— Meg vagyok elégedve az eredménnyel, a körülményekhez képest szépen helytálltunk — kezdi az értékelést Sors Róbert, a Horgos 1911 Labdarúgóklub elnöke és a felnőttcsapat edzője. — A ligában olyan csapatok szerepeltek, mint a magyarkanizsai Potisje, a törökkanizsai Obilić, a tiszaszentmiklósi Sloga, amelyeknek biztos anyagi hátterük van, és az első pillanattól a feljutásért harcoltak. A Tiszától elszenvedett itthoni vereség miatt végül lecsúsztunk a 4. helyről. Az ősszel mi nyertünk Padén, most visszavágtak, de még ma is értetlenül állok e vereség előtt. A bajnokság alatt kilencven gólt lőttünk, negyvennégyet kaptunk, és ötvenegy pontot szereztünk. Harminc góllal többet rúgtunk a Tiszánál, huszonhéttel a gyálai Graničarnál, sőt még a Potisje csapatánál is hét alkalommal többször találtunk a hálóba. Furcsa bajnokságon vagyunk túl. Az árvíz következtében megszakadt a pontvadászat, majd a liga rangadója, a Sloga—Obilić-mérkőzés miatt is csúszott egy hetet a bajnokság, mivel a többi csapat játékosai ezt a mérkőzést mindenképp szerették volna megtekinteni. A legalsó rangfokozatban játszunk, itt mindenre nagyon oda kellett figyelni. Eddig olyat még sosem tapasztaltam, hogy egy mérkőzés után a játékvezetők elnézést kérjenek tőlünk, amiért megkárosítottak bennünket. Az idei bajnokság folyamán ez többször is előfordult. Némelyek minden lépésben megpróbáltak gátolni bennünket, pedig mi nem is akartunk magasabb rangfokozatba jutni. Lehetőségünk és szükségünk sincs rá, hogy magasabb ligában szerepeljünk. Előbb fel kell építenünk a klubot.

A Szalma Róbert és Kolompár Lajos vezette pionírcsapat a 2. helyen zárta a Tisza Menti Ligát. Az utolsó előtti fordulóig a horgosiak vezették a mezőnyt, végül azonban az idén százéves moholi Bácska pionírjai lettek a bajnokok, noha a horgosiak legyőzték őket. Az utolsó előtti körben a Horgost Martonosra szólította a sorsolás, a szombati ballagás miatt azonban a találkozót vasárnapra halasztották. Ekkor viszont a horgosi nyolcadikosok mórahalmi kiránduláson vettek részt, ezért a piros-fehérek — meglehetősen sok tartalékossal — 5 : 4 arányban maradtak alul a Jedinstvóval szemben.

A legkisebbekkel Darko Veselinov és Puljaji Igor dolgozik. Horgoson egyre népszerűbb a foci, hiszen 2012 októberében még csak tizenhét gyerek kezdte el az edzéseket, most azonban ez a szám ötven körül mozog. A gyerekcsapatok nemcsak a bajnoki küzdelmekben vettek részt, hanem több magyarországi (kiskundorozsmai, ba-latonszemesi, budaörsi, csongrádi) tornán is eredményesen képviselték a horgosi színeket. Kiskundorozsmán a kisebbek és a nagyobbak is megszerezték a tornagyőzelmet, Csongrádon pedig az Aranycsapat Alapítvány által szervezett Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság csoportküzdelmeiben a Magyarkanizsa községi csapat a második helyet szerezte meg.

A fiatalabbak mellett aktívak az örökifjak, azaz a veteránok is. Minden szombaton a segédpályán rúgják a bőrt, és készülnek a különféle tornákra. A focistáknak szinte minden hétvégén jelenésük van, és gyakran első hellyel térnek haza a királyhalmi, domaszéki, röszkei, ásotthalmi tornákról. Vereség esetén sem búslakodnak, hiszen úgy vélik, nem kell mindig az eredményt hajszolni.

