A három pillérből álló médiacsalád főszerkesztője Molnár Judit, aki az interjú kezdetén a fennálló sajtóhelyzetet vázolta.

— Mivel jól ismerem a Kárpát-medencei állapotokat, összevetve némely külhoni térségeket, sajnos azt kell mondanom, a felvidéki magyar média volt a legrosszabb helyzetben. A magyar sajtó Szlovákiában a rendszerváltás óta eltelt majdnem három évtizedben csak nehéz és nehezebb időszakokat élt meg. Az online tértől eltekintve a hagyományos médiapiacon alig jöttek létre új lapok, legföljebb a meglevők alakultak át, viszont a megszűnésre is számos példa akadt. Az elmúlt években már ott tartottunk, hogy nem létezett egy közéleti hetilap, mely számot adott volna a felvidéki történésekről. Emögött természetesen a pénztelenség állt. És mivel a rendszer rendkívül forráshiányos, nemcsak a sajtótérkép volt meglehetősen szegényes, de a struktúrája is foghíjasnak és féloldalasnak bizonyult. A nemzeti-konzervatív értékeket valló oldalnak mindössze két-három hírportálja működött, viszont a hagyományos lappiacon már nem volt jelen ez az értékrend. Ráadásul ezek a hírportálok is csupán magyarországi támogatásból éltek, a hazai pályázati rendszerben nem jártak sikerrel, a kisebbségi támogatási pénzekből nem részesültek. A Felvidéken egyetlen napilap van, mely egyébként liberális, valamint a hozzá tartozó családi lap, illetve egy havonta megjelenő női magazin. Országos terjesztésben mindössze ezek voltak az eddigi sajtótermékek, ezért tűnt indokoltnak, hogy új lappal, pontosabban egy új médiacsaláddal lépjünk a piacra.

*„Nem titkoljuk, célunk nem kevesebb, minthogy újraszabjuk a felvidéki magyar médiateret” — nyilatkoztad az induláskor.

— Szilárd meggyőződésem, hogy az olyan kisebbségben élő közösségnek, amelynek nincs ütőképes, jól strukturált sajtója, annak nincs sok esélye a túlélésre, a fejlődésre pedig szinte semmi. Az sem egészséges egy közösség szempontjából, hogy az egyik réteg — esetünkben a konzervatív értékeket valló olvasók — ne jusson az őt érdeklő tartalmakat közvetítő lapokhoz. Mi tehát arra kaptunk most lehetőséget a magyar kormány támogatásával, hogy az eddigi áldatlan helyzeten változtassunk, és egy olyan átfogó, több formátumot magában foglaló médiaprojektumot valósítsunk meg, amelyre az elmúlt évtizedekben a Felvidéken még nem volt példa. Az eddigi rendszer aránytalan, kiegyensúlyozatlan, és legyünk őszinték, hitelében is megtépázott volt. Ezt az egy kissé torzult, egyoldalas „médiavalóságot” akarjuk mi újraszabni azzal, hogy az eddigiekhez mérten más szemléletet is megjelenítünk. A szakmaiság szempontjából a minőségi újságírás alapkövetelményén kívül a tényszerűséget, a tisztességet és az alaposságot követjük. Megfelelni viszont csak az olvasói igényeknek és elvárásoknak akarunk.

* A Ma7.sk internetes portál és a Magyar7 hetilap már működik, illetve megjelenik. Mutasd be, kérlek, a két tájékoztatási eszközt.

