Az oltárkép körül kialakult bonyodalmakról dr. Korhecz Papp Zsuzsanna festő-restaurátor művész tartott előadást a Szabadkai Városi Múzeumban, majd a Keresztény Értelmiségi Kör rendezvényén az Augustinianum Pasztorális Központban — a Historizmus a Bácskában projektum ugyanis lehetővé tette a festménnyel kapcsolatos kutatásokat, ennek során pedig a levéltárban talált iratok izgalmas és kalandos történetet tártak a kutató elé.

Dr. Korhecz Papp Zsuzsanna előadása a KÉK rendezvényén (a szerző felvétele)

— Kiderült, hogy három oltárkép készült, mert az első alkotást nem fogadta el a megrendelő Mamuzsich Mátyás (1847—1900), a szabadkai Szent Teréz-főplébánia plébánosa, azt kifogásolva, hogy a Szűzanya nagyon hasonlít egy köztiszteletben álló hölgyre. Szenzációs, hogy a levéltárban megtaláltam az első oltárkép fotóját, melyet Böhm János készített, miután jóbarátja, az épületet tervező Raichle Ferenc építész — s ennek a barátságnak köszönhető a megrendelés, a budapesti festőművészt, aki Székely Bertalan tanítványa volt, korábban is megbízáshoz juttatta Raichle — visszaküldte az első alkotást. Eddig csak a szabadkai főgimnázium értesítőjében megjelent, teljes oltárt bemutató, retusált fotót ismertük. Kutatásom során egyértelművé vált számomra, hogy a művész a Szűzanyát Raichle Ferenc felesége képmására festette meg, bár a hivatalos levélben és fellebbezésben ez nem hangzik el. Raichle Ilonáról ugyan nincs fiatalkori fotó, csak időskori, a gyerekekről viszont igen, és jól látható, hogy ők egyértelműen édesanyjukra hasonlítanak, ugyanaz az anatómiai felépítésük. Egyébként szokás is volt akkoriban rejtett arcképeket elhelyezni az oltárképeken, köztiszteletben álló személyekről, azok gyermekeiről mintázni festmények szereplőit, például Raichle gyermekeit megfestették a topolyai főoltáron, Dudics Andor alkotásán angyalkaként jelennek meg a Raichle lányok. A Sarlós Boldogasszony-templomot Raichle tervezte. Időközben meghalt a szabadkai plébános, viszont a bizottság továbbra is ragaszkodott a cseréhez, megrendeltek egy úgynevezett műintézeti képet, melyet gyengének találtak, így azt is lecserélték, és végül a harmadik alkotás elkészítésével is Böhm Jánost bízták meg. Mamuzsich egyébként nagy hazafi volt, a kaponyai emlékmű felállítását is ő kezdeményezte, s ő rendelte meg a Szent Teréz-templomban látható Szent István- és Szent László-szobrokat.

Feltételezhetően az ő szándéka alapján változott meg a főgimnáziumi kápolna oltárának titulusa a magyar államiságot jelképező Magyarok Nagyasszonya javára, Raichle ugyanis eredetileg két csigavonalas (ión) oszlop között egy győzedelmes Krisztust ábrázoló oltárképet vázolt fel, melyet két beazonosíthatatlan férfi szent fog közre. Az oltárkép fölött Szabadka címere kapott helyet. A levéltári anyag között megőrződtek a világítótestekről és más részletekről készített rajzai is, viszont az oltárkép vázlata, melyet a feltételek szerint be kellett nyújtani elfogadásra, sajnos elkallódott — olvasható a szabadkai főgimnázium kápolnájának egykori oltárképeiről Magyarok Nagyasszonya Szabadkán címmel, az Ex Pannónia 26. számában, dr. Korhecz Papp Zsuzsanna tanulmányában.

