Ezúttal is nagy volt a ricsaj a Művelődési Házban, mely népzenészeknek, néptáncosoknak, kézimunkázóknak és kézműveseknek adott otthont a bánsági településen. A délutáni órákban a látogatók a kirakodóvásárban és az egyesület keretében működő Bokréta kézimunkacsoport kiállításában gyönyörködhettek. Sápi Rozália csoportvezető elmondta, a szorgos kezű tagok minden évben kézimunkákkal ékesítik a rendezvényt.

A szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg. A legkisebbeket kézműves-foglalkozás várta, ahol nagy örömmel mézeskalácsokat díszítettek, csuhébabát készítettek, apró, színes gyöngyöket fűztek.

— A hagyományokat az utókornak is tovább kell adni — emelte ki Tóbiás Veronka adai mézeskalács-készítő, a kézműves-foglalkozás oktatója. — A gyerekeknél a kreativitást fejlesztjük, valamint tudatosítjuk bennük, hogy nagyszüleink valamikor búcsúfiaként vásároltak tükrös mézes szívet, melyben ott lakozik a szeretet, de ami még fontosabb, őseink hagyománya.

Az esti gálára zsúfolásig megtelt a művelődési ház színházterme. Az egybegyűlteket Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács tagja köszöntötte.

A népművészeti találkozón a házigazdák négy tánccsoportja és két énekcsoportja lépett fel, rajtuk kívül pedig a magyarországi Sándorfalváról és Mezőtúrról, valamint Tordáról és Nagykikindáról is érkeztek vendégek. A multikulturális hangulatról a helyi Bećarac folklóregyesület tagjai gondoskodtak, akik szerb néptáncokat mutattak be.

A rendezvényt először 2004-ben szervezték meg, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Ilia László, a Jókai Mór MME titkára kiemelte, a törökbecseiek, de a környékbeliek is örömmel látogatják a népművészeti találkozót: — A XIII. Ricsaj jól sikerült, és ez nagy lendületet ad az egyesület jövőbeli munkájához is.

A Ricsaj népművészeti találkozóra mintegy ötszáz magyar hagyományápoló látogatott el. Az est végén a sándorfalvi gyermekkórus előadásában Gyulai István Örökségünk dalának üzenete hangzott el, melyet az egybegyűltek egy-egy piros mézes szívvel útravalóul vittek magukkal.

„Megtanulom, megőrzöm / Tanítom, továbbadom / A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján / Elvenni nem hagyom.”