Az egyesületet 1865-ben alapították, a jelenlegi elnök, Kovács Tamás vezetésével pedig új lendületet kapott: a szinte teljesen leépült szervezetet az elmúlt öt évben sikerült újjászervezni, ma már 74 tagot számlál. Az egyesület történetéről, jelenéről és jövőjéről ő nyilatkozott lapunknak.

A múltat felidézve elmondta, hogy 1865. május 20-án egy csoport mesterkérelmet nyújtott be a városnak. Olyan emberek voltak ők, akik folyamatosan jelen voltak Szabadka közéletében, és nagy tekintélynek örvendtek a polgárok körében. Azzal a kéréssel fordultak a városhoz, hogy hozzák létre a tűzoltó testületet, melynek tagjai ők lennének, hiszen már korábban is részt vettek mások vagyonának védelmében. Így alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, és kérték a várost, hogy gondoskodjon az alapfelszerelésről. Az alapító okiratot ugyan még nem sikerült megtalálni, de 1867-ből rendelkezésre áll egy hivatalos jelentés, melyben egy rendőr egy tűzeset kapcsán felsorolta a jelen lévő tűzoltókat is. Ez is bizonyítja, hogy az egyesület akkor már aktívan működött, kezdetben Szabadkai Önkéntes Tűzoltó Egyesületként, a Matica nevet pedig 1939-ben vette fel. Ekkorra már a környező falvakban is alakultak önkéntes tűzoltó egyesületek, és az volt a szándék, hogy ezek a Matica irányítása alá tartozzanak.

Kovács Tamás, a Matica elnöke a tavaly beszerzett Ford Ranger bevetési járművel (a szerző felvételei)

* Miért tartották fontosnak, hogy május végén ünnepi közgyűlést szervezzenek?

— Az ötlet tőlem származik: úgy éreztem, hogy a 160. évfordulót méltó módon, nagyszabású rendezvénnyel kell megünnepelni. A 150. évfordulóról sajnos nem emlékeztünk meg kellően, az akkori vezetőség ezt nem tartotta fontosnak. Most úgy döntöttünk, hogy bepótoljuk mindazt, ami akkor elmaradt. A hivatalos programot a városháza nagytermében tartottuk meg, ahol életműdíjat kapott Becskei József, Mirko Vigoda, posztumusz Stantić Ivan, aki januárban hunyt el, valamint Đorđe Đeneš, Goran Ljubisavljević, Ljubomir Bekeš, Magyar János, Miroslav Marković, Siniša Kovačević és Stjepan Sršić — utóbbi horvátországi tűzoltó bajtárs, akinek tapasztalata és segítsége nélkül ma nem tartanánk itt. Az ünnepségen kiosztottuk a Szent Flórián-aranydíjakat is.

* Szabadkán a tűzoltók székházában működnek a hivatásos és az önkéntes tűzoltók is. Hogy fér meg a kettő együtt?

— A történelem során ez jó gyakorlatnak bizonyult. Együtt tudunk gyakorolni, közösen készülünk fel. Ők a tudásuk nagy részét át tudják adni nekünk. Mivel mindennap jelen vannak a laktanyában, minket, amikor ott vagyunk, tájékoztatnak a legújabb fejleményekről, változásokról, így mindenről idejében értesülünk. A két szervezet között a legnagyobb különbség az, hogy a hivatásosok fizetésért végzik a munkájukat, mi pedig önkéntes alapon. Ők napi két váltásban, 12 órát szolgálnak, lefedve a teljes 24 órát. Minden aktív önkéntes tűzoltó szenvedélyből végzi a feladatát. Mindannyian tűzoltók szerettünk volna lenni, de nem mindenkinek adatott meg a lehetőség — ezért segítünk, ahol tudunk, önkéntesként.

Az önkéntes tűzöltó egyesület operatív tagjai az ünnepi gálaesten (a Matica fotóarchívuma)

* Ez mivel jár?

— Sok lemondással és kemény munkával. Ugyanúgy gyakorolunk, mint a hivatásosok, és mi is nagy fizikai megterhelésnek vagyunk kitéve. A legfontosabb a kitartás. Nem az számít, hogy valaki izmos-e, hanem hogy felkészült legyen, ismerje a felszerelést, és gyorsan össze tudja szerelni például a tömlőket. De persze erőre is szükség van: amikor négy-öt tömlőt összekapcsolunk, azokban akár 600–700 liter víz is lehet, és azt végighúzni az erdőn három embernek nagy terhelés. A hivatásosokat mi, önkéntesek elsősorban emberszámban egészítjük ki. Sok esetben a technika önmagában kevés, ilyenkor a létszám a lényeges. Erdő- és nyílt területi tüzeknél kulcsfontosságú, hogy nagy területen tudjunk szétterülni, és több irányból megközelíteni a tüzet. Szeles időben a lángok gyorsan terjednek, ilyenkor különösen fontos, hogy több ponton próbáljuk meg visszaverni és körbezárni őket. Ezekben a helyzetekben az önkéntes egyesületek emberszáma döntő tényező. A hivatásosok egy váltásban 8-an vannak, ehhez képest mi jelentős erősítést tudunk nyújtani. Nálunk az operatív, bevetésre alkalmas létszám nagyjából 20 fő, őket bármikor lehet riasztani, de az egyesület összesen 74 tagot számlál — köztük kisegítő tagok, gyerekek és idősebbek is vannak. Tavaly például Radanovácon 200 hektár erdő égett: 30 hivatásos és 100 önkéntes vett részt az oltásban, a környező települések önkéntesei is egy telefonhívásra eljöttek segíteni. Egy délután alatt sikerült körbezárni és megfékezni a tüzet, de a területet még napokig őrizni kellett.