A Szabadkai Városi Múzeum világhálón is olvasható periodikájában idézi Mamuzsich Mátyás 1900. július 7-én Mamuzsich Lázár polgármesterhez címzett levelét: „A főgymnasium új épületének átvétele tárgyaltatván a közgyűlésen, a kápolna sorsa ügyében tett kérdésemre Nagyságodtól azt a választ kaptam, hogy annak átvétele az egyház képviseletében megadandó bírálatomtól tétetik függővé. Ennek folytán figyelmeztettem Raichle vállalkozó urat, hogy az oltárkép — közbeszéd szerint egy köztünk élő, különben mindenki által tisztelt nőre élénken emlékeztet, és a gyermek Jézus arca sem sikerült — elfogadhatatlan. Azóta már a második hónapot éljük, de a kép értesülésem szerint még mindig ott áll. Tisztelettel hozom ezt Nagyságodnak, mint a bizottság elnökének tudomására, hogy a kápolnaszentelés ezen akadályát elhárítani szíveskedjék.”

— A kápolna titulusa is a magyar millennium kapcsán jött divatba, az elszakított részeken 1918-ig volt lehetőség arra, hogy a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteljenek templomokat, kápolnákat, oltárokat, Magyarországon pedig még a két világháború között is sokszor megjelent. Az I. világháború után azonban a főgimnázium kápolnáját felszámolták, és a kép először a szabadkai városháza művészeti gyűjteményébe került, majd 1948-ban a Szabadkai Városi Múzeuméba.

A 145 x 100 cm-es, olaj-vászon oltárképen a Szűzanyát a hagyományostól eltérően nem vörös színű ruhában és kék palástban festették meg, hanem pontosan fordítva. Fekete haja sátorszerűen terül szét vállain. A szép arcú Kisjézust is körbeölelő fátyla szecessziós vonalú önálló életre kel. Az ülő testhelyzetben megjelenített Szűz Mária által taposott aranyló félhold barnás színű felhőkből emelkedik ki — írja le a festményt dr. Korhecz Papp Zsuzsanna. — A katolikus egyház a XVII. században kidolgozta és képzőművészeti alkotásokon meg is jelenítette a nemzeti hagyományokat magában foglaló teóriáját, a Patrona Hungarie gondolatkörét. Szent István nagyobbik legendájában szerepel, hogy Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, így lett az ország Mária országa, aki pedig a védelmezője, avagy a Magyarok Nagyasszonya.

Az oltárképet nem először mutatja be a Szabadkai Városi Múzeum, 2001-ben tekinthette meg első alkalommal a nagyközönség a Sacra conversatione című kiállításon, melynek kurátora dr. Ninkov Kovačev Olga művészettörténész volt. A Vajdasági Magyar Képtárban időszakosan szerepelt. A kiállítás kapcsán lehetőség nyílott kutatásra, és a Szabadkai Történelmi Levéltárban olyan dokumentumokat sikerült fellelni Mačković Stevan igazgató segítségével, amelyek eddig ismeretlenek voltak — bár Magyar László sok mindent közölt ezzel a képpel kapcsolatban, akárcsak az 1901. évi évkönyv a gimnázium építéséről és díszterméről, hiszen Kosztolányi Árpád leírta az egykori helyiséget. A munkám során számomra az a leglényegesebb, hogy szakmai szempontból a tőlem telhető legjobbat, legtöbbet nyújtsam. Az oltárképek restaurálásával az a célom, hogy értéket mentsek, hogy a hívek, akikhez a templomukba visszakerülnek az oltárképek, örömüket leljék szemlélésükben, hogy a műalkotás az eredeti szépségében legyen látható. Szilárdfy Zoltán, az én lelkiatyám mondta, hogy mindig úgy kell dolgozzak, mintha imádkoznék: pontosan, a tőlem telhető legjobbra törekedve.

A szabadkai Magyarok Nagyasszonya (Kolović Svetlana felvétele)

A püspökség Mamuzsich plébánost ábrázoló festménye (Dr. Korhecz Papp Zsuzsanna felvétele)