Újabb kitűnő olvasmány Szabadka szerelmeseinek
Fehér Márta
2021.07.05.
LXXVI. évf. 26. szám
Újabb kitűnő olvasmány Szabadka szerelmeseinek

Szabadka elsősorban az embereket jelenti, arról hírneves, hogy nagy szeretettel befogad mindenkit, aki megszereti magát a várost, elfogadja a szellemiségét, és tisztel mindenkit, aki itt él. A könyveim által ezernél is több embert sikerült megmentenem a feledéstől. Számomra az ember mindig értékesebb, mint egy épület, hiszen egy épület hasonmása elkészíthető, az ember azonban egyedi és megismételhetetlen.

DraženPrćić (Szalai Attila felvétele)

DraženPrćić többgenerációs ügyvédcsalád sarja, polgármester felmenővel dicsekedhet, mégis az írás és elsősorban szülővárosa, Szabadka szerelmese. Kisebb-nagyobb szünetekkel több mint harminc éve foglalkozik újságírással, lánya szintén újságíró, a zágrábi RTL TV-ben dolgozik. Igen, ő is elment, nagyon sokan tesznek így — a könyveim lehetőséget nyújtanak, hogy megmutassák, honnan jöttek, milyen nagy múltú városból, milyen csodálatos emberek közegéből, hogy minél többen megismerjék és megszeressék Szabadkát. 
Advokat —roman o Suboticiizmeđudvavelikarata (Az ügyvéd — regény a két világháború közötti Szabadkáról) című művének főszereplője valóságos személy, a szerző nagyapja, LazarPrćić ügyvéd, aki számos fontos eseményt élt meg abban a történelmi időszakban. A könyv az író Szabadka-tetralógiájának harmadik kötete. Az első a sorban a HorvackiBačka 1901—1939. című mű volt, melyet a Pričom o fotografiji—Subotica (Történetek fényképekről — Szabadka) című kiadvány követett. 

* Miről szól a regény?

—Az őseimről, a családomról, nagyapám, LazarPrćić ügyvéd személye által elmesélve, aki a nulláról indult, egy tanyáról jutott el a jogi karig. Nehéz út volt ez, hiszen tizenkét évesen árván maradt, a nagybátyja és nagynénje, azaz édesapja testvére és felesége fogadták be, hiszen nekik nem volt saját gyermekük. Ők Szabadkán éltek, így kezdődött el a nagyapám szabadkai élete, majd 1937-ben megnyitotta saját ügyvédi irodáját. Az ő személyes történetével próbáltam meg összefoglalni minden jelentős eseményt, mely Szabadkán történt akkoriban. Rövid időszak alatt négy országban éltek az emberek, pedig nem költöztek sehová.


Szabadka télen (DraženPrćić archívumából)

* Nehéz munka előzte meg a regényírást?

—Nagyon kevés adat állt rendelkezésemre az anyakönyvekben. Az ükanyámról, JelaPrćićről, aki 1842-ben született, nem találtam anyakönyvi adatot, elveszett. Hogyan találjam meg? Sorra jártam a templomokat. Először azt hittem, a nagytemplomban van, de nem volt, aztán következett a kéri Szent Rókus-templom. Ahogy egyre több mozaikkockához sikerült hozzájutnom, kikerekedett egy egész történet, melyhez hozzá tudtam adni mindazt, amiről már elbeszélésekből hallottam —de azt tudni kell, hogy bár egyáltalán nem rosszindulatból, viszont nagyon ki tudják színezni a történteket. Szerettem volna a tényekhez ragaszkodni, így két hetet a kéri templomban töltöttem, az ottani archívumban, Andrija Anišić atyának köszönhetően, és elolvastam minden újságot, mely 1898-tól kezdve 1938-ig megjelent. Ezek nagyon sok adatot tartalmaznak, rengeteg segítséget, eligazítást nyújtottak, például a nevek tekintetében, hiszen nagyon nehéz volt kinyomozni az akkori bajmoki orvos nevét. Így elmondhatom, hogy egy hiteles, a tényekhez ragaszkodó, autentikus mű született.


Szabadkai tűzoltók (DraženPrćić archívumából)

* Szereti a kutatómunkát?

— A génjeimben van. Lelkes levéltáros vagyok, szeretem ezt a munkát — vannak, akik hivatásosként végzik, nagyon sok segítséget kapok a Szabadkai Történelmi Levéltártól, StevanMačković levéltári tanácsostól és a többi foglalkoztatottól, akik mindig a segítségemre voltak, amikor szükségem volt rájuk, nagyon jó együttműködés alakult ki köztünk. Azonos a célunk: megőrizni Szabadka múltját, népszerűsíteni a jelentőségét.


A városháza építése 1910-ben (DraženPrćić archívumából)

* Mit szeret a legjobban Szabadkában?

— Mindent, hiszen a legrégebbi szabadkai családok egyikének sarja vagyok, abszolút mindent szeretek ebben a városban. Okleveles jogászként, háromgenerációs ügyvédcsalád leszármazottjaként a hivatásomat adtam fel az írás kedvéért, azért, hogy Szabadkáról írhassak. Tizenhét könyvet adtam ki, és Szabadka mindegyikben szerepel. Nem tudnék egy dolgot sem kiemelni ebből a városból, hiszen itt születtem, az egész életemet itt töltöttem. A város mindegyik részéhez köt valami, bármerre is járjak.


Szórakozás (DraženPrćić archívumából)

* Könyveiben a régmúlt Szabadkát idézi fel, az egykor itt élt emberek emlékének adózik, szívmelengető történeteket elevenít fel.

— Egyes írók tematikusan már feldolgozták a város egy-egy korszakát, én ezért az Osztrák—Magyar Monarchia idejére összpontosítok, illetve a II. világháborúig terjedő időszakra. Hogy miért? Azért, mert az én családom aktívan részt vett az akkori eseményekben, a dédapám a levéltár munkatársa volt több mint harminc éven át, a fia, MarkoHorvacki pedig Szabadka polgármestere az 1952 és 1953 közötti időszakban, előtte, a két háború között pedig egyetemista és tevékeny alakítója volt a város történetének. Neki, a lánytestvéreinek, a nagymamámnak köszönhetően sok mindenről első kézből hallottam. Nagyon sok időt töltöttem vele, nem volt fia, csak egy lánya született, ezért szeretett velem beszélgetni. Kedvelte a labdarúgást, a Bácska csapatát, melynek egykoron játékosa is volt, és a sport iránti szeretet összekötött bennünket, illetve az is, hogy a családi tradíciót folytatva én is joghallgató lettem, akárcsak ő. Elkezdtem összekötni a dolgokat, így születtek meg a történeteim, a többi közt a Subotica—priča o fotografiji című, mely egyébként a Hrvatskariječ hetilapban indított rovatom gyümölcse. A mai napig hatszáz történet jelent meg ennek keretében, én kizárólag Szabadkáról írok. És most látott napvilágot az Advokat című történelmi regény Szabadkáról, mely kötet ebben a műfajban az első szerbhorvát/horvátszerb/horvát nyelvű. Horvát nyelven íródott, felhasználva annak a két nyelvnek a korpuszát, amelyet Szabadkán beszélünk. Ezzel azt szerettem volna elérni, hogy az embereknek megmutassam, milyen is volt az élet a városban több mint száz évvel ezelőtt. Nagyon szeretném, ha magyar fordításban is megjelenhetnének ezek a könyvek, nyitott vagyok minden együttműködésre ezen a téren.


Az ócskapiac egykor (DraženPrćić archívumából)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..