egy olyan életteret kialakítani magunknak, amelyben nem a vásárolunk-eldobunk körforgása érvényesül, hanem igyekszünk régi dolgokat újból felhasználni, a minőségre, a természetes anyagok alkalmazására törekedni, elhagyni a rohanó világ lüktetését, ahol minden silány minőségű, és elfelejtjük, honnan is jöttünk, elfelejtettük ezeket a gyönyörű régi mesterségeket. A pályázat alapelve az volt, hogy igyekezzünk olyan dolgokat alkotni, amelyek visszanyúlnak a régi mesterségekhez, mégis megfelelnek a mai kor szellemének. Az értékelésnél a minőséget, a szépséget, a precizitást vettük figyelembe.

A három fődíj mellett a zsűri több egyéb díjat is odaítélt. Különdíjban részesült a zentai Rozetta Kézművestársaság, illetve két tagja, Polyák Ilona, aki egy csuhészatyrot készített, valamint Posztós Zsolt adai-zentai kosárfonó. Rajtuk kívül a martonosi Zvara Edit csuhémunkáját, Szakács Patrícia jutazsinegből készült tárolóit, a topolyai Simon Julianna gyapjúszőttesét és a bajsai Szuhankó Sándor csuhé- és gyékényműveit is külön értékelte a zsűri. A harmadik díjat a bajsai Szuhankó Ruzsena érdemelte ki gyapjúszőttesével, második díjas pedig a tornyosi Szabó Magda lett, aki szintén csuhémunkákat nyújtott be a pályázatra.

— Nagyon jó ilyen tárgyak körében lenni! — fogalmazott Raffai Judit néprajzkutató, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára, és arra biztatta a VMMI-t, hogy ha pályázati lehetőség adódik, egy online bolt létrehozásával tegye elérhetőbbé ezeket a csodálatos termékeket.

Raffai Judit hangsúlyozta, hogy gyönyörű alkotások érkeztek a kiállításra, a nagy érdeklődés pedig azt bizonyítja, körünkben is él a népi kultúra ezen ága.

— A projektumban részt vevők elképzelése szerint múltunkból, elődeink tapasztalataiból, gyakorlatias gondolkodásából, takarékosságából mi is meríthetünk, tanulhatunk. Arra törekszünk, hogy a projektum megvalósításával megmutassuk az elmúlt évszázadok rég elfeledett természetes életközösségeinek értékeit, vagyis a falusi, vidéki világban megőrzött tudást, szakmai ismereteket, a hagyományok erőt és a megújulás lehetőségét hordozó rejtett kincseit, és ezt a tudást szeretnénk átadni. A projektum keretében egy kutatást is végeztünk, a tanítóképzőben pénteken tartunk egy konferenciát, melyen ezt a hagyományos ökológiai tudást fogjuk bemutatni.

A Salvage IPA-projektumban az MTTK, valamint a bajai Türr István Múzeum a VMMI partnere.

Fotók: Fehér Márta és Székely Zsófia