Üdvözletem küldöm Apatinból - így kezdődik az a levél, amelyet Homolya Ferenc nyugdíjas tanügyi munkástól, egykori iskolaigazgatótól kaptam. Sorait természetesen az ő engedélyével teszem közzé.
- Az élet folyama lobogva zajlik - írja a 85 éves Feri bácsi -, és néha sürgeti a cselekvést. Személyes terveim most már mindig a számításaim szerint valósulnak meg. Ezért is sietek eleget tenni a kérésednek. Emlékszem, amikor a közelmúltban Apatinban jártál, és meglátogattál, elbeszélgettünk a Pusztatemplomról, és mindazokról az eseményekről, amelyek mostanában ott történnek. Akkor meséltem el neked, hogy 1951 márciusában én erősítettem fel a Pusztatemplom falára azt az emléktáblát, amellyel a Szerb Köztársaság Műemlékvédelmi Intézete államilag műemléknek és védettnek nyilvánította az ősi templomot. Az emléktábla megszerzésében az aracsi születésű Nagy Sándor régész is közreműködött, aki abban az időben a nagybecskereki Városi Múzeum custosa volt.
1951-ben a törökbecsei Közoktatási Iroda élén Sava Milić állt, közoktatási ellenőrként Danilo Glumièić dolgozott, a járási párttitkár Vladeta Savić volt, akinek a civil életben földmérő volt a szakmája. Abban az évben én voltam a kulturális tevékenységek ellenőre, ezért bízták rám a fent említett feladatot. Azokban az években kedvező volt a politikai közhangulat a Pusztatemplom jelentőségének a megítélésében.
Akkor még nem volt személygépkocsi a faluban, még a községi vezetőknek sem, így a község lovas fogatával mentünk ki a templomhoz. Ketten voltunk, a kocsis meg én, de az ő nevére már nem emlékszem. Vittünk létrát meg egyéb szükséges szerszámot. A templom környéke igen elhanyagolt volt, akár egy őserdő, nagy gaz és magas bozót mindenütt. A létrát a templom szentélyében támasztottuk a falnak, de ott is másfél méteres téglatörmelék volt. Az emléktábla, melyet felszögeztem a falra, meglepően szép és díszes volt.
Magamról szabadjon annyit elmondani, hogy mielőtt a Tisza menti járás közoktatási hivatalába jutottam, a törökbecsei iparostanonc-iskola igazgatója voltam. Törökbecsei tevékenységem után Bocsárra kerültem, majd 1953 szeptemberében Szajánba. Innen vezetett az életutam Apatinba, ahol jelenleg élek - fejezte be a levelét Homola Ferenc.
Ezt a levelet ki kell még egészíteni azokkal az eseményekkel, amelyek 1951 óta történtek. Az az emléktábla, amelyet a Szerb Köztársaság Műemlékvédelmi Intézete küldött Törökbecsére, már nincs a templom falán. Csak az üres helye maradt, mintegy öt méter magasságban. Látszik, hogy Feri bácsi alapos munkát végzett: a falban ott az a bemélyedés, melybe a tábla be volt süllyesztve. Érdemes megemlékezni Nagy Sándor régészről is, akiről szó esik a levélben. Ő 1971 és 1976 között a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet megbízásából végzett ásatásokat a Pusztatemplomnál. Nagy Sándor történész Újvidéken élte nyugdíjasnapjait, ahol halála után örök nyugalomra helyezték.