Ismét kikötve az első út után

Van a zentai határnak egy Bátka nevű része, amely a Tisza medrének a ,,kiegyenesítésekor” a bánsági oldalra került, de telekkönyvileg továbbra is Zentához tartozik. Az érintett területen 330 hektár jó minőségű termőföld található, zömében a zentaiak birtokában. Mintegy száz család gazdálkodik a folyó túlsó oldalán, mely komppal közelíthető meg. Ezzel nem is volt különösebb gond, amíg a vízi jármű üzemelt, mert a termelőknek csak körülbelül öt kilométert kellett megtenniük. De három évvel ezelőtt, májusban, a szokásos műszaki vizsga után az illetékesek nem adták meg az engedélyt a komp további használatára, mert az olyan mértékben rongálódott, hogy nem találták alkalmasnak az utas- és teherszállításra. A földekhez, gyümölcsösökhöz vezető út így jelentősen meghosszabbodott, hiszen a tulajdonosoknak a tiszai hídon kellett átkelniük, majd Tiszaszentmiklóson át több mint húsz kilométert autózniuk. Már akinek van gépkocsija! Mert az érintettek többsége idős személy, akik a ,,vasszamár"-ra erősített nagy kosarakban a kompon át szállították a terményeket haza a családnak vagy a piacra. Kerékpárral és motorkerékpárral eljárhattak ugyan a töltésen - habár az is hosszabb tíz kilométernél -, de az autók és traktorok előtt ott a sorompó. Ráadásul akár kétkerekűvel, akár más járművel keltek útra, állandó veszélyként találták szembe magukat Tiszaszentmiklós határában a vizenyős-lápos Kér nevű résszel, amelyen eső után lehetetlen volt átjutni, gyalogosan pedig bokáig süllyedtek a sárban. Sőt, volt olyan is, hogy a révész két, egymás mellé kötött motoros csónakon vitte át az embereket a Tiszán, ami nemcsak rossz, hanem veszélyes megoldás is, hiszen az ,,ikercsónak"-ban alig fértek el az utasok, a kerékpárok és a kosarak. Jobb híján azonban ez is megtette.
A komp egyébként a zentai szövetkezet tulajdonát képezte, amely nem volt hajlandó költeni a javítására, hanem úgy döntött, inkább eladja ócskavasnak. A földtulajdonosok végső elkeseredésükben a képviselő-testület végrehajtó tanácsához fordultak, és az határozatot hozott, hogy 57 ezer dinárért megvásárolja a kompot. Ez meg is történt, majd a közbeszerzési törvény alapján kiírták a pályázatot a kivitelezésre. A kompot a partra vontatták, és megkezdődött az a hosszú időn át tartó folyamat, amely számos félreértésre, vádaskodásra, magyarázkodásra adott okot a hatalmon lévők és az ellenzék részéről. Többször megígérték, hogy az őszi, majd a tavaszi, aztán ismét az éppen aktuális évad kezdetéig vízre helyezik a kompot, de ez egészen az idei év októberéig váratott magára.
A teljes felújítás során - mely munkára az önkormányzat egymillió dinárt hagyott jóvá - a hajótest alján ki kellett cserélni a rozsdamarta, elvékonyodott, sok helyen kilyukadt fémlemezborítást, de a fedélzeten is akadt sok javítanivaló, hogy a festésről, a korrózióvédelemről ne is beszéljünk. Az eredményt azonban több probléma is késleltette, a dolgok nem haladtak a tervezett ütemben. Aztán a kivitelező állítólag végzett, de az illetékes szakemberek nem voltak megelégedve a hegesztéssel, és elrendelték a felhasznált fémlemez minőségvizsgálatát is. A községi tanács javaslatára tényfeltáró bizottságot is alakítottak, amelynek egyebek között az volt a feladata, hogy megállapítsa a felelősséget. A jelentés el is készült, de érdemben inkább azzal kellett foglalkozni, hogy az idei év szeptembere volt a végső határidő. Ellenkező esetben a bátkai kompot törölték volna a folyami közlekedés listájáról. Sikerült 1,2 millió dinárt szerezni a tartománytól, amellyel végre mindent befejezhettek - az előírásoknak megfelelően. Megtörtént a vízpróba, a sávok bevizsgálása, a szövetségi hajóengedélyezési hivatal is ,,rámondta az áment”, vagyis a Bátka nevet viselő komp ezután hat éven át nyugodtan közlekedhet a Tisza két oldala között.
A hivatalos átadásra és az első útra sokan eljöttek, nem csak az önkormányzati tisztségviselők, hanem a polgárok közül is, akik - saját bevallásuk szerint - már nem is hitték, hogy ez valaha megtörténik. Igaz, csak műanyag pohárral, de benne valódi pezsgővel koccintottak, majd a város vezetői vették kezükbe a ,,húzófákat”, ugyanis a kompot kézi erővel kell a sodronyon átvontatni a vízen. Szerencsére gyorsan átadták a szerszámokat azoknak, akik értenek is ehhez a tevékenységhez, így már sokkal gyorsabban haladt a jármű. A bánáti oldalon azonban történt egy kis kellemetlenség, mert az évek során felhalmozódott iszapban pótkocsival együtt elakadt az a traktor, amely a partra hajtott. Hamarosan megérkezett a segítség, lezajlott a mentési akció, következett a visszahajózás, majd a földek tulajdonosai bátkai pálinkával és pogácsával kínálták meg a vendégeket.