Vitt Sándor és a verseci kultúregyesület drámai csoportja

A verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület vezetőségében generációváltás történt (ahogy korábban már hírül adtuk). Tizenhat esztendő után Lantos Lajos egyesületi elnök helyébe Vitt Sándor lépett, aki - az elődjéhez hasonlóan - nem az üres szavak embere. Minden kezdeti tanácstalansága ellenére olyan személy benyomását kelti, aki nemcsak a városatyákkal, de a házon belül kialakult érdekcsoportokkal is képes lesz megteremteni a további sikeres munkavégzéshez szükséges párbeszédet. Vitt Sándor 1965-ben született Versecen, két leánygyermek édesapja, szakmai végzettsége szerint elektrotechnikus. A vállaira nehezedő negyvenhét esztendőből mintegy húszat az egyesület műkedvelői között töltött. Testközelből is megtapasztalta azt az örökérvényű igazságot, amit vezetői megbízatását követően mottóként tűzött ki maga elé: ,,Nem az a magabiztos, akinek mindig igaza van, hanem az, aki nem fél a tévedéstől!'
- Elsődleges célunk a fiatalabb nemzedék még hatékonyabb mozgatása, gyermekeink, pontosabban minden magyar verseci gyermek felkarolása, illetve szüleiknek és hozzátartozóiknak a bevonása. Gondolok itt azokra is, akik eddig valahogy távol maradtak a kultúregyesületünk alkotói mindennapjaiból -- nyilatkozta lapunknak Vitt Sándor, aki annak a reményének is hangot adott, hogy az új választmány pillanatnyi örömmámorral elegy fiatalos ,,lámpaláz'-a a további időszakokban is megmarad.
-- Terveink közé több olyan szakkör alakítását is beiktattunk, amelyek eddig nem szerepeltek az egyesület tevékenységi listáján. A teremsportok közül például a sakkot és az asztaliteniszt, de a jelek szerint hamarosan a helytörténeti csoportunk is megkezdi a működését. A lakosság körében jobbára Magyar Házként emlegetett kultúregyesület ugyanis egy olyan hely, amely a város magyarságának szinte minden területét felöleli. Talán enyhe kárpótlást is nyújt, hiszen az itteni magyaroknak sem iskolájuk, sem sajtójuk nincs. Ezt a tényt szem előtt tartva, egyesületünk ajtaja a továbbiakban sem zárul be azok előtt, akiknek ugyan nincs affinitásuk a művelődési tevékenység iránt, de szívesen bedolgoznának és segítenének nekünk.
" Említette, hogy a város iskoláiban a gyermekek kizárólag államnyelven tanulhatnak, az egyesület rendezvényein azonban magyarul szólalnak meg. Legalábbis az előadott színpadi szám erejéig, hiszen utána nem ritkán ismét szerb nyelven kommunikálnak egymással. Ön szerint mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez az áldatlan helyzet megváltozzon?
- A többi szakcsoportunkhoz hasonlóan immár a házon belül működő anyanyelvápoló csoport is új pillérekre támaszkodik. Az új ötletek mellett az elődök önfeláldozó munkáját kísérő sikerek is követendő irányvonal. Versec város önkormányzatának támogatásával jelenleg Győrfi Mónika tanítónő utazik le hetente Pancsováról, vele ugyancsak fel szeretnénk venni a kapcsolatot. Egyébként a verseci gyermekek már odahaza, a családjukban is egyre nehezebben sajátítják el a magyar nyelvet. Ennek okai részben a vegyes házasságokban kereshetőek, de a konformizmus, illetve a ,,másság' nyilvános felvállalásától való ódzkodás is jelentősen hozzájárult ehhez. Hogy a továbbiakban merre billen a mérleg nyelve, arra egyelőre aligha tud bárki is választ adni közülünk.
" Az elnöki tisztség felvállalása bizonyára nemcsak a már bejáródott rendezvények továbbéltetésének a feladatát hozta magával, hanem az évtizedek során kialakult testvérvárosi kapcsolatok ápolását, fejlesztését is a magyarországi Helvéciával és Badacsonytördemiccel, a romániai Resicabányával, a felvidéki Zéténnyel, illetve a dél-bánsági régió magyar művelődési egyesületeivel való együttműködést...
- Ha csak egy mód is van rá, ezt a hagyományt a továbbiakban sem kívánjuk megszakítani. Felmerült a gondolat, hogy a Herczeg-napok irodalmi matinéját az idén akár egy tematikus színielőadással is gazdagíthatnánk, amelyet a zentai színtársulat készítene. Úgy érzem, ezáltal városunk szélesebb rétegei is megtalálnák végre a helyüket a Szüreti napoknak e kísérő rendezvényében, amelynek sokak szerint nem kizárólag az irodalmároknak és az irodalmárokról kellene szólnia. Ami a külhoni kapcsolatok továbbéltetését illeti, Vollmuth Péter úrnak, Badacsonytördemic polgármesterének a kezdeményezésére írófejedelmünk születésének 150. évfordulóját valószínűleg közös, országhatárokon átnyúló szervezésben ünnepeljük majd. S persze, az innenső oldalon lévő dél-bánsági ,,szomszéd'-jainkat sem hanyagoljuk el - ideértve az udvarszállásiakat is, akik intézményileg ugyan jelenleg nem működnek, de mi még nem írtuk le őket!
" Amikor egy intézményben vagy egyesületben megtörténik az a bizonyos nemzedékváltás, az esetek túlnyomó részében a fiatalok félreteszik az öregeket. Ön szerint a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesületre is vonatkoztatható ez a képlet?
- A volt vezetőséggel továbbra is tartjuk a kapcsolatot, szívesen vesszük az intelmeiket is. És korántsem csak azért, mert szükségünk van a tapasztalataikra, kiépített kapcsolataikra! Elvégre az ,,öregek' munkája nélkül mi sem lennénk itt. Remélem, egykoron az utódaink is hasonlóan nyilatkoznak majd rólunk.