* Azok, akik szeretnének csatlakozni, hogyan tehetik meg?

— Az aktív szolgálatra jelentkezők egyik fő kritériuma, hogy tizennyolc és ötvenöt év közöttiek legyenek, ezt törvény írja elő. A jelentkezők először orvosi vizsgálaton vesznek részt, majd tűzoltóvizsgát tesznek. Ha mindkettőt sikeresen teljesítik, operatív tagnak számítanak. Volt már olyan is, aki egyszerűen az utcáról sétált be hozzánk jelentkezni. Egyébként minden gyerek életében eljön az a szakasz, amikor tűzoltó szeretne lenni — fiúk és lányok egyaránt. Ha ebben az időszakban sikerül jó irányba terelni a gondolkodásukat, nagy eséllyel jó tűzoltó válhat belőlük. Két gyerekcsoportunk működik: a kisebbek hat—tíz, a nagyobbak tizenegy—tizenhat évesek. Két lány tagunk foglalkozik velük, gyakorolnak, versenyekre készülnek. Télen előadásokat, képzéseket tartunk a tűzoltásról, valamint arról, hogyan kell viselkedni krízishelyzetekben — például mit tegyenek az iskolában, ha veszélyt észlelnek, és kinek jelezzék.

Történelmi tablókép 1888-ból: a szabadkai önkéntes tűzoltótestület tisztikara. A sorban ott van Vermes Lajos is, a kor egyik ismert közéleti szereplője

* A tűzesetek többsége valóban emberi mulasztásból fakad?

— Az esetek 99,7%-át emberi gondatlanság okozza. Eldobott cigarettacsikk, üvegdarab, szemét, sőt, akár egy félig teli műanyag palack is képes összegyűjteni a napfényt, és meggyújthatja a száraz füvet. Az ilyen tüzek egyre gyakoribbak, főleg nyílt területeken. A tavalyi szárazságban például Szerbia-szerte voltak nagyobb tüzek — mi is ott voltunk Raškán, Kladovón és Kučevón, ahol két héten át segítettünk önkéntesként az oltásban.

* Beszéljünk néhány szabadkai, nagy tűzesetről is, melyeknél részt vettek az oltásban.

— A Svetofor kisbajmoki üzleténél történt tűzesetnél körülbelül 600 000 liter víz fogyott, a helyszínen 27 tűzoltókocsival és 80 tűzoltóval — hivatásosokkal és önkéntesekkel együtt — dolgoztunk. A radanováci esetnél 130 tűzoltó vett részt 24 kamionnal, és ott megközelítőleg 750–800 000 liter vízre volt szükség. Ezek a számok is jól mutatják, hogy mindkét esetben a rendkívüli összefogásnak köszönhetően sikerült megfékezni a lángok terjedését.

* Milyen most az önkéntesek felszereltsége, illetve mire van még szükségük?

— 2020. február 13-án vettem át az egyesület vezetését. Akkor sem járművünk, sem bevetési ruháink, sem csizmáink nem voltak, a sisakok pedig nagyon elavultak voltak, és mindössze 4 tagot számláltunk. Lényegében újra kellett élesztenünk az egész egyesületet. Srđan Banjanin, a hivatásos tűzoltók parancsnoka és én közösen dolgoztunk a megújuláson. Azóta minden hivatásos tűzoltó az önkéntes egyesület tagja is lett. A viszony kiváló — ebben sokat segített néhány közös bevetés, például a Svetofor-tűzeset, ahol vállvetve dolgoztunk. Ma már van egy önerőből felújított tűzoltókamionunk, valamint egy 2024-es évjáratú Ford Rangerünk, mely 300 liter vízzel, nagynyomású szivattyúval, légzőkészülékekkel és láncfűrésszel van felszerelve. Emberekre és felszerelésre mindig szükség van. A felszerelés folyamatosan használódik, kopik, ezért időről időre meg kell újítani. A várostól évente 500 000 dinár támogatást kapunk, de ez csak az alapkiadásainkat fedezi. Ha szükséges, cégektől kérünk segítséget. Van, hogy elutasítanak bennünket, de az is előfordul, hogy támogatást kapunk. Egy-egy tűzeset után azonban sokan belátják, mennyire fontos, hogy elegendő jól felszerelt tűzoltó álljon rendelkezésre — ilyenkor gyakran megváltozik az emberek véleménye.