Három nap múlva kezdődik a felkészülés

A felnőttegyüttes július 12-én egy ásotthalmi hármas tornával kezdi a felkészülést a Tisza Menti Liga 2014/15-ös idényére, majd barátságos mérkőzések sorozata következik. Július 19-én a horgosiak Bordányban játszanak villanyfényes meccset, majd augusztus 10-én a csengelei falunapon lépnek pályára.

— A bajnokság ettől az idénytől kezdve két csoportra, a Tiszán innenire és a Tiszán túlira lesz osztva. Mindkettőben 8-10 csapat küzd majd a bajnoki pontokért, és minden valószínűség szerint a két első kerül fel a Szabadkai Körzeti Ligába. Szeretnénk az első helyen végezni, habár a feljutásról anyagi okok miatt nem is álmodhatunk. Nagy mozgás nem lesz a csapatban. Néhány egykori játékosunk, aki az utóbbi években más klubokban játszott, jelezte, hogy szívesen visszatérne hozzánk. Mindenkit szívesen látunk, mindenkinek adunk alkalmat a bizonyításra. Korábbi csapatunkból tízen is külföldre távoztak vagy focizni, vagy dolgozni. Nagy öröm számunkra, hogy Fujkin József tovább folytatja pályafutását. A gyerekeket kiválóan irányítja a pályán, labdáinak szeme van. Bízom benne, hogy a liga leggyorsabb és a legnagyobb lövőerejű játékosa, Márton Adrián is tovább focizik. Távozókról még nem tudok, senki sem jelezte, hogy el szeretné hagyni a klubot — mondta Sors.

Az egyesület nehéz anyagi körülmények között működik, az, hogy még mindig fenn tudjuk tartani, már-már a csoda kategóriájába tartozik. Hatalmas segítség a Divac Ifjúsági Alapítvány pályázatán nyert támogatás. Ebből az összegből újracsempézik a legalább harmincéves zuhanyzókat, átfestik az öltözőket, az ablakokat, az ajtókat. Az viszont még mindig gond, hogy az épület másfél év után sem került a horgosi klub tulajdonába. Munkásokról saját maguk gondoskodnak, a klub tagjaira, a szülőkre, az ismerősökre bármikor számíthatnak.

— Támogat bennünket a horgosi helyi közösség, Bacskulin István elnökkel az élen, Huzsvár Ervin, a magyarkanizsai kkt elnöke, a Tiszamenti Vízművek, Magyarkanizsa új sportfelelőse, Krekuska Róbert pedig a gyerekek csongrádi utazása költségeinek fedezésében segédkezett. Köszönet illeti továbbá a szülőket és az öregfiúkat is, akik időt és energiát nem kímélve itt vannak, amikor szükség van rájuk — mondta Sors.

Több, fiatal horgosi focista is valamelyik labdarúgó-akadémia játékosa. Fehér Flórián Hódmezővásárhelyen, Baté Bence Tóthfaluban, Bosnyák Krisztián pedig Gyulán tanul és edz.

Horgoson és a környékbeli településeken is kevés a gyermek. Gyakran előfordul, hogy valamelyik csapat létszámhiány miatt nem tud részt venni egy-egy bajnoki mérkőzésen. A horgosiak elképzelése szerint körzeteket kellene létrehozni, a tehetségeket számon tartanák, és a nemzetközi tornákon közös csapattal lehetne indulni. Magyarországon ez így működik — igaz, ott sokkal több pénz van a fociban, még ha ez az eredményeken nem látszik is.

— A Kiskundorozsma a Szeged 2011 egyik bázisa. Az autóbusz felveszi a gyerekeket a környékbeli falvakból, Dorozsmára szállítja őket, ahol közös edzést tartanak, a csapatok pedig Gyulán kéthetente tornarendszerben mérkőznek meg egymással. Valami hasonló rendszer kiépítését szorgalmazzuk itt is, mivel annak nem látom értelmét, hogy a kicsik nagypályán játsszanak, mivel ott egyszerűen elvesznek. Így legalább nem azon múlna egy-egy csapat eredményessége, hogy melyiknek van több idősebb játékosa — ecseteli az elképzeléseket Sors Róbert, a Horgos 1911 Labdarúgóklub elnöke, a felnőttcsapat edzője.