Talán még soha nem változtak ilyen gyorsan a körülmények, mint korunkban. Lassan megszokjuk, hogy — képletesen szólva — minden lehetséges, és annak az ellenkezője is. Nem túlzás azt állítani, hogy egy olyan világgazdasági korszakváltást élünk meg, amelynek során a korábbi növekedési modellek kifulladnak, az erőforrás-függőségek pedig politikai fegyverré válnak.
Korábban is voltak hasonló törekvések, de most azt tapasztaljuk, hogy a gazdaságpolitika egyre nyíltabban geopolitikai eszközzé alakul. Az elemzések is megbízhatatlanná válnak ilyen körülmények között, de a globális gazdasági kilátások 2026-ra mérsékelt, ám törékeny növekedést mutatnak. A jelentős geopolitikai feszültségek, kereskedelmi bizonytalanságok aggodalomra is okot adhatnak. A globális gazdaság egyensúlytalanságai nélkülözhetetlenné tették a korábbi növekedési modellek újragondolását. Az Egyesült Államok esetében elemzők azt tanácsolják, vissza kellene fogni a túlfogyasztást. Európának növelnie kellene a beruházásait, miközben éppen veszít a fajsúlyából. Kínának pedig nagyobb teret kellene adnia a belső fogyasztásnak, amit lehet, hogy véghez is tud majd vinni. A Kínával szembeni egyoldalú gazdasági függés hosszabb távon nem tartható fenn, ezt ma már nyilván tisztán látják az USA-ban is, kérdés azonban, hogy lehet-e még valamit tenni, vagy hosszú távon Peking dominanciája csak tovább fog nőni. Ott sem minden ilyen egyértelmű azonban. Az elmúlt évtizedeket meghatározó, beruházásokra épülő kínai növekedési modell is láthatóan kifulladóban van. Elkerülhetetlennek látszik a belső fogyasztás irányába történő elmozdulás. Mindeközben világszerte folytatódhatnak a kamatcsökkentések, miközben a költségvetések is aktívabb szerepet vállalhatnak a növekedés támogatásában.
![]()
Szalai Attila rajza
Az európai gazdaságpolitika egyik legnagyobb kérdése, hogyan kezelje az USA-val, illetve Kínával fennálló kapcsolatokat. Egyes szakértők szerint az unió nem maradhat tétlen a kínai exportnyomással szemben. Mostanra azonban számos iparágban olyan fokú függőség alakult ki, amelyet nehéz lesz semlegesíteni. Az itt élőket természetesen leginkább az izgatja, mi lesz majd itthon. Szerbia gazdasága a nehézségek ellenére stabil növekedést mutatott. Az ipari termelés és a külkereskedelem segítette a bővülést. Számos tényező azonban akadályozta, így a szerény növekedés is jó eredménynek tekinthető a körülményekhez képest. Az infláció jelentősen csökkent, az export növekedése meghaladta az importét. A kiskereskedelmi forgalom is nőtt, a statisztikák szerint a reálbérek is emelkedtek. A 2027. évi világkiállítás pedig további beruházásokat ösztönözhet. A külső és belső politikai tényezők azonban továbbra is hatással vannak a kilátásokra. Az Európai Bizottság őszi gazdasági értékelése szerint Szerbiában a folyamatos politikai feszültségek és a diákok által vezetett tiltakozások, valamint a vámokkal és a kereskedelemmel kapcsolatos globális bizonytalanságok hatással voltak a fogyasztói bizalomra, az üzleti bizalomra és a közvetlen külföldi befektetésekre, melyek 2024-hez képest megfeleződtek. A Nemzetközi Valutaalap közelmúltban publikált értékelése szerint országunk magas devizatartalékai, az állami betétek szintje, valamint az ellenálló és jól tőkésített bankrendszer fontos stabilitási pillérek. Megállapították, hogy a fiskális fegyelem szigorúan érvényesül, a monetáris politika pedig továbbra is körültekintő, ami hozzájárul a gazdaságpolitika hitelességének megőrzéséhez.