* Nem jött össze az érem sem a szerbiai, sem a magyar birkózóknak Párizsban, pedig mindkét válogatott érmes reményekkel utazott ki a francia fővárosba. Hogy értékelné a szerbiai birkózók teljesítményét?

— Bizakodva utaztunk ki az olimpiára, hiszen csapatunkban világ- és Európa-bajnokok is helyet kaptak. A szerbiai birkózás az elmúlt két évben kiváló eredményeket produkált, legyen szó akár világ-, akár Európa-bajnokságról. Lehet, hogy a birkózók bele is fáradtak mindebbe, valamint nem mehetünk el az életkor mellett sem, látva azt, hogy az olimpián mennyire fiatal versenyzők jelentek meg. Erre a legjobb példa az iráni válogatott, mely fiatal és ismeretlen birkózókkal lépett szőnyegre, és végigverte a mezőnyt. Válogatottunk felkészülése nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, az olimpiát megelőző két hónapban nem tudtunk erős nemzetközi edzőtáborban részt venni. Nemes Máté két és fél hónappal az olimpia előtt vállsérülést szenvedett, és a felkészülés alatt nem tudott birkózni. A sikertelenség egyik oka talán az, hogy a szerbiai válogatott birkózói négy országnak a polgárai. A honosított versenyzők ragaszkodtak korábbi edzőikhez, főleg saját országukban készültek, mi pedig nem tudtuk lekövetni a felkészülésüket, hiszen vagy nekünk kellett volna gyakran elutaznunk Iránba, Oroszországba, az Egyesült Államokba, vagy őket és edzőiket kellett volna gyakran Szerbiába utaztatnunk. Mindez hatalmas igénybevételt támasztott a Szerb Birkózószövetség felé, és ezzel a feladattal nem sikerült megbirkóznunk. Nemes Máté az utolsó másodpercben kapott ki az ukrán Naszibovtól, ha azt a meccset nyeri, valószínűleg éremért birkózik. A szabadfogásban indult Stevan Mićić a kilókkal vergődött, és valószínűleg a sérülés is ennek a következménye. Cabolovnak a doppingügynökséggel akadt problémája, végül azonban neki adtak igazat. Az olimpia után nem lehet azt mondani, hogy majd jövőre javítok, erre négy évet kell várni. Harmincadik életévén felül a birkózónak nehéz eldöntenie, hogy továbbra is lemondjon-e fél életéről a birkózás miatt. Biztosak voltunk egy éremben, azt a mentalitást azonban el kell felejtenünk, és csak az elvégzett munka után bizakodhatunk.

Bálint Zoltán

* A magyar válogatott is bizakodott, de szintén érem nélkül maradt.

— Losonczi Dávid olimpiai bajnoki címében nagyon biztosak voltak, de az olimpiára minden versenyző a lehető legjobban felkészült. A 87 kg-os mezőnyben Losonczi és Komarov nagy meccset vívott, egyik sem tudta megfordítani a másikat, Cengiz már az első fordulóban kiesett, megpörgették az olimpiai és többszörös világbajnok ukrán Belenyukot, akivel húszéves pályafutása alatt csak Datunasvili tudta ezt megtenni. A riválisok Losonczira és Komarovra külön készültek, ők ketten ugyanis az utóbbi két évben robbantak be a köztudatba. Egy hajszálon múlt, hogy Lévai Zoltán 77 kilóban nem jutott be az elődöntőbe, hiszen 1:1-es eredménynél azeri riválisa az utolsó szerzett pontnak köszönhetőn ment tovább. A magyar birkózó súlyos szívproblémák után folytatta pályafutását, amire száz emberből egy képes. Hihetetlenül elszánt, ilyen nagy harcost még nem láttam az utóbbi tíz évben. Ez azonban sajnos nem elég, mert jönnek a fiatalok.

* Kevés európai érem született, az oroszok más ország színeiben birkóztak, és olyan országok értek el sikereket, amelyek eddig a birkózásban szinte sehol sem voltak.

— Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az olimpián az érmek 60%-át európai birkózók nyerték, most ez a szám mindössze 26%, de ebből öt honosított orosz nyert aranyat a többi közt Albániának, Bulgáriának. Ha a más színekben szerzett orosz, csecsen és dagesztáni érmeket nem számoljuk, akkor elmondhatjuk, hogy az európai birkózás katasztrofális helyzetben van. Európa elpuhult, nem csak birkózásban, más sportágakban is. Az általunk sziklakemény embereknek ismert skandinávok szinte eltűntek a birkózásból. Náluk az állam csak akkor támogatja a birkózót, ha az már elért bizonyos sikereket. Addig úgy vannak vele, a birkózó szabadidősportként űzi a sportágat. A skandináv országokban az emberek megengedhetik maguknak, hogy havonta 1000-2000 eurót költsenek kedvenc időtöltésükre. A keleti országok rengeteget fejlődtek. Az irániak olimpiai és világbajnokokat hagytak ki a csapatból, az új fiatalokkal mégis nagyon sikeresen szerepeltek, a japánok hihetetlenül felkészültek, a kirgizek, kazahok, üzbégek szintén nagyon megerősödtek. A nők mezőnyében több dél-amerikai ország versenyzője (Ecuador, Panama) is éremért küzdött és érmet nyert, de az afrikai országok is rohamosan zárkóznak fel. Új szelek fújnak, alaposan átrendeződött a helyzet.  Generációváltásról beszélhetünk, mely általában egy-egy olimpia után szokott bekövetkezni, most azonban magán az olimpián történt meg.

A Vajdasági Birkózóakadémia épülete

* A magyar és a szerbiai eredményeket félretéve hogy tetszett a birkózótorna?

— Öröm volt nézni a birkózást, hiszen elképesztő meccseket láthattunk. Például 77 kilóban az amerikai és a japán versenyző csatája 20:12-es eredménnyel zárult. Ennyire pontokban gazdag meccsre minden tíz évben egyszer akad példa. Jelentős változáson megy át a sportág. Az olimpián látszott újra, hogy azok a birkózók kerültek előnybe, akik valóban birkózni akarnak. Az elmúlt harminc évben a birkózókat sajnos arra tanították, hogy ne veszítsék el a meccset, és nem arra, miként nyerjék meg a párharcot. Ha újra ez a szemlélet kerül előtérbe, akkor attraktív fogásokat, dobásokat láthatunk, és a szabályzatnak is jutalmaznia kell azt a versenyzőt, aki ilyen gondolkodással lép szőnyegre.

* Várható valamilyen szabályváltoztatás vagy -módosítás a sportágban a közeljövőben?

— Januártól az országok évente csak egy birkózót honosíthatnak, tehát nem lehet tovább évente tíz birkózót honosítani. Valahol ez a nagy honosítási hullám a sportág minőségét javította, mert sok jó birkózó került be a körforgásba, csak ez nem erről szól. Ebben az esetben, más sportágakhoz hasonlóan, a birkózásban is lehetővé kellene tenni, hogy több versenyző képviselje az országot egy súlycsoportban. A válogatottakban azoknak a sportolóknak kellene szerepelniük, akik az érintett országban születtek, és ott élnek vagy odaköltöztek és ott is maradnak. A szerbiai birkózás az utóbbi időben inkább a honosított birkózókra összpontosított, megtartani azonban egyet sem tud közülük, saját versenyzőit viszont egy kissé háttérbe szorította. A nemzetközi szabályozás eredményeként mindez változni fog. A gigantikus országoknak — például Iránnak vagy Indiának — óriási a merítési lehetősége. Nálunk ha valaki betéved a birkózóterembe, akkor pátyolgatnunk kell, hogy ott is maradjon, míg az imént említett országok válogathatnak. Viszont ha a saját gyerekeinket pátyolgatjuk, akkor talán jó dolgot teszünk — fejezte be a beszélgetést Bálint Zoltán.