— A médiacsalád hárompilléres, s ebből április 11-én indítottuk útjára a Ma7 gyűjtőportált, mely külön csatornákon egyedi tartalmakat kínál más-más célközönségnek. A Ma7 része lett a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége által 2011-ben létrehozott Hirek.sk oldal, mely elsősorban videó- és hírtartalmat gyárt. A kultúra tárháza a Muzsa.sk, mely az ilyen jellegű történésekről ad számot, a Szurkolo.sk oldallal pedig a sportrajongók igényeinek kívánunk eleget tenni. A központi oldalon, a Ma7-en a közélet, a politika és az oktatásügy témáin kívül kiemelt hangsúlyt kapnak a regionális történések. A regionalitás alapjaiban határozza meg a május legelején megjelent hetilap, a Magyar7 arculatát is, hiszen a 68 oldalon belül három variációban, 16 oldalon kínálja az olvasóknak a nyugat-, kelet- és közép-szlovákiai régiók híreit. Emellett a közéleti tartalmak is nagyon hangsúlyosan megjelennek, véleményírások, hírháttéranyagok, elemzések — riport és interjú formájában. Nem csupán információforrás szeretnénk lenni, hanem véleményformálásra is törekszünk. Szándékunk, hogy tere legyünk az értelmiségi közgondolkodásnak, illetve minden olyan gondolatnak, amely a közösségerősítés elhatározásával és a jobbítás meggyőződéséből születik. A harmadik pillér, az audiovizuális tartalom — mely a szerkesztett videós anyagokon kívül tematikus magazinműsorokkal, élő kapcsolással és stúdióbeszélgetésekkel is számol — az ősszel, terveink szerint még szeptemberben elindul.

* Mekkora előkészületet igényelt a felsoroltak létrehozása? Vannak-e munkatársak, hiszen hatalmas területről kell begyűjteni az információkat, eseményeket, ha azt szeretnétek, hogy széles körben olvassanak benneteket.

— A rendszer kialakításának előkészületei az idei év elején kezdődtek, hiszen a magyar kormány a tavalyi év végén hagyta jóvá a költségvetésünket. Elsőként szűk körben, mindössze négyen-öten, akkor még a Pro Media Alapítvány kuratóriumaként kezdtünk el tevékenykedni a rendszer felállításán. A legfontosabb — és talán legnehezebb — feladat valóban a munkatársak megtalálása volt. Az alapcsapatunk, tehát a szerkesztőség nagyjából huszonöt tagú, s ebben benne van a regionális tudósítói hálózatunk is, hiszen Dél-Szlovákia egy hosszan elnyúló, több mint 500 km-es sávban elhelyezkedő térség, mi pedig itt, a Csallóköztől a Bodrogközig tíz munkatárssal vagyunk jelen. A többiek a Dunaszerdahelyen kialakított szerkesztőségben dolgoznak. Van, amikor a Ma7 anyagait készítik, máskor a hetilapot írják, tehát nem kevés a munkánk, hiszen a gyűjtőportált a napi átlagban 40-50 hírrel, valamint a 68 oldalas hetilapot is ugyanaz a csapat készíti. Egyébként a szakmai pályám során szembesültem már egy-két kihívással, hiszen korábban vezettem rádiót, egy azóta megszűnt hetilapot és internetes portált, a Hirek.sk-t is, viszont egyik sem volt ekkora feladat. Több lábon álló rendszert kialakítani, a semmiből felépíteni egy ütőképes csapatot még nem volt alkalmam, és bevallom, ez semmihez sem fogható, életre szóló élmény.

* Hogyan fogadták a felvidéki magyarok az új médiatermékeket?

— Ellenszélben és ellenerővel szemben kezdtünk, hiszen még el sem indult a portál, illetve a lap sem jelent meg, de a sajtó már elverte rajtunk a port, bírálva bennünket azért, hogy magyar kormányzati pénzből működünk majd. Mi ezzel nem foglalkoztunk, azt mondtuk, majd az olvasók eldöntik, szükség van-e ránk. És így is lett, a portálunknak három hónap alatt átlagban napi 4000-4500 egyedi olvasója van, és a Facebookon is már jóval több mint 4000 követőnk regisztrált. Abban is sokan kétkedtek, hogy szükség van-e újságra az internet korában, amikor a világon mindenhol haldoklik a lappiac, viszont úgy látszik, igazunk lett, amikor azt mondtuk, még mindig van kereslet a hagyományos formákra. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, igenis létezik egyfajta lapéhség a felvidéki magyarságban. Mi magunk is megdöbbentünk, hiszen még meg sem jelent a hetilap, de már érkeztek az olvasói levelek, hogy hol és hogyan lehet megrendelni azt a lapot, amelyet még nem is láttak, illetve a kezükben sem tartottak, csak hittek abban, hogy a szerkesztőségünk szellemisége elég garancia az elvárásuknak. A bizalom olyan mértékű megnyilvánulása ez, amely manapság már csak a ritka pillanatok ajándéka.

Katona Tamás felvételei